Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Kedvező időjárási és talajviszonyok között sikeres lehet
Ismeretes, hogy az őszi káposztarepce termesztéstechnológiájából adódóan a növény optimális vetésideje augusztus utolsó és szeptember első dekádjára esik. Ennek az ajánlott időszaknak a betartása azért is fontos, hogy a növényállomány a biztonságos áttelelés érdekében megfelelő méretű és fejlettségű állapotba kerüljön, vagyis a 8-10 tőrózsás állapot mellett legalább 8 mm gyökérnyaki átmérővel és 8-10 cm hosszú erős gyökérzettel rendelkezzen. Az utóbbi években tapasztalt enyhébb telek következtében a termelői tapasztalatok alapján az ennél valamivel gyengébb állományok is sikeresen álltak ellen a tél kihívásainak.
Nyilvánvaló, hogy a repce túl korai vetése komoly kockázatokkal járhat, elsősorban a magasabb rovarkártételi nyomás kialakulása és a rágási károk miatt, egyúttal a tél előtti túlfejlődés is kedvezőtlen előfeltételeket teremt az áttelelés sikeréhez, nem beszélve a gyomosodás következményeiről.
A vetéstechnológia és az azt megelőző magágy előkészítése fokozott jelentőséggel bír, amikor kitolódik a vetésidő. A termelők között sincs egyhangú konszenzus arról, hogy eső előtt, vagy esőt követően jobb időzíteni a vetést. Az nyilvánvaló, hogy az egyöntetű keléshez elengedhetetlen az egyenletes vetésmélység, ennek érdekében pedig alapvető szempont az aprómorzsás magágy kialakítása. Az aszályos őszi időszakokban szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a száraz talajba történő vetéskor a vetőmag akár 2-3 hétig is nyugalomban maradhat, egészen addig amíg kellő nedvességhez nem jut. Ilyen körülmények között viszont nagyon elnyújtott és nem egyöntetű kelésre kell számítani. Késői vetés esetén, ha a repcét szeptember második felében, vagy még annál is később októberben tudjuk csak elvetni, rendkívül fontossá válik a megfelelő hibrid kiválasztása. Mindenképpen olyan hibridre van szükség, ami erőteljes, gyors és homogén kezdeti fejlődéssel bír annak érdekében, hogy az állomány a lehető leghamarabb elérje az átteleléshez szükséges 6-10 leveles fejlettségi állapotot.
A megfelelő tőszámhoz ajánlott vetőmag mennyiségét késői vetés esetén a helyspecifikus adottságok (talaj, időjárás, technológiai színvonal, stb.) figyelembevételével kell meghatározni. Kedvező feltételek esetén nem szükséges a vetőmagnorma emelése, de ha kedvezőtlen körülmények állnak fenn, vagy várhatók, akkor ajánlott legalább 20-40%-kal több vetőmagot kijuttatni. A telelés sikeressége és a kifagyás kockázata elsősorban nem a tőszámon múlik. Enyhe tél esetén az áttelelés problémamentes lehet és aratáskor a terméseredményben sem várható számottevő különbség. Nem általános, de vannak olyan termelői példák, miszerint a szeptember közepén elvetett repceállományok eredményei a legjobbak szintjével versenyeztek egy-egy gazdaságban.
A repce őszi gyomelnyomó képessége egészen a sorok összezáródásáig gyenge. Ezt a széles sortávolság még fokozza. Ugyanakkor a megkésett magágykészítéssel a már kikelt gyomokat eliminálhatjuk, szerencsés esetben akár az őszi herbicides kezelést is megspórolhatjuk. Ez az őszi regulátorozásról is elmondható abban az esetben, ha az állomány lassan, nehezen éri el a 6-8 leveles állapotot. Minden más esetben azonban célszerű a növekedésszabályozás, ami lassítja a hajtásnövekedést és serkenti a gyökérzet, gyökérnyak fejlődését a biztosabb áttelelés érdekében. A kártevők közül két jelentős rovar elleni védekezéstől is megóvhatjuk a növényünket, ugyanis a repcedarázs és a kis káposztalégy elsősorban a korai vetésű állományokban szeret előszeretettel megtelepedni.
Noha termesztéstechnológiai szempontból az őszi káposztarepce kései/megkésett vetése kerülendő, de kedvező időjárási és talajviszonyok között sikeresen alkalmazható. (sz-agrb)
