Az uborka növényvédelmét a termesztési mód nagyban befolyásolja. A legnehezebb a hagyományos sík művelésű állomány megvédése, könnyebb helyzetben van, aki ikersoros, támrendszeres művelésmódban termeszti a növényt. A zárt termesztő berendezésekben intenzíven termesztett uborka védelmét komplex módon a talajfertőtlenítéstől kezdve az állati rovarkártevők elleni védelmen át a gomba- és egyéb vírusos fertőzésekig kell megoldani. A szabadföldi termesztésben az uborka egyik legveszedelmesebb ellensége a peronoszpóra és a lisztharmat. Ellenük elsősorban megelőzéssel kell védekezni.
A peronoszpóra először az idősebb leveleken, az erek által határolt szögletes sárga foltok formájában jelentkezik, később az egész levél elszárad. A levél fonákján lilás szürke penészgyep képződik. Amint a kezdeti tünetek megjelentek és a levélfelületen 5%-nál nagyobb területen érzékelhetők, általában már megkésett a vegyszeres beavatkozás, a fertőzés továbbterjedését már alig lehet megakadályozni.
Szabadföldön az első tünetek júniusban jelentkezhetnek. A fertőzésre a növény főleg a virágzáskor a legfogékonyabb, ezért már június elején érdemes elindítani a megelőző védekezést, például a kontakt hatású vagy a felszívódó készítmények alkalmazásával. A kezeléseket a virágzás kezdetéig 8–10 naponként meg kell ismételni. Ezután 8–12 napos folytatjuk a kezelést.
A lisztharmat megjelenésére a nyár közepétől lehet számítani. A fertőzés főleg száraz, meleg időjárás esetén jelent veszélyt a fogékony fajtákra. A tünetek jelentkezésekor Topas, vagy Thiovit Jet kijuttatását javasolják a szakemberek. (Zöldség-technológia)