Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Az új esztendő első napjaiban szenzációként tálalta a világsajtó a hírt, miszerint Észak-Amerikában, a világon elsőként, engedélyeztek egy oltóanyag forgalmazását méhek számára. A vakcina, remények szerint, segít megvédeni legfontosabb beporzóinkat a nyúlósnak vagy amerikai költésrothadásnak nevezett bakteriális fertőzéstől, a méhek költésének leggyakoribb és legpusztítóbb megbetegedésétől, amely az USA-ban a méhállomány negyedét érinti.
A betegséget a Paenibacillus larvae subsp. larvae (korábbi nevén Bacillus larvae) okozza, és a világon mindenütt előfordul. Nem újkeletű, Lucius Columellának köszönhetően tudjuk, hogy már az ókorban is ismerték. Nevezték gyászos vagy ragadós költésrothadásnak, rosszindulatú rothadásnak, költésvésznek de költéspestisnek is. Találóan, hiszen a kórokozó spórája évtizedekig megőrzi csírázóképességét. Biztonságos elpusztításához – a szakirodalom szerint –1 órán keresztül 112ºC-os hevítés szükséges. Viszont a kórokozó vegetatív formája hővel, fertőtlenítővel könnyen pusztítható. A vegetatív forma méreganyagot termel, ami feldúsulást követően saját szaporodását is gátolja. A méreganyag-termelésnek köszönhetően más fajú baktérium társfertőzése nem fordul elő. A vegetatív forma általában nem fertőzőképes, az álca fertőzéséhez csírázóképes spóra szükséges. A kórokozó spórájának az álca belébe kell jutnia, ahol a bábállapot előtti nyugalmi szakaszban csírázik ki. Egyetlen álcában 2,5 milliárd spóra is képződhet. Az álcában képződött spórák a tisztogató méhek aktív közreműködésével családon belül szétszóródnak, illetve rablással, mézzel más méhcsaládokhoz is eljuthatnak. A fertőződés megtörténhet hosszabb ideje a természetben elfekvő spórával is, például korábban kipusztult odúra, méhkaptárra tájoló méhek által, éveken keresztül használaton kívüli fertőzött eszközök újbóli használatával, fertőzött méz stb. kaptárba jutásával – áll a Méhegészségügy az ökológiai méhészetben c. kiadványban. Csáki Tamás, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKI) volt méhészeti szakreferense így folytatja: „A fertőzést követően a klinikai tünetek nem minden esetben és nem mindig a legrövidebb lappangási idő után jelentkeznek. Vizsgálatok igazolják, hogy esetenként évekkel a klinikai tünetek megjelenése előtt megjelenhet a mézben a kórokozó spórája. A betegség megeredéséhez nemcsak a spóra jelenléte szükséges, hanem a méhcsaládban eddig nem tisztázott hajlamosító tényezőknek is fenn kell állniuk. A klinikai tünetek megjelenése után a betegség robbanásszerűen terjedhet. Míg korábban a fertőzött méhészetekben a betegség észlelésekor csak néhány családra terjedt ki a betegség, manapság előfordul, hogy észleléskor már az állomány 80–100 százaléka mutatja a klinikai tüneteket. Ilyenkor mindig kideríthetők a durva hibák: hígított méz visszaetetése, fiasításos keret pergetése, kiegyenlítési munka állományszintű alkalmazása, a vándorlásra vonatkozó előírások megszegése stb.” (A megelőzésről lásd keretes írásunkat.)
A vakcinázás természetesen nem azt jelenti, hogy a méheket mostantól apró tűkkel kezdenék szurkálni. Az oltóanyagot egy cukros étellel adják be a méhkirálynőknek, amely megemésztés után bekerül a véráramba, majd a zsírtesten keresztül a petékbe, ezáltal immunizálja a kikelő lárvákat.
Gágyor Alíz
