Az őszi és téli metszés összefüggései

A gyümölcsfák egészsége és termőképessége nagymértékben függ a megfelelő metszéstől. Bár a metszés egész évben elvégezhető bizonyos mértékben, a legfontosabb időszakok az őszi és téli hónapok, amikor a fák nyugalmi állapotban vannak. Az őszi és téli metszés alapvető célja a fa szerkezetének, formájának kialakítása, a betegségek megelőzése, valamint a következő évi bőséges termés biztosítása. Az őszi és téli metszés egymást kiegészítve biztosítja a fa egészségét. Az őszi metszés inkább a nagyobb, elhalt vagy kereszteződő ágak eltávolítására szolgál, míg a téli metszés a finomhangolás és a következő évi termés előkészítésének ideje. Mindkettő célja, hogy a fa szerkezete stabil, a levegő- és fényviszonyok optimálisak legyenek, és a növény ellenálló maradjon a betegségekkel és a fagykárokkal szemben. Az őszi metszés általában október–november között történik, amikor a lomb már lehullott. Ebben az időszakban a fa már nem aktív növekedési fázisban van, így a vágások kevésbé stresszelik a növényt. Fő céljai:

• Elhalt, beteg vagy sérült ágak eltávolítása: A beteg részek időben történő levágása megelőzi a kórokozók terjedését.
• Korona ritkítása: A belső ágak ritkítása javítja a fény és a levegő bejutását, ami csökkenti a gombás betegségek kockázatát.
• Ágszerkezet formázása: Az őszi metszés során a fa alakja könnyebben formálható, ami a következő évi termés szempontjából előnyös.
• Előzetes fiatalítás: Régebbi fák esetén a hosszabb, elöregedett ágak visszavágása elősegíti az új hajtások fejlődését.

A téli metszés általában decembertől februárig végezhető, a fák teljes nyugalmi állapotában. Ebben az időszakban a fa sejtjei nem aktívak, így a vágások gyógyulása lassabb, de a fertőzés kockázata alacsonyabb, mivel a kórokozók aktivitása minimalizált. Fő céljai:

• Finomhangolás: A téli metszés lehetőséget ad az őszi munkák kiegészítésére, finomabb vágásokra, formázásra.
• Hosszú távú egészség: A rendszeres téli metszés segít megelőzni a fa túlzott elburjánzását és a terméshozam csökkenését.
• Termőfa stimulálása: A téli vágások serkentik a következő évi hajtásnövekedést, így biztosítva a bőséges termést.

Fontos megjegyezni, hogy az őszi, illetve a téli metszés során is éles metszőollót használjunk.  Az éles eszközök biztosítják a tiszta vágásokat, így a növények kisebb eséllyel fertőződnek meg. Ne vágjunk túl erőteljesen. Az őszi metszés során a cél nem a drámai formaváltoztatás, hanem inkább a sérült részek eltávolítása. Tartsuk be a metszési szabályokat: A gyümölcsfák esetében például érdemes a fa közepét szellősebbé tenni, hogy több fény és levegő jusson az ágak közé. Nagyon fontos tudatosítani azt is, hogy ha túl korán vágunk, a növények érzékenyebbek lehetnek a hidegre. A metszés után figyeljünk arra, hogy a fákat és cserjéket takarjuk be, amennyiben erős fagyok várhatók.

Leggyakoribb fásszárú növények metszése

Ribizlibokor: A világos, körülbelül ceruzavastagságú idei hajtások jövőre minőségi gyümölcsöt hoznak; ezeket a tavaszi metszéssel kell „beindítani”. Egyúttal az új hajtások (az azt követő év termőágai) növekedését is elő kell segítenünk a metszéssel. Ritkítsuk meg a bokrot a 3 évnél régebbi vastag, sötét ágak eltávolításával (valamivel a talaj felett vagy a talaj szintjén). Csak az 5–7 legerősebb, talajszintről induló hajtást hagyjuk meg visszavágás nélkül.
Almafa: Az őszi metszés során távolítsuk el az elhalt, beteg és a keresztező ágakat. Ritkítsuk meg a koronát, hogy a fény bejusson a belső részekhez. Ne vágjunk le túl sok egészséges ágat egyszerre, mert a fa legyengülhet. A téli metszés során vágjuk vissza a hosszú, nem termő ágakat, hogy új hajtások nőjenek. Formázzuk a koronát, tartsuk a központi tengelyes vagy vázágas struktúrát. A metszés szöge legyen kb. 45 fok a főághoz képest.

Körtefa: Az őszi metszés során távolítsuk el a beteg, sérült és túl sűrű ágakat. Ritkítsuk a koronát a jobb légáramlás és a fény miatt. Fiatal fák esetén az oldalágakat enyhén visszavágjuk, hogy fejlődjön a vázág. A téli metszés során a hosszú, terméketlen ágakat visszavágjuk 2-3 rügyre. Kiemeljük a központi tengelyt, ne hagyjunk átfedő ágakat.

Szilvafa: Ősszel lehetőleg ne metsszük, csak a beteg és a sérült ágakat távolítsuk el, mert érzékenyebb a fagyra. A korona ritkítása is csak mértékkel történjen. A téli metszés során a teljes nyugalmi időszakban végezzük a formázást. A termőágakat rövidítsük 2-4 rügyre a következő évi termés érdekében. Kerüljük a fagyveszélyes napokat, mert a friss vágások könnyen károsodhatnak.

Őszibarackfa: Őszi metszés során inkább csak a beteg és az elhalt ágakat távolítsuk el. Fiatal fák esetében a visszavágás elősegíti az erőteljes növekedést, de fagyra igen érzékeny, ezért óvatosan kell metszeni. Téli metszést rendszerint február és március környékén, teljes nyugalmi állapotban érdemes végezni. Vágjuk vissza a hosszú, elöregedett ágakat, hogy friss termőhajtások fejlődjenek. A termőágakat rövidítsük, a fiatal hajtásokat hagyjuk hosszabbnak a következő év bő termése érdekében.

Cseresznyefa: A díszcseresznyefákat a tavaszi virágzás után ritkítsuk. Gyümölcstermő fák esetében a metszés közvetlenül a júniusi-júliusi szüretet kövesse. Csak gyenge metszést és ritkítást végezzünk! Erős metszés esetén kifolyik a gyanta, és a növény néhány év után elpusztul.

Kivifa: A függőleges főágon hagyjunk három-hét oldalágat (a fa támasztó-rendszerétől függően), ezek lesznek a fő terméshozó ágak. Rajtuk fejlődnek majd ki a termőágszemek. Nyáron vágjuk vissza őket mintegy nyolc-tíz levélnyi hosszúságra, a gyümölcsök felett kezdve a levelek számolását. Késő télen rövidítsük le ugyanezeket az ágakat három-öt szemnyi hosszra, amelyekből majd újabb termőágak hajtanak ki. Három-öt évente a teljes öregedő ágegyüttest vágjuk le a főágról, és kezdjük újra az eljárást egy fiatal termőággal.

Füge: Tavasszal metsszük, mert könnyen elfagyhat. Már most láthatók rajta a majdani gyümölcsök. Éppen ezért tavasszal csak egy keveset vágjunk vissza belőle, az alakításra és ritkításra koncentrálva. A birshez hasonlóan a füge sem reagál következetesen a metszésre. Nem ágazik szét jobban, ha az egyéves legfelső hajtásokat levágjuk. A hosszabb egyéves ágakat csak a megfelelő helyen visszavágva tudjuk rávenni a szétágazásra.

A szőlő (őszi metszése): A szokásos tavaszi metszéstől eltérve a szőlő metszhető ősszel is. Előnye, hogy tavasszal egyáltalán nincs könnyezés, és a rügyek korábban fakadnak, mint tavaszi metszéskor. További előnye a tavaszi nagy munkacsúcs csökkentése. Legnagyobb hátránya a rügyek bizonytalan teleléséből adódik, mert ezek fagykárosodása terméskiesést idézhet elő, ezért biztonsági okokból csak előmetszést ajánlatos végezni. Dombvidéken, magasabban fekvő részeken, fagyálló fajtáknál a téli fagykárok csak igen kivételes esetben fordulhatnak elő. Az őszi szőlőmetszés gyakran a letermett vesszők eltávolítására terjed ki, s a vesszőszedéssel egybekapcsolva végzik. Fedéses művelés esetén csak tavasszal nyitás vagy előnyitás után metszhetünk.

Sövények: Ősszel ne metsszünk őket! A fiatal sövények első metszésének ideje május vagy június, a másodiké augusztus vagy szeptember. Idősebb sövények esetén egy metszés is elég lehet, a második hajtás után (június végén). A tűlevelű sövényeket a legjobb még a hajtás megindulása előtt metszeni, hogy a sebek gyorsan begyógyuljanak. Sövény metszésekor igyekezzünk lejtős oldalakat kialakítani, nehogy a sövény alsó része felkopaszodjon. 1 métert felfelé haladva mindkét oldal 10 centiméterrel szűkítsük.

Bukszussövény: Az örökzöld bukszusra veszélyt jelenthet a fagy. Ezért csak tavasszal nyírjuk a kívánt formára. Ekkor megbirkózik a fás részig való visszametszéssel, és ismét hajtani fog. Amikor hajtani kezd, valamelyest trágyázzuk meg, és formázzuk újra, amikor az ágak kb. 5 cm hosszúak.

Madárbirs: A talajtakaró madárbirs jó fagytűrő. Ilyenkor nyírhatjuk formára a sövénynyíróval, s bár elviseli a fás részekig történő visszametszést, jobb ezt tavaszra hagyni. A fiatal növényeket tavasszal az előző évi ághosszúság felére metsszük vissza.

Tiszafa: Rendkívül jól viseli a metszést, akár a legrégebbi fás részig is visszavágható. Érdemes azonban tavaszra hagyni a visszametszést, mivel a tűlevelű fák jó szélfogók a téli kertben, és a madaraknak is védelmet nyújtanak.

Orgona: Metszést nemigen igényel. Gyakran erős növekedéssel reagál a metszésre, ami buja ágképződést jelenthet az adott területen. Elviseli a visszametszést a régi fás részekig, de a legjobb ezt tavasszal végezni.

Csavarfűz: Tavasszal érdemes metszeni; télen visszafagyhatnak az ágai, főleg a vékonyabbak. Tavasszal távolítsuk el az elfagyott ágakat. A csavarfűznek az enyhe és az erős metszés egyaránt megfelel, akár a fás részekig is visszavágható.

Fagyal: Nagyon jól tűri a metszést, egészen a fás részig visszavágható, tenyérszélességnyi távolságra a talaj felett. Egyébként ugyanaz érvényes rá, mint a sövényekre.

Olajfa: A legjobb tavasszal metszeni. Ritkítsuk a régebbi, illetve a túl sűrűn nőtt ágak eltávolításával. Rövidítsük le a hajtásokat egy másik, mélyebben lévő ágig visszametszve őket, és egyenletesen kerekítsük le a fát. Jól tűri az erős tavaszi metszést, egészen a régi fás részig. Erős visszavágás után hosszú hajtásokat növeszt. Ezeket ritkítsuk meg, hogy csak néhány koronaalakító ág maradjon.

Havasszépe vagy rododendron: A virágzó végű ágakat rövidítsük le, tetszőleges mélyebb ágig visszavágva őket. A rododendront akár a fás részig is visszametszhetjük, az erős példányok nagyon jól tűrik a metszést.

Rózsák: Minden virágágyi és futó- vagy bokros rózsát vágjunk vissza a harmadával. Eltávolítjuk az elhalt, esetleg letört részeket is. Tavasszal finoman metsszük meg őket. A jól mutató csipkebogyót hagyjuk rajta a vadrózsán, ráérünk tavasszal ritkítani.

Összeállította: Baltazár Tivadar

 

Ezek csak szükség esetén!!!!!

Japán ernyőfenyő (Sciadopitys verticillata): Rosszul tűri a metszést. Fagyérzékenysége miatt csak tavasszal metsszük. Ekkor vágjuk vissza a hajtásokat a kívánt ágig. A hajtások így rövidebbek lesznek, egy zöld levél azonban megmarad hajtásként.

Bangita (Viburnum): A kányabangita kivételével csak tavasszal metsszük. Egyébként ugyanúgy kell metszeni, mint az orgonát.

Nyári orgona (Buddleia davidii): Ősszel csak harmadával-felével rövidítsük az ágakat; ennél hosszabban ne vágjuk vissza őket, mert fagykárosodást érheti a növényt. Márciusban-áprilisban, a növekedés megkezdése előtt finoman metsszük meg (ritkítsunk és kb. 50 cm-rel rövidítsünk).