Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Vidékünkön, de talán egész Európában a peronoszpóra és a lisztharmat okozta a legnagyobb károkat a szőlőtermesztésben az 1875-ben behurcolt filoxéra óta. Az 1993-ban kiadott Kertészeti növénykórtan c. könyvben ez áll a peronoszpóráról: „A szőlőperonoszpóra ma már általánosan elterjedt a világ szőlőültetvényeiben, és a szőlő legjelentősebb betegségévé vált. A betegség nyomán 80–100%-os lomb- és fürtkár is kialakulhat, ezért a betegség elleni rendszeres védelem nélkül ma már nem lehetséges gazdaságos és biztonságos szőlőtermesztés.” Mit ír a könyv a lisztharmatról? „Hazánkba a XIX. század derekán kerülhetett a betegség, de csak a századforduló vége felé jegyeztek fel jelentősebb károkat. Az utóbbi időben, a szárazabb évjáratokban súlyos kártételek alakultak ki.”
A hosszú ideje szőlőtermesztéssel foglalkozó szakemberek jobban tudják, mikor történt a szerepcsere, de a 2000 évek elején a szőlőtermesztők már egyértelműen a lisztharmatot tartották a veszélyesebb betegségnek. Hogy mekkora szerepe van ebben a termesztett fajtáknak, a növényvédő szereknek, technikának, azt nehéz megmondani, de egy biztos, a klímaváltozásnak nagy.
Érdekes továbbá, mit ír ez a könyv a lisztharmatbetegség lefolyásáról: „Egyetlen jelentős fertőzési forrás a beteg rügy, amelyben a gomba micéliuma telel át. A kleisztotéciummal történő áttelelésnek gyakorlatilag nincs jelentősége.” (Kleisztotécium a gomba ivaros szaporodóképlete, az újabb megnevezése kazmotécium). Nagyon fontos erre odafigyelni, mert aki az újabb szakirodalomban keresgél, azt találja, hogy a lisztharmat tavaszi terjedésében a növény törzsén, venyigéjén áttelelő kazmotéciumoknak nagyobb a szerepük, mint a fertőzött rügyekből történő terjedésnek. A gombabetegségeknél nagyon fontos a szaporodási mód, ugyanis az ivaros szaporodásnál a vegyszerrezisztencia kialakulásával kell számolni. Nagyon fontos ezért a vegyszerezésnél odafigyelni, hányszor alkalmazható egy szezon alatt az adott vegyszer. Ez többnyire 3, némelyeknél csak 2 alkalom, és az is fontos, hogy ne egymás után használjuk őket. Akik ezeket a figyelmeztetéseket nem veszik komolyan, hozzájárulnak az egyes hatóanyagokkal szemben ellenálló rasszok kialakulásához, vagyis ugyanaz a vegyszer, amely nagyon hatékony volt, három-, négy év után hatástalanná válik.
A szőlőperonoszpóra a talajon fekvő, beteg leveleken telel át, innen indul a fertőzés. Az oospórák akkor indulnak fejlődésnek, amikor a napi középhőmérséklet eléri a 10–13 C° -ot, és az éjszakai hőmérséklet sem esik 10–11 C° alá több napon keresztül, és ez alatt az időszak alatt legalább 10 mm csapadék esik. A kifejlődő oospórákon mozgó, ún. zoospórák képződnek, ezek vízben mozognak, és a légzőnyílásokon jutnak be a levél szöveteibe. Egy-két óráig tartó nedvesség elég a fertőzéshez. Mivel a levél alján, fonákján csaknem ezerszer több a légzőnyílás, mint a levél színén, a fertőzés is a leggyakrabban innen indul. Ez nagyon fontos a vegyszeres védekezésénél, a levél alsó felét is tökéletesen fednie kell a vegyszernek. A fiatal bogyókon is sok a légzőnyílás, ami idővel fokozatosan csökken. A fiatal bogyók tehát súlyosan fertőződhetnek, a felületüket pedig vastagon elborítja a sporangium gyep. Az idősebb bogyók a kocsányon levő légzőnyílásokon keresztül fertőződnek meg, ezért ezek a kocsány felőli részen töppednek össze.
A szőlőperonoszpóra-járvány veszélye akkor van, ha a május-június esős, hűvös, és ezt csapadékos nyár követi.
A lisztharmatfertőzés tavasszal két módon indulhat. Micéliummal – gombafonalakkal a fertőzött rügyekből – ezek a primér, azaz elsődlegesen fertőzött hajtások. Ilyenkor még a fertőzés alig látható, a vékony penészgyepen fejlődnek ki a konídiumok, amelyek a másodlagos fertőzést indítják. A másik forma az ivaros képletekből – kazmotéciumokból – indul. Az ezekben fejlődő aszkospórák szóródásához minimum 10 C° átlaghőmérséklet, és 2,5 mm csapadék szükséges. A szőlő zöld részeire került konídiumokból vagy aszkospórákból fejlődő gombafonalak már teljesen egyformán viselkednek. A lisztharmat nem hatol be a levél szöveteibe, mint a peronoszpóra, hanem a növény felszínén terjed tovább. A felszínen elhelyezkedő micéliumgyepen aztán a konídiumok milliói fejlődnek, újabb nemzedékeket indítva. 23–30 C°-on igen gyorsan, akár 5-6 nap alatt képződnek, csírázásukhoz 80% relatív páratartalom az optimális. Ezek hatolnak be a levelek hónaljában fejlődő rügyekbe is. Szeptember közepétől október közepéig fejlődnek a leveleken, fürtökön az ivaros termőtestek, a kazmotéciumok. Ezeknek a kifejlődéséhez száraz, meleg ősz szükséges, legoptimálisabb a 20 C°, amikor 17-18 nap alatt beérnek. Ezek szabad szemmel is jól látható fekete gömböcskék, az őszi csapadékkal mosódnak le a tőke idősebb, fás részeire, ahol horgas függelékeikkel megkapaszkodnak. A levelekkel földre hulló kazmotéciumok kevésbé telelnek át. A hűvös ősz negatívan befolyásolja a fejlődésüket.
A járványt az ősszel képződött, és áttelelt képletek mennyisége határozza meg. Ezért a járvány erőssége nagyban függ az előző év fertőzöttségétől, mivel a szaporítóképletek nem sodródnak nagyobb távolságra. Fertőzési szempontból a legérzékenyebb időszakban 8–10 napos permetezési fordulóra is szükség lehet. Tavasszal, a tünetek korai felfedezésével meg kell akadályozni a konídiumok elszaporodását, és meg kell előzni a bogyófertőzést. Ősszel pedig nem elhanyagolható egy kései permetezéssel csökkenteni a kazmotéciumok kifejlődését.
A növényvédőszerek közül a réz- és a kénvegyületekkel szemben nem alakult ki rezisztencia a betegségekben. Használatuk ezért nagyon előnyös, viszont nagyon oda kell figyelni, mivel ezek sejtmérgek, és a szőlőt is károsítják. A rezet ezért a későbbi fejlődési stádiumokban ajánlják, főleg az érzékeny fajtákra. Egyes fajták igen érzékenyek a kénre (pl. Othello), amelyeknél magasabb hőmérsékleten perzselést okozhat. A kén az atkák ellen is nagyon jól bevált, tudatosítani kell azonban, hogy ahol az atkák ellen ragadozó atkafajokat telepítettek, a kén azokat is kiirtja.
A kiskerttulajdonosoknak, bioszőlő termesztésre ajánlott szer a szódabikarbóna. Szőlőben felhasználható adagja 25–50 g/100 m2 2–6 l vízben feloldva. A permetlé töménysége min. 0,42, max. 2% lehet. Ezt a kezelést kétleveles fejlettségi állapottól teljes érettségig lehet végezni, minimum 10 napos időközönként.
A kórokozók, kártevők elleni sikeres védekezés alapja, hogy ismerjük azok fejlődését, a fejlődési ciklusaikhoz szükséges feltételeket, a termesztetett növény fogékonyságát, ellenállóképességét és a használt vegyszerek hatásmechanizmusát. Fokozottan érvényes ez a szőlő fent leírt két legveszélyesebb betegségénél.
Kép és szöveg: Sedliakné György Ilona
