Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A témával foglalkozó szakemberek véleménye szerint a gyümölcsfák fagyok elleni védelmének megválasztása során elsősorban különbséget kell tenni a lehűlés kialakulását okozó tényezők között. Ha a fagy kialakulását a légtömegek áthelyeződése okozza, akkor szállított, vagy adventív fagyokról beszélünk, ilyen esetben kevésbé tudunk védekezni, viszont a helyben kialakuló kisugárzási fagyok ellen már eredményesen lehet harcolni. Alapvetően kétféle fagyvédekezésről, aktív és passzív védekezésről beszélhetünk. Aktív védekezés esetében tehát a talajmenti légtér fizikai folyamataiba avatkozunk be azzal a céllal, hogy ott a hőmérséklet csökkenését mérsékeljük. Passzív védekezésről akkor beszélünk, amikor a hőmérséklet változását befolyásoló folyamatok alakulásába nem avatkozunk be, de az élő növényeket különféle módszerekkel (fajtaválasztás, termőhely kiválasztása, természetes ellenálló képességük növelése) megvédjük a fagyok károsító hatásából.
A növények számára különösen a tavaszi fagyok veszélyesek, mert ekkor általában érzékenyebbek az alacsony hőmérsékletre, mivel nagy a víztartalmuk, kicsi az oldattöménység és ezért magasabb a fagyáspont is.
Leggyakrabban alkalmazott fagykár elleni védekezési módszerek:
Esőszerű öntözés
Ma a fagykár elhárításának ez az egyik leghatékonyabb módszere. Amennyiben mínusz 1-2 °C-nál nagyobb hidegre kell számítani, akkor jöhet szóba a fák lombkoronájának esőszerű öntözése. A víz megfagyásakor ugyanis energia (hő) szabadul fel. Ez a hő a megfagyó víz környezetének, vagyis ebben az esetben a virágnak adódik át. Továbbá a jég nagyon rossz hővezető. Ha tehát a virágokat jég borítja, az jobbára megvédi őket a fagykártól. Hatásmechanizmusa a következő: a növényi felületre jutó víz megfagy, de ha a jégre folyamatosan víz esik, az így keletkező keveréknek a hőmérséklete 0°C marad, függetlenül attól, hogy mennyi a környezet hőmérséklete. Mivel esetünkben ez alacsonyabb, mint a védett növényi szerv hőmérséklete, ezért a kisugárzás és párolgás útján hőenergiát veszít. A levegő által történő hőelvonás annál erőteljesebb, minél nagyobb a szélsebesség. A fagyvédő öntözést mindaddig kell végezni, ameddig a külső hőmérséklet annyira felmelegszik, hogy a jégréteg felolvad.
Füstölés
Az egyik legismertebb, régóta elterjedt módszer a fagykár elhárítására. Lényege: nedves, nem könnyen égő, inkább csak parázsló anyag, pl. nedves szalma égetésével füst előállítása. A folyamat során képződő füst megakadályozza a talaj- és növényfelszín erőteljes lehűlését. Egymástól 8-10 m távolságra sakktáblaszerűen elhelyezett füstforrásokat alakítunk ki, s folyamatosan biztosítjuk a füsképződést. Általában csak a csekély mértékű lehűlések (2–3 °C) ellensúlyozására érhető el kielégítő eredmény. Egyes leírások megemlítik, hogy hatékonyabb lehet a fagyok utáni füstképzés, amikor jóval kevesebb anyag elégetésével jelentősen lehet csökkenteni a besugárzás erősségét és ezzel lehetővé tenni a növényekben megfagyott víz lassú olvadását.
Mesterséges köd előállítása
Erre a célra ködgyertyákat szoktak használni, vagy olyan anyagok felhasználásával keltenek füstöt, amelyek megfelelően vastag aeroszoltakarót vonnak a talaj fölé. A védekezés akkor a leghatékonyabb, ha a részecskék átmérője megközelítőleg azonos a kisugárzás hullámhosszával. Ez a 8 és 12 mikrométer közötti hullámhossz-tartományban tapasztalható.
Fagyvédő gyertyák vagy paraffin égetése
A fagyvédelem másik módja, amikor hosszabb ideig égő anyagokat, általában paraffint égetünk a fák között a lehűlés időszakában. A folyamat során felszabaduló hő az, amivel emelhetjük a gyümölcsös hőmérsékletét. Sikeréhez hektáronként 400-600 fagyvédő gyertya szükséges. A módszer csak akkor működik jól, ha szinte teljes szélcsend van, mivel a légmozgás elvinné a területről a termelt hőt. A módszer akár 5–6 °C-kal is képes emelni az ültetvény hőmérsékletét. Hátránya viszont, hogy üzemi szinten meglehetősen drága.
Mesterséges szélkeltés
A talajmenti hideg és a magasban elhelyezkedő melegebb levegő keveréke biztonságos védelmet nyújthat az erőteljes talajmenti lehűlés ellen. Üzemi szintű ültetvényekben erre a célra alkalmazzák a különböző magasságban elhelyezett – rendszerint elektromos meghajtású – két- vagy háromágú légcsavarokat. A forgó légcsavar lassan körbefordulva jelentős mennyiségű levegőt szív le a magasból és irányít a felszín közelébe. A védekezést lényegesen korábban el kell kezdeni, mint ahogyan a fagy bekövetkezik. A módszer azon alapszik, hogy a kisugárzásos fagy azért állhat elő, mert a levegő nem mozdul, a szél nem keveri a légrétegeket. A talaj közelében lehűl a levegő, de a magasabb légrétegek elég melegek lennének ahhoz, hogy a gyümölcsvirágok, rügyek ne fagyjanak meg. Ezt a magasabb, melegebb légréteget keverik a szélgépek az ültetvények fái közé.
A passzív védekezési eljárások
A növényeknek a fagy pusztító hatásától való közvetlen megvédését célozzák. Számuk nem nagy, s lehetőségeik is meglehetősen korlátozottak, alkalmazásukat gazdasági megfontolások is befolyásolják.
Celluláris fagyáspontcsökkentés
A passzív védekezés egy sajátos, de nagyon előnyös módja a fiatal növények sejtjeinek mesterséges fagyáspontcsökkentése. E növények sejtnedv-koncentrációja viszonylag kicsi, de káliummal jelentősen növelhető. A káliumot – műtrágya formájában – a talajon keresztül előzetesen juttatjuk a növénybe, amely ezáltal 3-4°C-os fagyáspontcsökkenés elviselését teszi lehetővé.
A passzív védekezési eljárások közé tartozik még a megfelelő fajta , az ideális termőhely és a helyes vetési vagy ültetési idő megválasztása. (sz)
