Biztosítás – biztonság

Aszály, jég, mi jöhet még

Nyilvánvaló és kétségbevonhatatlan tény, hogy a szlovákiai mezőgazdaság jelenlegi termelési szintje már jóval meghaladja a rendszerváltás előtti állapotok között gazdálkodó szövetkezetek és állami gazdaságok termelési színvonalát. Kétségbevonhatatlan az is, hogy az főképp annak köszönhető, hogy az unióba való belépésünk után soha nem látott nagyságrendű támogatási forrás áramlott az ágazatba, ugyanakkor maga az állam saját forrásaiból eddig vajmi keveset költött az ágazat lényeges kérdéseinek kezelésére. Pedig tény, hogy miközben a kisebb nagyobb agrárvállalkozások ma már gond nélkül hozzájuthatnak a modern termelési eszközökhöz és technológiákhoz (természetesen, ha van rá fedezetük), még mindig ki vannak szolgáltatva a természeti erők kénye-kedvének, ami a termelés szabadföldi jellegéből adódik. Az időjárás kiszámíthatatlan radikális változásai következtében keletkezett veszteségek, illetve ezek minimalizálását és a termelők kárpótlását évek óta megoldatlan problémaként görgeti maga előtt az ágazat. Befizetési nézetkülönbségek miatt évek óta húzódik annak a speciális kockázati alapnak a létrehozása, amely ilyen esetekben különösebb adminisztratív huzavonák nélkül rendezné a káreseteket, az uniós jogrendben csak speciális termények biztosítására igényelhető támogatás. Marad az üzleti alapon kötött terménybiztosítás, ami viszont olyan terhet jelent, amit nem mindenki képes állni. Mostanra úgy tűnik, hogy a szaktárca az agrárbiztosítások befizetéséhez nyújtott 65 százalékos állami segítségnyújtással szeretné támogatni a kockázatkezelést vállaló gazdálkodókat. Amint arról lapunkban részletesebben is beszámolunk, a március 4-ig megnyitott pályázati felhívás által kiírt támogatásra azok a mezőgazdasági termelők jogosultak, akik természeti katasztrófa, kedvezőtlen éghajlati események, az állatok betegsége, vagy növényi kórokozók okozta károk, vagyonkárok, illetve az állatok védelme érdekében hozott intézkedések miatti károk ellen kötöttek biztosítást. Most már csak bízni kell abban, hogy a gazdák minél többen élnek a felkínált lehetőséggel, s így egy esetleges aszályos, vagy jégveréses év után nem kell majd újra kilincselniük a károk rendezése érdekében.

Szilvássy László