A gyümölcsfák kiültetése

A gyümölcsfák kiültetésére ebben a hónapban van a legalkalmasabb időszak. A háztáji kertekben a termés betakarítása után szükség esetén az új fák telepítésének is ajánlott figyelmet szentelni. Mivel a gyümölcsfákat hosszabb időre, tehát nem egy-két esztendőre telepítjük, ezért a fák talajának előkészítésére is fordítsunk gondot. Az előkészítésben elkövetett hibákat ugyanis később már nehezen, vagy egyáltalán nem lehet helyrehozni. A gyümölcsös talajának előkészítését legalább két évvel a tervezett telepítés előtt érdemes elkezdeni. Elsősorban gyommentesíteni kell a veszélyes évelő és egyéb gyomoktól. Ha van rá mód, végeztessük el a talajminta vizsgálatot, s ennek ajánlása alapján töltsük fel a talaj tápanyagkészletét szerves- és műtrágyával. Ha a talajnak alacsony a szervesanyag-tartalma, és szerves trágyát nem tudunk kellő mennyiségben kijuttatni, vessünk előzetesen zöldtrágyaként olyan növényeket, amelyeket a talajba bedolgozva részben pótolják a hiányt.

A gyümölcsfák vásárlása előtt tájékozódjunk arról, hogy a kifejlett fák mekkora tenyészterületet igényelnek, nehogy meglepetés érjen bennünket az egymásba érő fák okozta problémák miatt. Telepítéskor vegyük figyelembe a szomszéd kert viszonyait is. A kis kertekbe csak bokor- vagy orsófák valók. Házikertbe a fák alanyaként lehetőleg gyenge növekedési erélyű, kis koronaformájú alanyokat válasszunk. Az almafajtáknál az M9-es és M106-os a megfelelő régóta használt és a legtöbb helyen bevált alany. Az őszibarackot, kajszit, szőlőt, diót és a szedret viszont inkább tavasszal ültessük. Az ültetés előtt ismerkedjünk meg a talaj tápanyagellátásával és jó, ha tudjuk, milyen mélyen található a talajvíz szintje is. A gyümölcsfák számára az a legmegfelelőbb, ha a talajvíz 1,5-2 m mélységben van.

A középmagas és magas törzsű fáknál a felfelé gyalogló téli-araszolólepkék nőstényeit feltartóztathatjuk a törzsre helyezett rovarfogó ragadós szalaggal, amelyet még rajzásuk beindulása előtt rakunk fel a fák törzsére, és hagyjuk rajtuk – a rovarfogó ragadós szalagot időnként felfrissítve – a tél közepéig, a rajzás befejeződéséig. Ekkor a szalagot le kell szedni és elégetni, mivel a beleragadt nőstények petéiket egymás testére (tetemére) is lerakhatják, s így az szalag tavasszal fertőzési forrást képezne. Az eltávolított ragadós szalag széle alatt lerakott petéket is el kell pusztítani, melynek legegyszerűbb módja, ha drótkefével vagy kézzel szétnyomjuk őket. Ezzel a módszerrel az almamoly, vagy az araszolólepkék közül a nagy téliaraszoló és a kis téliaraszoló populációja számottevően gyéríthető.

A diót lehetőleg addig hagyjuk a fán, amíg be nem érik, és magától le nem hullik. Így ugyan a szedés ideje jóval elhúzódik, de jóval jobb minőségű termést kapunk. Ha a termést le akarjuk verni a fáról, ekkor is várjuk meg azt az időpontot, amikor az érett diók nagyobb tömegben kezdenek el hullani, jelezve, hogy megértek a betakarításra. Az ágakat a veréskor óvatosan csapkodjuk, ügyeljünk arra, hogy ne sértsük meg a fiatal hajtásokat.

A téli tárolásra szánt gyümölcsöt szedésre éretten szedjük, nem biológiai érettségben, mert az ilyen termés már csak rövid ideig tárolható. A gyümölcs szedésekor azonban ügyelni kell arra, hogy ne túl korán szedjük le őket, mert a tárolás során elvesztik a zamatjukat és ízüket, hamar fonnyadni kezdenek. (sz)

 

About jogazda.com

Cikkajánló

Megjelent a Jó Gazda áprilisi száma

Az időszerű havi kerti tennivalók összefoglalója mellett a Jó Gazda április száma részleteen is foglalkozik az …