Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Lassan egy éve lejtik a pávatáncot a hazai agrárágazat fejlesztési irányait meghatározó koncepció kidolgozói és a szakminisztérium illetékesei, hogy a Közös Agrárpolitika 2023-2027-es időszakára vonatkozó elképzeléseiket az unió és a hazai szakma képviselői előtt is elfogadható formában foglalják össze, és fogadtassák el. Február közepére ez végre sikerült is, a kormány jóváhagyta az ágazati stratégiát, bár nem titok, hogy az egyes lobbik érdekei megnehezítették a kitűzött célok összehangolását.
Az nem vonható kétségbe, hogy a stratégiai tervezet előkészítői komoly elemző munka alapján a legjobb tudásuk szerint öntötték formába a szlovákiai mezőgazdaság válságból való kilábalásának sarkköveit, az egyes szakágazatok fejlesztésének meghatározó irányait. Végre kimondatott, az ágazat sorsa nemcsak a mindennapi létet biztosító közvetlen támogatásoktól függ, a túléléshez szükség van hosszabb távú, a piaci viszonyokra érzékenyebben reagáló és a modern technológiai eszközöket gyakorlatban kihasználhatóvá tevő fejlesztési beruházásokra, amelyek bizony komoly forrásokat igényelnek. Sőt, szemléletváltásra is szükség lesz, hogy a rendelkezésre bocsátandó forrásokat valóban a kitűzött célok elérése érdekében a műszaki és technológiai lemaradások felzárkóztatására, illetve a kitűzött üzletpolitikai célok megvalósítására használják fel. Annál is inkább, mert egyes fejlesztési célokra már nem uniós források állnak majd rendelkezésre, hanem az államnak kell az eddiginél mélyebben a zsebébe nyúlnia, hogy ezeket finanszírozza. A Közös Agrárpolitika elkövetkező időszakra vonatkozó irányelvei ugyanis már elsősorban a környezetvédelmi és ökológiai célok finanszírozására összpontosítanak.
Felmerül a kérdés, vajon a felzárkóztatás érdekében elindított „erőltett menet” képes lesz-e belátható időn belül olyan eredményeket produkálni, hogy az ágazat nemzetközi mértékkel is mérhető tényleges hozzáadott értéket képviselő termékszerkezettel jelenjen meg a piacon. Vagy maradunk továbbra is a támogatások nagyságrendjén siránkozó, a külföldi terményfelvásárlók számára gyakran kiszolgáltatott helyzetben levő mamelukok, akik talán már nem is a saját földjükön gürcölnek, az önbecsülést fokozatosan feladják, esetenként kicsinyes és/vagy nagyzoló ügyeskedők bábjaivá avanzsálnak.
