Több mint két éve folyamatosan halljuk az éppen illetékes ágazatvezetők és érdekvédelmi szervezetek képviselőitől, hogy az unió 2027-ig tartó legújabb költségvetési időszakának meghatározó feltételei milyen esélyeket és lehetőségeket tárnak fel a szlovákiai agrárvállalkozók, a mezőgazdasági és az élelmiszer-termelésben gazdálkodók valamint a vidéken élők előtt, lévén, hogy az elfogadott általános alapelvek mentén a tagországok kifejezetten a saját feltételeikhez igazodó, a helyi viszonyokat és igényeket maximálisan figyelembe vevő fejlesztési programokkal pályázhatnak majd az uniós források igénybevételére, természetesen a környezettudatos és fenntartható fejlődés követelményeit szem előtt tartva.
Ezt a célt szolgálja a tagországok által kidolgozott és ez év január közepéig az EU illetékese bizottsága elé jóváhagyásra beterjesztett stratégiai terv, amelyben hazai agrárágazat hosszabb távra vonatkozó fejlesztési elképzeléseit próbálják meg kőbe vésni. Nem vonható kétségbe, hogy az ágazat távlati fejlesztési lehetőségeit számba vevő koncepció kidolgozói gyakorlati tudásuknak és szakmai ismereteiknek legjavát felhasználva vázolták fel a szlovákiai mezőgazdaság „mennybemenetelének“ útvonalát, de mégis úgy tűnik, mintha a termelők csendes többsége az előző időszakok gyakorlatához híven újra kívülállóként szemlélte volna az előkészítési és döntéshozatali folyamatot. Mintha belenyugodtak volna abba, s ennek magánbeszélgetések alkalmával többször is hangot adtak, hogy újra a tűzhöz közel állók számára jelölik ki a forrásokhoz való hozzáférés esélyeit, s nekik áll majd a zászló az elkövetkező időszakban is. Az előző évtizedek tapasztalatai alapján persze ebben benne van az a lehetőség is, hogy az esetleges sikertelenségek esetén újra lehet majd szidni a brüsszeli bürokráciát, lehet majd kivételeket követelni, plussz támogatásokért tüntetni, tiltakozó felvonulásokat szervezni. Pedig az ágazat eddigi vesszőfutása után igazán megérdemelné, hogy végre valódi problémákra reagáló hosszabb távú fejlesztési programok mentén lehessen egyről a kettőre jutni azoknak is, akik még komolyan gondolják, hogy tisztességes munkával a termőföld műveléséből ebben az országban is meg lehet élni.
Szilvássy László