Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A fokhagyma (Allium sativum) termesztése és gondozása viszonylag egyszerű, de ennek során néhány alapvető feltételt és szabályt érdemes figyelembe venni. A fajtaválasztékból alapvetően az őszi és tavaszi fajták közül választhatnak a termelők, a szlovákiai és a csehországi fajtakínálatban a fajtákat a száruk állaga alapján is megkülönböztetik, így keményszárú (keménynyakú), illetve lágyszárú (lágynyakú) fajták közül választhatják ki a számukra megfelelőt.
A keményszárú/nyakú fokhagyma (paliciak) jellegzetessége, hogy a vegetáció során levél nélküli virágot tartó és magot termő kemény szárat nevel. A lágyszárú fokhagyma nem képez ilyen szárat. Ennek a fajtának a termése erősebb, karakteresebb ízű. A fejekben kevesebb, de nagyobb gerezdek vannak, amelyek körbeveszik a betakarítás és szárítás után is megmaradó kemény szár maradványát. Mivel magszárat növeszt, azt még zöld állapotban érdemes letörni vagy levágni, hogy a növény ne a magokra, hanem a fej növesztésére fordítsa az energiáját. A kifejlődött magok ugyan elültethetők és termést is hoznak, de a szaporítás eme formája a gyakorlatban nem terjedt el, mert hosszú ideig tart. A hűvösebb éghajlatot jól viseli, általában ősszel ültetik és nyáron takarítják be. Betakarítás után pár hónapig tárolható.
A lágyszárú/nyakú fokhagyma a melegebb éghajlatú termőhelyeken érzi jól magát, a vegetáció során nem képez magszárat. Íze finomabb kevésbé erőteljes, a fokhagyma gerezdek kisebbek, de számuk a fejekben több, mint a keményszárú fajtáknál. A fejekben több rétegben helyezkednek el, középen nincs szárkezdemény. Jól tárolhatók és fonatba köthetők. Jól alkalmazkodik a melegebb éghajlati feltételekhez, mivel a fejek képzéséhez nincs szüksége téli hidegre, tavasszal is sikeresen ültethető. Fontos tulajdonsága a hosszú ideig tartó tárolhatósága.
A fokhagyma termesztésében fontos szempont az ültetési idő kiválasztása. Ezt az időpontot is a fajta alapján választjuk meg. Az őszi fokhagyma ültetése a legelterjedtebb módszer, a vetőmagot általában szeptember közepétől a fagyok beálltáig ültetik el a jól előkészített talajba. A gerezdeknek van idejük gyökeret ereszteni, de nem hajtanak ki a tél előtt. Az őszi fokhagymának a termésképzéshez szüksége van a téli hideghatásra (vernalizáció). Ennek eredményeként tavasszal erőteljesebben fejlődnek, és nagyobb fejeket hoznak. Júliusban a levelei elszáradnak és ledőlnek. Ilyenkor a betakarításakor fontos, hogy időben kikerüljenek a talajból, mert ha sokáig benne maradnak, a fejek könnyen szétesnek.
A tavaszi ültetés később, a tél végén, kora tavasszal, február végétől április elejéig történik, amikor a hőmérséklet eléri az 5–10 °C-ot. A tavaszi ültetésű fokhagyma általában kisebb fejű, de kevésbé hajlamos a betegségekre. Betakarítása augusztusban esedékes. Az apróbb fejek apróbb gerezdeket tartalmaznak, ezek tárolhatósága azonban jóval hosszabb, mint az őszi fajtáké.
A fokhagyma a napos, jó vízelvezetésű és tápanyagellátottságú termőhelyet kedveli. Ugyanakkor kerülni kell a frissen trágyázott talajba való ültetést, lehetőleg olyan területre ültessük, ahol az elmúlt években nem termesztettek hagymát. A talaját lazítsuk fel legalább 30 cm mélyen, szükség esetén dolgozzunk bele jó minőségű komposztot.
Ültetés előtt a fejeket válasszuk szét, az ép és egészséges gerezdeket az ültetés előtt ajánlott csávázni (Sulka). Az őszi fokhagymát 8-10 cm mélyre, a tavaszit 5-6 cm mélyre ültessük, a gerezdek között 10-15 cm tőtávolság, a sorok között pedig 25-30 cm sortávolság javasolt. (cesky cesnak, fokhagymatermesztés)
