A családi gazdaság több, mint egy évtizede állja a minőségi verseny kihívásait

A saját elképzelésükhöz ragaszkodva, a lehetőségeket kihasználva

A szlovákiai zöldségtermesztés rendszerváltás utáni több mint negyedszázados történetében az ezt megelőző „hőskorszak”, a meglévő főleg szövetkezeti kertészetek és a széles körben elterjedt háztáji termesztés sokrétű, de gyakran koordinálatlan termékkínálata sokakban még napjainkban is nosztalgikus emlékeket ébreszt. Vannak, akik a komoly kétkezi munkát is igénylő, a családok számára egykoron jelentős jövedelemkiegészítő tevékenység felszámolását a cseh piacok elvesztésével és a belépő üzletláncok agresszív üzletpolitikájával magyarázzák. Ebben kétségtelenül van igazság, de az ágazat egészének folyamatos leépülését nem lehet csak ezzel indokolni. Be kell vallani, hogy az elmúlt évtizedekben bekövetkezett technikai és technológiai változásokra az ágazaton belül nem sikerült mindenütt megtalálni a megfelelő választ, illetve nem jutott rájuk elegendő forrás. Emiatt az ágazat egésze folyamatos lejtmenetben egyre lejjebb csúszott, s ma már a hazai zöldség részaránya alig 30 százalékos az üzletláncok polcain, a zöldségfajták vetésterülete pedig már csak alig negyede a rendszerváltás időszakában nyilvántartott területnek. A háztáji fóliák felszámolásával a fedett termesztő berendezések száma és területe is radikálisan lecsökkent, de hozzá kell tenni, hogy a helyükbe lépő új fóliák és üvegházak nagyságrendileg nagyobb egységnyi teljesítményekre képesek.

A meglehetősen lehangoló összkép ellenére természetesen vannak pozitív példák is. Az ország különböző körzeteiben működnek modern, a kor követelményeinek megfelelő, a legújabb műszaki és technológiai ismereteket kihasználó hatékony kertészeti gazdaságok, amelyek folyamatos fejlesztésekkel igyekeztek tartani a lépést a fejlettebb külföldi versenytársakkal. S noha az ágazatot sújtó kedvezőtlen állapotokat ők is megszenvedték és máig érzik, az önámító hangzatos kijelentések és tiltakozó felhívások helyett inkább az itt érvényesülő új piaci viszonyok és követelmények feltérképezésére, illetve a hozzájuk való alkalmazkodásra fordították az energiáikat.

„A rendszerváltás utáni folyamatokat látva és elemezve rá kellett jönnünk, hogy az itteni piacon is csak kiváló minőségű és az igényeknek megfelelő volumenű termékkínálattal lehet csak labdába rúgni és folyamatosan létezni – foglalta össze a tapasztalatait Asztalos Imre, a 2004-ben családi vállalkozásként induló és azóta is ebben a formában működő szímői Zelstar Kft. alapítója. – Ehhez pedig olyan termesztési programot kellett kidolgozni és működtetni, amely képes a felvevőpiac igényeit minőségben és mennyiségben is kiszolgálni. Mi az uborka termesztésében találtuk meg ezt a lehetőséget, erre építettük fel az üzleti tervünket, ehhez kerestük meg az általunk legjobbnak tartott termesztéstechnológiai elemeket, hogy a saját elképzelésünk szerint a lehetőségeinknek megfelelő működőképes termesztési rendszert alakítsunk ki.”

Az elmúlt másfél évtizedben elért eredményeik alapján elmondható, hogy az elképzelésük bevált, napjainkban a Zelstar a hazai piacon az egyik legnagyobb uborkatermesztő, többek között a Kaufland folyamatos beszállítója, ahová immár több mint tíz éve folyamatosan szállítják a Zelstar emblémával jelölt uborkákat, amelyek a kezdetektől kiállták és állják a közismerten szigorúan felállított és alkalmazott minőségi követelmények próbáit. Nem véletlen, hogy terméküket „kauflandos” uborka néven ismerik és keresik a fogyasztók, amelynek jellegzetes íze, állaga van.

Asztalos Imre a helyi szövetkezet transzformációja után sokakat meg is lepett azzal, hogy a biztos munkahelyét feladva kilépett a szövetkezetből, és mintegy 7 áras fóliasátorban termesztett zöldség értékesítéséből próbált megélni. Voltak, akik meg is mosolyogták emiatt, de bízott magában, a családjában, s nem hagyta magát eltéríteni a céljától sem a nehézségek, sem a fényes semmittevést ígérő ajánlatok által. Volt mire támaszkodnia, hiszen a családja ezen a területen több évtizedes gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezett, s a józan paraszti ész diktálta lépéseket közös erőfeszítésekkel véghez is tudták vinni. Ebben kétségkívül a családfő vitte/viszi a prímet, aki autodidakta módon folyamatosan képezve magát kereste az új, hatékony és gazdaságos megoldásokat, az ezekről szóló információkat, ismereteket, és a gyakorlatban meg is tudja valósítani őket. Kétkezi munkával, ha kellett talajmunkát végezve, betont öntve, vagy hegesztőként a fóliaszerkezeti elemeit összekötve, illetve az egyes önműködő berendezések bekötéseit szerelve.

A munkából a család többi tagja is aktívan kivette/kiveszi a részét. Nagyobbik lánya, Erzsébet a cég vezetőjeként az adminisztrációs és külső képviseleti feladatokat látja el. Emellett az ő feladata a palántanevelde működtetése is, ahol az évi három állományváltáshoz naprakészen kell előkészíteni a szükséges mennyiségű palántát. Kisebbik lánya, Katalin a termelést és az értékesítést felügyeli, ennek keretében az üzleti partnerekkel, elsősorban a Kauflanddal való közvetlen kapcsolattartás is az ő hatáskörébe tartozik. Ő szervezi és irányítja az állományok biológiai készítményekre alapozott növényvédelmét, aminek eredményeként nem kell vegyi anyagokkal permetezniük a növényeket, így egészséges, vegyszermentes terméket szállíthatnak az üzletekbe. Hozzá kell tenni, hogy nem esik kétségbe akkor sem, ha bármilyen okból fel kell ülnie egy-egy munkagépre, vagy szerelőkulccsal a kezében elvégezni valamilyen kisebb javítást…

Édesanyjuk, Erzsébet az alkalmazottak munkabeosztását és feladataik ellátásának ellenőrzését végzi, és egyben a jelenleg legnagyobb gondot okozó munkaerő-probléma kezelésében érintett. Dolgozni akaró és tudó munkást ugyanis manapság már nagyítóval kell keresni, s hiába emelték fel a nyugati farmokon megkereshető bérek szintjére a fizetéseket, egyszerűen nincs érdeklődés a kézi munka iránt. Termelési kapacitásukat mutatja, hogy évente 3,7 millió darab uborkát szállítanak a Kauflandba, immár több, mint 10 éve gyakorlatilag reklamáció nélkül. Amint Asztalos Imre elmondta, a kapacitásukat növelni is tudnák, de nem tehetik, mert nincs hozzá elegendő munkásuk. Nem maradt más lehetőségük, hogy minél több tevékenységet a lehetőségekhez képest maximálisan automatizáljanak. Legutóbb például az automata ún. indukciós kocsik telepítésével és működtetésével próbáltak enyhíteni a munkaerő-gondokon.

Az az út, amelyen másfél évtizeddel ezelőtt elindultak, nem volt zökkenőmentes, rengeteg munkával járt/jár, de következetesen tartották magukat ahhoz, hogy csak addig nyújtózkodjanak, amíg a takarójuk ér, vagyis fokozatosan, a rendelkezésre álló saját forrásokhoz és projekttámogatásokhoz igazítva építették ki azt a rendszert, amely ma már megbízhatóan és egyre több automatizált egységgel működve képes minőségi zöldséget előállítani. De a legfontosabb, hogy mindezt a saját elképzelésük alapján, a saját feltételeikhez igazítva, a legtöbb esetben saját kétkezi munkával váltották valóra. Minden bizonnyal ezt a munkát értékelte és ismerte el az ország 100 legjobb mezőgazdasági vállalkozását felvonultató ágazati rangsor is, amely TopAgro néven idén az összes értékelt mezőgazdasági vállalkozás között a 2. helyre rangsorolta a céget.

Munkájuk szemmel látható és kézzelfogható eredménye az a 4 hektáros fóliavázas fedett termesztő berendezés, amelyben sikerrel ötvöződött az évtizedes termesztői tapasztalat a modern technológiákkal. Ahol a technológiai folyamatok zömét már számítógépes vezérlő rendszer irányítja, a belső környezeti feltételek fenntartásától kezdve – hőmérséklet, páratartalom, fényerő, sőt a visszafolyó ún. drénvíz mennyisége alapján is –, az összehangolt és pontosan adagolt tápanyagellátáson át a leszedett termést raktárba szállító önjáró indukciós kocsik működésének felügyeletéig.  Az egyenként 1 hektáros csarnokokat geotermális energiával (termálvízzel) fűtik a technológiai követelményeknek megfelelő szintre, a páratartalmat desztillált vízzel működtetett rendszer biztosítja. Az uborkát hidropóniás rendszerben kókuszroston termesztik, a növényállomány védelmét pedig kizárólag biológiai módszerekkel látják el. Az egyes csarnokok 6,5 m és 10 m magasak, a tartó szerkezetet dupla fóliaréteg borítja, amely között rendszeres időközönként levegőt áramoltatnak, ezzel mintegy 25 százalékkal nagyobb hőszigetelést tudnak elérni, mint a hagyományos üvegházas berendezésekben. Ráadásul ennek a fóliának van egy speciális ún. plasztermikus hatása is, amely az éjszakai hőkisugárzást visszaveri a termesztő közegbe, s ezzel is hatékonyabbá teszi a hőgazdálkodást. A két önálló termelő csarnokon kívül egy továbbiban a palánták előállítása folyik, de ugyanilyen szerkezetű csarnokban működik a raktár és a csomagoló részleg valamint a műszaki berendezéseket magában foglaló technológiai részleg is.

Asztalos Imre „a cég mindeneseként” továbbra is új megoldásokon töri a fejét. Az egyre nyilvánvalóbbá váló klímaváltozás okozta problémák és kihívások kezelésére is helyi szinten, a saját eszköztáruk és lehetőségeik kihasználásával próbál megoldást találni. Törekvésének bizonyítéka az a három hatalmas külszíni tartály, amelyekben az ebben a térségben folyamatosan megjelenő talajvizet és a felhasznált tisztított drénvizet is tárolni tudják majd. Asztalos Imre azt is elárulta, a tartályok fűtésének megoldásán is gondolkodik, hogy akár télvíz idején is hozzáférhessenek ehhez a forráshoz. Véleménye szerint ma még nem is tudatosítjuk, hogy a víznek milyen fontos szerepe lesz majd az elkövetkező időszakok éghajlati feltételeinek alakításában.

A kertészeti termelés jövőjével kapcsolatban úgy véli, hogy a műszaki és technológiai fejlesztések mellett, vagy ellenére a munkaerő hiánya egyre nagyobb súllyal fogja rányomni a bélyegét a termelői kapacitások növelésére, sőt már napjainkban is egyik meghatározó korlátja a fejlesztési elképzeléseknek. A megoldás egyértelműen az automatizálás irányába mutat, de az ágazat komoly generációs és szerkezeti problémák megoldása előtt áll, s tegyük hozzá, az új tárcavezetés felelőssége is, hogy végre olyan feltételeket teremtsen, amelyek a prioritások hangoztatásán túl a kisebb családi gazdaságok, vagy a kezdő agrártermelők számára is reális lehetőségeket kínál majd versenyképes termelő egységek kiépítésére és működtetésére.

Kép és szöveg: szilvássy