Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A paradicsom napjainkban is háztáji zöldséges kertek egyik kihagyhatatlan zöldsége. Rengeteg fajtája, változata létezik: van lédúsabb vagy édesebb, van amelyik savanykásabb. Formájuk szintén változatos a bogyó formájútól kezdve a hosszúkás, megnyúlt termésűeken át a nagyméretű ún. óriás paradicsomig, amelyek színe a hagyományos pirostól a sárgán át a liláig terjedhet.
Augusztus a termések érésének fő időszaka, ebben a hónapban alakulnak ki az adott fajta ízanyagainak jellemzői. Ehhez a növény gondozása során ajánlott néhány alapvető tennivalót betartani. Először is a paradicsom egészségi állapotára már az ültetéstől kezdve oda kell figyelni, és olyan feltételeket kell teremteni, amelyek megvédik a növényt a kártevőktől és kórokoz, óktól.
A paradicsomtövekről már ültetés után gondoskodni kell. A lényeg, hogy a tövek mellé támasztékot verünk a talajbaés a szárat ahogyan növekszik, folyamatosan ehhez a támasztékhoz kötözzük. A paradicsomot legjobb egy szálon nevelni. Azaz minden mellékhajtást el kell távolítani . Ügyelni kell a tőtávolságra is, ez legalább 70 cm legyen. Emellett a szárból előretörő új hajtásokat is folyamatosan ki kell csípni, mielőtt még nagyon elburjánzanának és besűrítenék az állományt. Figyelembe kell venni azt is, hogy a paradicsomnak az érés alatt már kevesebb vízre van szüksége, ilyenkor elegendő 2-3 naponként öntözni. A vizet természetesen csak a tövekhez öntjük, nem a levelekre, hogy ezzel is csökkentsük a fertőzések kialakulásának veszélyét. A tövek aljáról már ültetés után szedjük le a legalsó leveleket, később is folyamatosan szedjük le őket a letermett részekről, de ügyeljünk arra, hogy az asszimilációhoz szükséges egyensúlyt a levelekkel is betartsuk. A paradicsom főszárát augusztus végén már ajánlott visszacsípni, hogy a növény az erejét a meglévő termések beérésére fordíthassa.
A paradicsom még ilyenkor is hoz új hajtásokat, ezeket azonban le kell csipkedni. Sőt, a rajtuk levő kis virágokat és levélkéket is, ezeken vélhetően már nem fog új paradicsom kifejlődni és beérni, de elveszi az energiát a növénytől. Augusztus végén szedjük le a nagyon apró paradicsomokat is. Ezek már úgysem fognak beérni, viszont a többi gyümölcsöt gátolják a növekedésben.
A paradicsom termésének érésében fontos szerepe van a kálium-tartalmú tápanyagoknak, ezért ez alatt az idő alatt rendszeresen tápoldatozzuk az állományt káliumot tartalmazó műtrágya oldattal.
A paradicsom növényvédelmében a paradicsomvész az egyik legveszélyesebb betegség, ami ellen meglehetősen gyakorta kell a termesztőknek védekezniük. Alapvetően megelőző jelleggel kell ellene védekezni, mert ha már megjelenik a növényeken, általában rövid időn belül tönkreteszi az állományt a terméssel együtt. Gombabetegségek ellen alkalmazhatunk egészségre viszonylag kevésbé ártalmas kén, vagy réztartalmú szereket. Használhatunk megelőző jelleggel bordóilét, ill. a lisztharmat és a paradicsomvész ellen megelőzésképpen bordóilé+kén. Esetenként a rézgálic meszes oldatát is kipróbálhatjuk. A paradicsomvész ellen egy régi bevált recept a tejes permetezés, amit csak megelőzésképpen alkalmazhatunk hetente egyszer az alábbi recept szerint: 4 liter vízhez 1 liter tej, az oldatba egy „morzsányi” rézgálicot, és a felülethez tapadás végett egy evőkanál mosogatószert adunk.
Az állati kártevők közül elsősorban a fiatal hajtásokat és a képződő termést károsító vándorpoloskák okozhatnak gondokat, ha ellepik a növényeket, károsítják a termést, így az ehetetlenné válik. (sz)
A paradicsom termesztése során megtörténik, hogy különböző okok miatt (betegség, kitörés stb.) az állományból kieső töveket pótolni kell. A háztájiban erre egyszerű megoldás kínálkozik. A növekvő szárakon előtörő új hónaljhajtásokat folyamatosan el kell távolítani a növényekről. Ezeket az ún. hónaljazás során kitört legalább 3-5 cm méretű oldalhajtásokat gyökereztető porba mártva azonnal ültessük el tömörített homokba, vagy tápföldbe. A kitört hajtások ültetése azért előnyösebb, mint a metszőollóval kivágottaké, mert kisebb fertőzések átvitelének veszélye és egyszerűbb végrehajtani. A palánták később, a gyökerek megjelenése után nyugodtan átültethetők földbe, nagyobb cserépbe. Szerencsére a paradicsom gyökere nem túlságosan érzékeny, és jól tűri az átültetést. Kiültetés előtt azonban sose feledkezzünk meg a palánták edzéséről, ami nyáron leginkább az árnyékolást, majd onnan a fokozatos fényhez szoktatást jelenti, rendszeres öntözés mellett. (sz)
