Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A legfontosabb feladat ebben az időszakban az atkák számának rendszeres ellenőrzése és a méhek atkamentesítése. A cél a nullához közeli állapot elérése. Elvégre nem mindegy, hogy néhány darab vagy néhány tucat atkával telelnek át családjaink. Az utóbbi esetben a következő év a folyamatos atkairtásról szól, miközben a családok tavasszal vontatottan fejlődnek, esetleg betegségekre fogékonyabbak. Főleg azokban a régiókban ajánlott a fokozott figyelem, ahol röptávolságra zöldítésként vetett virágzó parcellák találhatók.
Kaptárnyitáskor rendezzük a kereketek, szűkítjük a fészket, egy méhre szűkítsük a röpnyílást, szereljük fel az egérrácsot. Ne feledjük, a cickány nagyon kicsi nyíláson is képes átpréselni magát. Vannak méhészek, akik már most felteszik a kaptárak téli takarását. Én ezt később teszem, ezzel is ösztönzöm az anyákat arra, hogy fokozatosan hagyják abba a peterakást. Egyes méhészek viszont takarás helyett átszellőztetik a fészket, ezzel csökkentve a fiasítást. Az atkák kikerülnek a sejtekből, a fészek pedig száraz marad.
Ellenőrizzük a családok mézkészletét. Ha kell, még pótolhatjuk, de úgy, hogy a családoknak még hűvös idő beállta előtt legyen idejük beérlelni a nektárt. Ellenkező esetben a fedetlen sejtekben levő eleség erjedni kezd, fogyasztása hasmenést okoz a méheknél.
Az eddig elmaradt háttérmunkákat is elvégezhetjük. Most van idő a régi keretek kiolvasztására, az év közben használt szerszámok javítására. Talán sokan nem tudják, hogy a méhészek által máig használt pergető Hruschka Ferenc monarchiabeli őrnagy találmánya, amelyet 1865-ben mutatott be Brünnben a nagyközönségnek. A berendezés súlyos, nagy és nehézkes volt, ára pedig 72 forint, ami akkor valóságos vagyon volt.
