Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A gyümölcstermesztés egyik alapvető művelete a fák metszése, amellyel a korona alakját és a hajtások termőképességét tudjuk befolyásolni. A fák többségét elsősorban a nyugalmi állapotban, a rügyfakadás előtti időszakban kell metszeni. Vannak azonban olyan gyümölcsfák, például a cseresznye, amelyeket nemcsak az említett időszakban, hanem a vegetáció további szakaszában is metszeni ajánlott.
Természetesen a cseresznyefát is többfajta metszéssel alakítjuk. Az ültetéskori metszés célja, hogy megkönnyítsük a csemete eredését. A koronaalakító metszéssel alakítjuk ki az optimális lombkoronát.
A fenntartó metszéssel a fa magasságának növekedését szabályozzuk. A korona magasságát hozzávetőlegesen a cseresznyefa ötödik-hatodik évétől kezdjük visszafogni, úgy, hogy a sudarat a legközelebbi ágemeletig vagy egy középről induló, vízszintesen kiágazó ágig visszavágjuk. Ugyanígy a koronából kifelé mutató ágra vágjuk vissza a vezérágakat is. A vezérágak mentén nőtt vesszőket kötözzük le vízszintesre, ezzel növeljük a terméskötődést és csökkenthetjük a fa növekedési erélyét.
A ritkító metszéssel, amit a termés leszedése után végzünk, elsősorban azt célozzuk, hogy, megakadályozzuk a fa belsejének besűrűsödését, illetve, hogy ide is elegendő fény jusson. Ennek során akár a nagyobb ágakat is kivehetjük a koronából, ill. megritkíthatjuk a zavaró, a befelé növő vesszőket. Ezeket a ritkító metszéseket már rögtön a termés leszedése után, még a fák lombos állapotában elvégezhetjük, erre általában július és augusztus között kerül sor. A művelet elvégzésének fontosságát az indokolja, hogy ebben az időszakban sokkal gyorsabban gyógyulnak a metszési sebek, mint a fa nyugalmi állapotában, s ilyenkor a fertőzés veszélye is csökken. Ennek különösen a cseresznyefák esetében van jelentősége, mert a cseresznye hajlamosabb a bakteriális és gombás megbetegedésekre. (Forrás: Gyümölcsfák metszése)
