Az első milla

A hazai mezőgazdaság rendszerváltás utáni „hőskorszakában”, a szabad vállalkozások beindítása valamint az ágazat vagyonának transzformációként elnevezett újrafelosztása akkoriban jó néhány embernek hozott radikális változást az életében, főleg az anyagi helyzetének alakulásában.  Aki ügyes és bátor volt, nem kellett még bűnözőnek sem lennie ahhoz, hogy egyik napról a másikra addig soha nem látott vagyon felett rendelkezhessen, komoly összegeket kezelhessen a számláján. A sikeres üzletemberek közül sokan nem tudtak mit kezdeni a hirtelen jött gazdagsággal, s a pénzszórással is járó fényűző életvitelt választották, aminek rövid időn belül meglett az „ára”.  Nem véletlenül mondta akkoriban több sikeres vállalkozó ismerősöm, hogy a vállalkozások esetében az első milla (millió) sorsa a sorsdöntő. Akinek volt annyi esze és ereje ahhoz, hogy ne engedjen a család, a rokonság és a „barátok” előtti rongyrázás kihívásainak, és az első megszerzett milliót például nem autók, kirándulások és ékszerek vásárlására használja fel, hanem okosan visszaforgatja abba a tevékenységbe, amelyben sikeres, annak esélye lesz arra, hogy az első millát megsokszorozza.

Ez a példa jutott eszembe a hazai mezőgazdaságba irányuló, eddig soha nem látott mértékű támogatás kapcsán, amit a következő uniós költségvetési időszakban a hazai agrárvállalkozások és gazdálkodók között osztanak majd szét, kétségtelenül nem ingyen, hanem kemény pályázati feltételek teljesítése alapján. A tanulság azonban most is érvényes. A támogatások keretében eddig kifizetett nem mellékesen jelentős források eleddig nem tudtak számottevően javítani a szlovákiai mezőgazdaság helyzetén és versenyképességén. Elég csak visszaemlékezni a korábban hangzatosan beindított, majd fokozatosan feledés jótékony homályába merült ágazati koncepciók sorsára, amelyeket ambíciózus tervek formájában mézesmadzagként többször is elhúztak a gazdák orra előtt. A jelenlegi tárcavezetés hangsúlyozza, hogy a mostani stratégiai terv nem érdekcsoportok vágyálmainak gyűjteménye, hanem az ágazat valós és pontosan felmért helyzetének, beruházási igényeinek összehangolt célokban megfogalmazott összegzése. S bár az év végén lezajlott tájékoztató konferenciákon a felvetett problémák jelezték, hogy nem minden sikerült úgy, ahogy azt elképzelték, adjunk reményt annak, hogy a következő években kifizetésre kerülő pénzek nem a rongyrázás, hanem célzott és megfontolt beruházások hatékony eszközei lesznek.

Szilvássy László