Kémhatás és tápanyagfelvétel

A szakértők megfigyelései alapján a növények akkor tudják a legkönnyebben felvenni a tápelemeket, ha a pH-értékük 6,0–6,5 közötti. A növények 7,3 pH felett például már nem tudják felvenni a vasat és a mangánt, hiányuk a hajtáscsúcs látványos sárgulásában mutatkozik meg, különösen, ha túlöntözzük őket. Kedvező kémhatásnál nagyságrendekkel jobb a tápelemek felvétele, emellett elkerülhetjük a talajban a sók felhalmozódását, és gyengén savanyú közegben sokkal könnyebb a káros elemeket is kimosni.

Mivel a talajok többsége általában 6,9–8,1 pH közötti értéket mutat, az intenzív termesztés során a kedvező értékre történő beállításra kell törekedni. A kémhatás a hidrogénion-koncentráció tízes alapú negatív logaritmusa; a tápanyagfelvételt és a növényi életfolyamatokat meghatározó tényező; viszonylag állandósult, de módosítható mutató; 1–14 skálán mérhető, mértékegység nélküli szám. A kémhatással kapcsolatban felmerülő fogalom a pufferképesség, azaz, hogy az adott közeg mennyire áll ellen a megváltoztatására irányuló hatással szemben. A talaj kémhatásának nagyon nagy az ellenálló képessége, tehát nagy a pufferképessége. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a tápoldat savazása lassan hat a talajra.

A kertészeti termesztésre a gyengén savanyú és semleges kémhatású talajok a legalkalmasabbak. A kémhatás beállítására ezért savanyú kémhatású baltikumi tőzeget, gipszet, kénport és vasgálicot alkalmaznak. A talaj pH-ja talajvizsgálat alapján, az úgynevezett y1 érték és a talaj kötöttsége ismeretében állítható be. A futor, dolomit, mészpor bekeverése (4–6 dkg/m2, 2–3 kg/m3) a pH-t emeli, az EC-t viszont nem. A gipsz (3–5 dkg/m2) lassabban emeli a pH-t, és egyben növeli az EC-értéket is. A pH csökkenthető lignitporral (5–8% kén), a hatás azonban lassú. A kénporozással szintén lassú a változás, és például a paprikánál szulfát-túladagolást okozhat. A vasszulfát hatása közepesen gyors. A kémhatás csökkentésére erősen savanyú műtrágyák is használhatók (ammóniumszulfát, ammóniumnitrát, káliumszulfát, magnéziumszulfát, monokálium-dihidrofoszfát).

Az öntözővíz ugyancsak savazható, illetve a talajba savanyú tőzeget is bedolgozhatunk (10–20 l/fm).

Az öntözővíz egyben tápoldat is, hiszen N, P, K, Ca, Mg, Cl tartalma tápelemként hasznosul. A talaj kémhatása elsősorban a legfontosabb káros elemek, mint a nátrium és a hidrogénkarbonát miatt fontos. A talaj hidrogénkarbonát-tartalma nehezen csökkenthető, mert hatalmas mennyiségű közeget kell kezelni, ráadásul hatalmas a pufferkapacitása. A szerves trágya akkor kedvezőtlen hatású, ha magas a nátrium, a klór és a hidrogénkarbonát-tartalma. Ezek elsősorban a fertőtlenítő szerekből (hypo, klórmész, klórlúg) kerülnek bele. Ha nagy mennyiségű szerves trágyát juttatunk ki (20–25 kg/m2), és ha savazunk, sokkal gyorsabb a trágya feltáródása, a talaj sószintje hirtelen megemelkedik és a kötött nitrogén feltáródik. Ezzel mindenképpen számolnunk kell. A növények is hidrogénkarbonát-ionokat adnak le a táplálkozásuk során, (pl. foszforfelvétel), ez szintén hozzásegít a gyengén lúgos talaj kialakításához. (sz-ar)

About jogazda.com

Cikkajánló

Megjelent a Jó Gazda februári száma

A Jó Gazda februári száma a tavaszi szezonkezdet előtt az időszerű tennivalókat összefoglalva kínál gyakorlti …