Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A délnyugat-szlovákiai térségben idén igencsak erősen fertőzött a monília. Ebben több ok is közrejátszott: március végén már volt kinyílt virág a kajszibarackon, április elején jöttek az erős fagyok, még 9-én is, amikor a sárgabarack, az őszibarack, a cseresznye teljes virágzásban volt, fagyott. Utána április közepén erős széllel jött az eső, a havas eső, a lehűlés, ami a monília és a levélfodrosodás fertőzésének kifejezetten kedvező időjárás. A permetezésre nem nagyon volt alkalmas idő, valójában csak néhány volt alkalmas arra, amikor permetezni lehetett. Az erős ágelhalásoknak is ez volt a fő oka. A moníliás fertőzéseknek
A gyümölcsök erős fertőzöttségének is ez lehet az egyik oka, hiszen a Monilínia laxa nemcsak ágelhalást, hanem gyümölcsrothadást is okoz. A fertőzés a kinyílt virágon keresztül indul, és a hideg, párás, esős időjárás kifejezetten kedvez a terjedésének. Ha ezek a fertőzött virág-, levél- és ágrészek a fán maradnak, a későbbi fertőzések kiindulópontjai lesznek (1. kép). A gyümölcsökbe a sebzéseken keresztül jut, fertőzése a gyümölcs érésével, cukortartalmának növekedésével erősödik. A gyümölcs felszínén elszórt, szürke színű gombatelepeket fejleszt (2. kép).
A monilínia fructigena a gyümölcsöt fertőzi. Csak valamilyen sebzésen keresztül – jégkár, szélverés –, de leggyakrabban rovarkártevő okozta rágási seben keresztül jut a gyümölcsbe. A gyümölcs húsa barnul, puhul, gyorsan megrothad. A sebzéstől kiindulva körkörösen okkersárga gombatelep alakul ki (3-4. kép).
A Monilínia fructicola Észak- és Dél-Amerikában, Japánban, Ausztráliában elterjedt betegség. Ott az őszibarack, a kajszi, a nektarin legveszélyesebb betegsége. Európába nagy valószínűséggel beteg gyümölcsszállítmánnyal került be. Itt először Franciaországban és Ausztriában találták meg, de mára már több európai országban is károsít. Szlovákiában először 2012-ben diagnosztizálták. Leggyakrabban az őszibarackot, a kajszit és a többi csonthéjast, de az almatermésűeket is fertőzi. Tavasszal a virágokat, majd azokon keresztül az ágakat is fertőzi. Ugyan úgy, mint a M. laxa és a M. fructigena a gyümölcsöt is fertőzi. Kifejezetten melegkedvelő, ezért későbbi megjelenésű károsítása a nyári időszakra esik. Az előbbiektől azért is sokkal veszélyesebb, mivel az ép héjon át is képes fertőzni, és a zöld, még éretlen gyümölcsöt is megfertőzi. A gyümölcs rothadását okozza, a termés felszínén nagy felületű, gyakran az egész gyümölcsöt ellepő, szürke színű gombatelepeket fejleszt.
Mindhárom monília gombafaj a gyümölcsmúmiákon (5-6. kép), faágakon, törzsön telel, és innen indul az új fertőzés. A védekezés nagyon fontos része, alapja a téli lemosó permetezés, amelyre bármelyik rézkészítmény megfelel.
Nagyon fontos továbbá a gyümölcsmúmiák és a fertőzött ágak eltávolítása. Sajnos, most a lombhullás után azt látjuk, hogy ez szinte megoldhatatlan feladat lesz a tavasszal (7-8. kép). Ez a tény viszont azt hozza magával, hogy a vegyszeres kezeléseket többször, precízebben, és főleg a legmegfelelőbb időben kell elvégezni. Különösen fontos lesz a védekezés a gyümölcskártevők ellen, főleg a gyümölcsmolyok második, esetleges harmadik generációi ellen. Idén a vándorpoloskák is nagyon elszaporodtak a nyár végére, az erős fertőzésekhez ezek szívogatásai is jelentősen hozzájárultak. Ez ellen még nehezebb a védekezés, mint a molyok ellen. Nagyon fontos tehát az őszi-téli lemosó permetezés valamilyen réztartalmú szerrel. Ezzel az ágakról, a törzsről, a múmiákról induló fertőzéseket csökkentjük. Tavasszal, még a virágzás előtt – amikor az első pár virág már kinyílt, – majd közvetlenül a virágzás után kell permetezni. Az időjárást is figyelni kell, és amikor a fertőzés veszélye fennáll, permetezni kell. A szakemberek idén tavasszal is figyelmeztettek, hogy a teljes virágzás idején is szükséges a vegyszerezés.
A fertőzött ágak eltávolítása szintén fontos része a sikeres védekezésnek. A tavaszi metszéskor el kell távolítani a tavalyi fertőzött ágakat, majd az újabb tünetek megjelenésekor tovább folytatni. A nyár folyamán pedig a kártevők elleni védelemre kell összpontosítani.
A monília elleni megelőző védekezésben a fajtaválasztás is szerepet játszik. A gyümölcsfajták ellenálló képességéről a moníliákkal szemben az Agrártudományi Közlemények régebbi 2005/17. különszámában találhatók adatok. Ennek alapján az almatermésűek gyümölcsrothadásra legfogékonyabb fajtái: Liberty, Golden Delicius, Freedom, Rome Beauty, Jonathan és a Sir Prize. Az ellenállóbb fajták közé tartozik: a Stayman, a Gala, a Melrose, az Akane és a Fuji. A csonthéjasok közül a moníliára a Pándi típusú meggyek érzékenyek, a Pipacs fajtáknak van bizonyos fokú ellenálló képességük, a Csengődi fajtáknak nagyfokú rezistenciájuk van. A cseresznyefajták közül a Vega a virágfertőzésre nagyon érzékeny, a Bigarreau Burlat, a János cseresznye és a Valerij Cskalov az ellenállóbb fajták közé tartozik. Kajszik közül a kevésbé érzékeny a Borsi-féle kései rózsa, a Piroska, a Pannónia, a Ceglédi bíborkajszi, a magyar kajszi és a Rakovszky. Őszibarackból kevésbé fogékonyak: Canada, Carman, Elberta, J.H.Hale, Incrotio Pieri, Magyar arany duráncai, toleráns fajta a Bolimba. Szilvából kevésbé fogékony fajta a Besztercei, a Silvia és a Tuleu Gras.
Sedliakné György Ilona
A szerző felvételei
