A nyikorgó paprika titka
Vajon miért „nyikorog” a paprika – teszik fel a költői kérdést az alkalmi vásárlók, amikor a frissen szedett zöldség átömlesztésekor, átrakásakor ezt a jellegzetes hangot hallják. Egyszerű a válasz: azért, mert friss, mert nem fonnyadt néhány napon át a raktárakban és a polcokon, világosít fel Hosszúréti László rimajánosi zöldségtermesztő, akinek feltehetően éppen erre a tulajdonságra épülő piaci stratégiával sikerült áttörést elérnie szűkebb és egyre bővülő környezetében. A friss zöldséget reggel vagy délelőtt leszedik, délután pedig árusítják. Ma már megtörténik az is, hogy árusítás közben is ki kell még menni egy-egy elfogyott zöldségfajtáért.
Vannak, akik még emlékeznek arra, hogy egykoron, főleg a rendszerváltás előtt Gömör, benne Rimaszombat és környéke a hazai zöldségtermesztés egyik fellegvára volt, szövetkezeti, nagyüzemi zöldségtermeléssel, háztáji gazdálkodókkal, konzervgyárral és feldolgozóiparral kiépítve, amihez az itt élő emberek generációkon átívelő szakismerete és dolgos kezei nyújtottak biztos és jól jövedelmező alapot. Jánosiban is jól működő szövetkezeti kertészet volt, dívott a háztáji, akkoriban sokan jártak a városhoz közeli településre. Vevőként, vagy alkalmi munkásként, illetve brigádosként. Ma már néhány kivételtől eltekintve, inkább csak nosztalgiával emlékeznek a régi szép időkre, esetenként kiállításokon, szakmai bemutatókon prezentálják azt, amit még megőriztek ebből a szakmából.
Hosszúréti László azon kivételek közé tartozik, aki nemcsak kertészbemutatókon prezentálja termékeit, hanem a mezőgazdasági termelésből, ténylegesen a zöldségtermesztésre is összpontosítva próbálja meg biztosítani a családja megélhetését. S miközben országszerte hallgatjuk a sirámokat, hogy mennyire nem kifizetődő, nem gazdaságos zöldséget, esetenként gyümölcsöt termeszteni, főleg nem kis termőterületen, az ő példája éppen ellenkezőleg, azt bizonyítja, hogy hozzáértéssel, szívós kitartással, nemegyszer a hibákat és csalódásokat is felvállalva, itt is szolid jövedelmet lehet elérni.
Ehhez természetesen kellett az is, hogy az utóbbi időszakban a vásárlóerő növekedésével a hazai fogyasztók egyre jelentősebb része tudatosítsa, hogy az áruházakban olcsón megvásárolt termékeknek nemcsak a minősége, íze, frissessége marad el a friss hazai zöldségektől, hanem a hazai termékek megvételével egyidejűleg a hazai gazdálkodókat is támogatják.
Hosszúréti László 2016-ban fiatal magángazdaként, előtte már mintegy évtizednyi mezőgazdasági termelésben szerzett tapasztalattal a háta mögött vágott bele a nemegyszer bonyolult, sokszor felesleges adminisztrációt is igénylő egyéni vállalkozásba. Gyakorlatilag a nulláról indult, ráadásul rögtön az elején csalódnia kellett, ugyanis a fiatal gazdáknak járó támogatásra benyújtott projektjét nem fogadták el, de ez nem tántorította el az elképzelésétől. Az első évben burgonyát termesztettek, a következőben már fólia alatt paprika és paradicsom, tavaly pedig uborka, dinnye, korai karfiol, káposzta, a szabadföldön sárgarépa, petrezselyem és hagyma is bővítette a kínálatot. Jelenleg összesen 6 hektáron termesztenek szabadföldi zöldséget, ehhez járul mintegy 20 ár fóliasátorban a melegigényes növények, paprika, paradicsom, uborka és a sárgadinnye termesztése is.
Az elején a zöldséget nagyraktárakba adták el, de azok árpolitikáját megtapasztalva inkább úgy döntöttek, hogy a saját lábukra állnak. Ennek lényege, hogy a megtermelt zöldséget frissen, helyben kell értékesíteni. Szerencséjük is volt, hogy a fogyasztói közhangulat akkor már megfordulni látszott, és a hazai termékek iránti érdeklődés került az előtérbe, mindenesetre azzal rögtön az elején tisztában voltak, s máig is vallják, hogy ezen a piacon csak minőségi termékekkel és a vevők maximális kiszolgálásával lehet labdába rúgni. A többes szám azért indokolt, mert a gazda hangsúlyozza, a munkát a családtagok támogatásával tudják csak elvégezni. Felesége, most érettségiző fia, és a tágabb család tagjai is besegítenek a nagyobb munkák idején. Mellettük általában egy állandó és szükség esetén alkalmi munkások végzik a szükséges munkálatokat. Ezen a szinten egyelőre náluk még nem jelentkezik a munkaerőhiány problémája, bár a térségben már szintén egyre nehezebb megbízható, dolgos munkaerőt találni. Ezzel kapcsolatban az államnak jóval rugalmasabban kéne kezelnie a kérdést, főleg a mezőgazdaság tekintetében. A jelenlegi szabályozás szerint csak az állandó munkaviszonyba felvett alkalmazottak után jár kedvezményes járulékfizetés. miközben köztudott, hogy például a zöldségágazatban ősztől tavaszig nincs nagyon sok munka. Nem beszélve a minimálbér folyamatos emelkedéséről, ami újabb költségnövelést jelent számukra. A pályázati feltételek között is ugyan plusz pontok járnak a munkahelyek létesítéséért, de ebben a helyzetben ők nem engedhetik meg maguknak ezt a luxust.
„ A kitermelt zöldség meghatározó részét, noha néhány üzletnek is szállítunk, közvetlenül a termőhelyről betakarítva helyben értékesítjük. Hál’istennek már vannak olyan állandó vevőink, akik nem sajnálják a fáradságot és az időt, hogy akár a környező városokból, településekről eljöjjenek, hogy friss zöldséget vásároljanak – jegyzi meg Hosszúréti László, és hozzáteszi. – Mára eljutottunk odáig, hogy a termékeinket regionális védjeggyel ellátva tudjuk hirdetni, kínálni és eladni, ami annyit jelent, hogy a térségünkben működő erre a célra alakult társulás által megfogalmazott követelményeknek eleget tudunk tenni. Nevezetesen csak a saját magunk által termesztett zöldséget értékesítjük, a termékeink minőségét és beltartalmi értékeit a KMEMI (ÚKSÚP) vizsgálatai igazolják, ebbe beleértve azt is, hogy a talajminta-vizsgálatok alapján végzett tápanyagpótlás mellett igyekszünk a termékeinket minimális vegyszerezéssel megvédeni a kár- és kórokozóktól. Például úgy, hogy a terméssel bekötött állományban, ha nem szükséges, már nem permetezünk. Ebben sokat segít Máté Károly növényvédelmi szakember barátunk, aki számtalan esetben segített pontosan meghatározni a fennálló növényvédelmi probléma lényegét, és egyúttal megoldást is javasolt, legtöbbször a megelőzésre összpontosítva.”
A gazda, aki egyébkén összesen 34 hektáron gazdálkodik, mára eljutott oda, hogy a továbblépés lehetőségeit átgondolva a vállalkozása fejlesztését is számba vegye. Hosszúréti László úgy véli, természetesen a józan paraszti ész által megszabott keretek között lehet és érdemes csak terjeszkedni. A zöldségtermesztésben úgy tűnik, a meglévők mellett a káposzta termőterületének és választékának kibővítésével egész évben értékesíthető árut tudnak majd kínálni, az eddigi tapasztalatok alapján bővülhet a karfiol vetésterülete, sőt az igények alapján reális a fokhagyma, a sárgarépa és a petrezselyem termesztésének kibővítése is.
A gépek beszerzésében a Baross terv keretében nyújtott támogatást, annak egyszerű lebonyolítási módját emelte ki, amelyből talajművelő eszközöket és az öntözéshez szükséges berendezéseket vásároltak. A fejlesztéseket illetően a következő időszakban egy nagyobb beruházás vár majd megvalósításra: a régi soroksári típusú fóliasátraik már elavultak, a legnagyobb problémát a szellőzés megoldása okozza, ezért időszerűvé vált a jelenlegi fóliasátrak cseréje. A hazai támogatási programokba is bejelentkeztek, de úgy látja, hogy a benne megfogalmazott feltételek inkább a nagyobb vállalkozások számára kedvezőek. Náluk még nagyon sok a kézzel végzett fizikai munka, nincsenek automatizált terméksoraik, így a követelményeknek is kevésbé tudnak megfelelni. A speciális növénytermesztési ágazatokat segíteni kívánó ágazati támogatásokról úgy vélekedik, hogy csak a támogatásra nem lehet, nem érdemes alapozni. Ők arra összpontosítanak, hogy megtermelt a minőségi terméket lehessen megfelelő áron eladni, a támogatás már csak hab a tortán.
Persze az értékesítés itt sem problémamentes, mert jelenleg is itt van a lengyel krumpli, és vannak, akik még azt veszik, így természetesen ők sem szállhatnak el az áraikkal. „Az internet világában ma már szerencsére naprakészen lehet tájékozódni az árakról is, és ennek alapján megpróbálunk olyan kompromisszumos megoldásokat találni, hogy lehetőleg mindenki elégedett legyen.”—fogalmazza meg az egyik eladási alapelvüket. Az egyes zöldségfajták termesztését, volumenét pedig úgy kell megtervezni, hogy a kötelező minőséggel eladható legyen, ez a másik titka a sikeres üzletmenetnek.
Hosszúréti László tisztában van azzal, hogy a zöldségtermesztés hatékonyságát és gazdaságosságát a termelés volumene és egységesítése (egy-két termék nagy területen), a munkák gépesítése és automatizálása nagyban meghatározza. Ennek ellenére egyelőre ő azt az elvet követi, amelynek alapján kisebb területen több fajtát termesztve bővebb választékot kínálva szolgálja ki a fogyasztókat, ami természetesen több kézi munkát, gondot és törődést is jelent. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy az az üzleti logika, ami a helyi regionális termékekre, azok megbízható minőségére és elfogadható áraira épül, ebben a térségben működik. Abban bízik, hogy ez a fogyasztói trend hosszú távon is érvényesül majd, így globalizálódó világunkban továbbra is helye lesz a helyi adottságokra és igényekre reagáló, azt lekövető zöldségtermesztésnek is.
Foto: Szilvássy