A csicseriborsó Ázsiából származik, ahol 7-8000 évvel ezelőtt a Közel-Kelet északi részén már termesztették. A pillangósvirágú növények közé tartozik, termése emberi étkezésre és takarmányozásra is alkalmas. Magja fehérjében kifejezetten gazdag, ezért kedvelt takarmánynövény, de zölden nem etethető, mert a mirigyszőrei által termelt alma- és oxálsav-tartalma magas.
A csicseriborsó a meleg, száraz termőhelyeket kedveli. Kifejezetten szárazságtűrő fehérjenövény, csupán a kelés és a kezdeti fejlődés időszakában igényli a csapadékot. Szereti a könnyen felmelegedő, középkötött és lazább szerkezetű, jó tápanyag-ellátottságú talajokat. Az előveteményre nem igényes, legjobb előveteményei a kalászosok. A vetésforgóba való besorolásakor három éves vetésváltás betartása szükséges. A talajban visszamaradó növényvédőszer-maradványokra érzékeny.
Közepes tápanyag-ellátottságú 1 tonna magtermés előállításához talajokon a következő tápelem mennyiségeket igényli: N 37 kg/ha, P2O5 10 kg/ha, K2O 12 kg/ha. Erősebb, mélyre hatoló gyökérzete a talaj mélyebb rétegeiben lévő vizet és tápanyagot is jól hasznosítja.
A vetés Idejét a talaj hőmérséklete határozza meg. A vetés mélységében (4-6 cm) a gyors és egyöntetű kelés érdekében 8-10 oC talajhőmérséklet szükséges. Tenyészideje 90-120 nap. 100 m2 területre 1,5-2,5 kg vethető. Vetésideje március vége, április eleje. A vetőmagot 30-36 cm-es sortávolságra és 4-6 cm mélyre vetik. Folyóméterenként kb. 30 magot ajánlott kijuttatni. Erős, mélyre hatoló gyökérzete a talaj mélyebb rétegeiben lévő vizet és tápanyagot is hasznosítja. Kicsi, összetett levele 17 pár apró levélkéből áll. Tavasszal és kora nyáron nyíló, a fehértől a liláig változó színű virágai kisebbek a zöldborsóénál. 3-3,5 centiméteres hüvelyeiben fehér, barna vagy fekete gömbölyű magok találhatók. Júniusban zölden, zsengén szedhető, júliusban szárazon csépelhető.
A halványbarna, kemény állagú csicseriborsót szárítva használják, egészben vagy felezett formában. Főleg azokban az országokban nagyon népszerű, ahol nehezen elérhető a hús, mert rendkívül magas a fehérjetartalma, és laktató. Fontos tudni, hogy nyersen emészthetetlen anyagokat tartalmazhat, ezért főzés előtt mindenképpen be kell áztatni akár 8-10 órára is.
Készíthetünk belőle főzeléket, salátát, levest, de a pirítósra kent csicseriborsókrém is finom falat. Saláták és raguk kitűnő alapanyaga. A két leghíresebb csicseriborsó-étel közel-keleti. A hummusz, mely a csicseriborsó arab nevéből ered, szezámmal, fokhagymával és citrommal készült, krémes állagú mártás, a falafel pedig bő olajban kisütött, zöldfűszerekkel, hagymával ízesített, darált csicseriborsóból összegyúrt golyó. (sz-kertlap)