1. kép

A kabócák

A kabócák apró, 3 – 8 mm nagyságú rovarok. Leggyakrabban világos, sárgás- zöldes színűek. A szájszervük szúró-szívó típusú, két pár hártyás szárnyuk van, amely gyakran szépen színezett, a nőstényeknek tojócsöve van. Legtöbbnek négy fejlődési stádiuma van, a hímek hangot adnak ki, virágos növényeken élnek ezeket szívogatják. A kabócák a trópusokon és a mérsékelt égövben vannak elterjedve. A száraz, meleg időjárást kedvelik, és mivel az éghajlat nálunk is egyre gyorsabban melegszik, a növénytermesztésben mint kárósítókkal egyre gyakrabban fogunk találkozni velük.

Az utóbbi tizenöt-húsz évben egyre több figyelmet szentelnek a szipókás rovarok megfigyelésének és kutatásának, mivel igen veszélyes betegségeket, vírusokat, fitoplazmákat terjesztenek. Ezek a betegségek nagy mértékű károkat okoznak. A növényi kultúrákat, pl. paprikát, paradicsomot, burgonyát, a szőlő- és gyümölcs ültetvényeket teljes egészében képesek megfertőzni. Nem tartoznak azon kártevők közé, amelyeket könnyű meglátni, és kártételüket sem lehet azonnal észlelni, ez akkor válik láthatóvá, amikor már általában nem tudunk ellene semmit sem tenni.

A közvetlen kár, amit a szívogatásukkal okoznak, csak akkor jelentős, ha igen nagy mértékben elszaporodnak. Ettől azonban sokkal veszélyesebb és gazdaságilag is nagyobb az a kár, amit a vírusok terjesztésével okoznak. Az őszi búzában és az őszi árpában a legveszélyesebb vírusok terjesztői. Akkor okozhatnak nagy kárt, amikor az őszi gabonaféle már kikelt, és nagyon szép, száraz, meleg időjárás van. Ilyenkor a fűfélékről és főleg az árvakelésekről tömegesen települnek át a gabonatáblákra, így az általuk terjesztett vírusos betegségek tünetei is a parcellák széleiről húzódnak befelé.

Az őszi gabonaféléken a törpe gabonakabóca (Macrosteles lavis), a csíkos gabonakabóca (Psammotettix alienus 1. – 2. kép), a réti sarkantyúskabóca (Laodelphax striatellus), és az üvegszárnyú kabóca (Javesella pellucida) okoznak a vírusos betegségek terjesztésével nagy károkat. Amikor a gabonatáblát teljes egészében megfertőzik, a vírusok által okozott kár akár 90 %-os is lehet (3. kép).

1. kép
2. kép
3. kép

A szaporításra termesztett burgonya előállítása azért nagyon nehéz, mivel a vírusmentességet biztosítani kell. Saját termésből fogott gumókat nem érdemes ültetni, mivel alacsony lesz a terméshozam, és annak a minősége sem lesz megfelelő. A burgonyaféléken, így a paradicsomon is a sárgalábú recéskabóca (Hyalesthes obspletus) károsít, amely a sztolbur mikoplazma (4. – 5. kép), és több vírusos betegség terjesztője. Nyáron, májustól augusztusig röpül, az apró szulákon telel, majd onnét röpül a burgonyafélékre, így a burgonyára, paradicsomra és az ebbe a családba tartozó gyomnövényekre. Mivel a sztolbur mikoplazma is az aprószulák gyökerein telel, a betegség széthordása igen intenzív.

4. kép
5. kép

A változó tajtékos kabóca (Philaneus spumarius) nem a kártétele miatt érdekes. Biztos sokan látták már, akik nyitott szemmel járnak a természetben, fűféléken és a fűzfákon az ún. kakukknyálat. Ennek a kabócafajnak a lárvái fejlődnek ebben a „tajtékban”, amiről a nevüket is kapták. Ez a kabóca a rétek kaszálása után a lucernára, lóbabra és egyéb vadon élő hüvelyesekre vándorol, de kártétele nem számottevő.

Magyarországon pár éve (2013) jelent meg a szőlőtermesztésben igen veszélyes fitoplazma: szőlő aranyszínű sárgasága (Candidatus Phytoplasma vitis). Igen veszélyes betegség, a fertőzött töveket ugyanis likvidálni kell. A betegség vektora az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus), Európában először Olaszországban jelent meg, majd átterjedt a szomszéd országokra. Alsó-Ausztriában 2005-ben, Magyarországon 2006-ban észlelték először, és mivel jól repül, nagyon gyorsan elterjedt az egész országban. Évente egy nemzedéke van, fő tápnövénye a szőlő, a levelek fonákján szívogat. Tojás alakban telel a két éves vesszőkön. A lárvák hosszú ideig kelnek, május közepétől egészen július közepéig. Az imágók július elejétől jelennek meg és egészen a fagyokig jelen vannak. A rajzáscsúcs július vége – augusztus közepe között van. A védekezés a lárvák ellen a leghatékonyabb, ez a szőlő virágzása és a közvetlen virágzás utáni időszakra esik. Szlovákiában az amerikai szőlőkabóca ellen van regisztrálva három vegyszer: Explicit Plus, Steward és a Sivanto Prime. A többi növényben azonban a kabócák ellen nincs rovarölő regisztrálva, ezért abban az esetben is, ha a kabócák a vegyszerezés fő célpontjai, a vegyszerhasználati naplóba csak azt a kártevőt írhatjuk be, amelyik a vegyszer használati utasításában szerepel.

A kabócákról részletes anyagot találtam Dér Zsófia doktori értekezésében, amelyet 2005-ben a Budapesti Corvinus egyetem kertészettudományi karán írt. Ebből kitűnik, hogy a kabócák sokkal több faja van jelen az ültetvényekben, mint ami a növényvédelmi szakirodalomban szerepel. Az, hogy ezek a fajok közül melyek, és milyen mértékben felelősek a vírusok, fitoplazmák terjesztésében még több kutatást igényel. A munkában a kajszi, őszibarack, málna, szőlő és paradicsomültetvényekben kutatta a kabócákat. A kajszi ültetvényekben 120, az őszibarackban 56, szőlőben 87, paradicsomban pedig 70 fajt talált. Amint ezek az adatok is bizonyítják, a kabócáknak várhatóan a növényvédelemben az elkövetkező időkben egyre fontosabb szerepük lesz.

Kép és szöveg: Sedliakné György Ilona

About jogazda.com

Cikkajánló

Madáreledel vagy seprű

Amikor pár évvel ezelőtt a globális klímaváltozás negatív következményeinek egyértelmű jeleire hivatkozva több cikkben is …