Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Nincs könnyű helyzetben, aki a szlovákiai mezőgazdaság és ezen belül a zöldségtermesztés távlati lehetőségeit szeretné áttekinteni. Egyelőre ugyanis inkább a leépülés és az érdektelenség jellemzi a benne zajló folyamatokat. Annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban a speciális növénytermesztési ágazatok, köztük a zöldségtermesztés fejlesztése (vagy inkább megmentése) érdekében jó néhány kormányzati intézkedés történt, amelyek különböző kifizetések formájában anyagi forrásokat is utaltak az ágazati fejlesztési célok megvalósítására, úgy tűnik, hogy ezek a források nem mindig a megfelelő irányba tolták az ágazat szekerét.
A Szlovákiai Zöldség- és Burgonyatermesztők Szövetsége által elkészített elemzés ugyanis olyan fonákságokra is felhívja a figyelmet, amelyek azt mutatják, hogy a célirányos támogatások gyakran az eredeti elképzelésekkel homlokegyenest ellenkező irányba is hatottak, és megkérdőjelezték azokat. Az utóbbi három esztendőben ugyanis olyan zöldségfajták termesztése került előtérbe a támogatásoknak köszönhetően, amelyek inkább nevezhetők területfoglaló növényeknek, sem mint a hazai termények iránti fokozott piaci igények kielégítését szolgáló eladható zöldségfajtáknak. Jó példa erre a speciális termeléshez kötött támogatási sémák keretében a töktermesztés támogatása. Nem véletlen, hogy ebben a sémában az utóbbi 3 esztendőben több mint 1,1 millió eurót fizettek ki a termelőknek. Sőt, a töktermesztés az összes támogatott zöldségterületnek az egyharmadát tette ki. Feltehető a kérdés, vajon hová került ez a nagymennyiségű termés? A kósza hírek azt állítják, javát talajjavítóként beszántották.
Nos, csak remélni lehet, hogy az elkövetkező időszakra tervezett támogatási sémák és a nemzeti fejlesztési stratégia összeállításakor a fenti tapasztalatokat is figyelembe veszik, és olyan támogatási struktúrát javasolnak majd az ágazati szereplőknek, amely valóban reális esélyeket kínál majd a valaha szebb napokat látott ágazat feltámasztására.
Szilvássy László
