Levéldísznövények

Dieffenbachia picta – foltos buzogányvirág

Hazája Brazília. Növekedése erőteljes, szára vastag húsos. Levelei enyhén szív vállúak, hosszas-oválisak, élénk zöldek. Leveleit szabálytalan alakú fehér foltocskák és rajzolatok díszítik, ezek nagysága és változatossága függ a fajtától. A buzogányvirág világos helyen jól fejlődő díszes növény. Télen egyenletes 20 C° körüli hőmérsékletet igényel. A téli váltakozó hőmérsékletre a levelek barnulásával és a szár kocsonyásodásával reagál, ami egyben a növény pusztulását jelenti. Nyáron is ajánlatos szobában tartani, a tűző napot nem tűri, ugyanis hazájában is árnyékban élő növény. Megtörténhet, hogy egy-egy új levél kihajtásakor az alsókból egy sárgulni majd száradni kezd. Ez azt jelenti, hogy a növény tápanyaghiányban, ill. földlabdahiányban szenved. Ilyenkor át kell ültetni egy nagyobb cserépbe, új földbe, és ajánlatos a tápozást is rendszeresen elvégezni. Az átültetést ajánlatos minden év tavaszán elvégezni. Ha a talaját magunk állítjuk össze, adagoljunk a keverékbe  50% lombföldet, a másik fele pedig 1/3 rész trágyaföld, 1/3 rész tőzeg és 1/3 rész folyami homok keveréke legyen. Tartsuk szem előtt, hogy a talajának sohasem szabad kiszáradni, de nem is iszaposodhat el. Ajánlatos a levelek gyakori harmatszerű permetezése. Időnként ajánlatos a permetezővízbe a használati utasításnak megfelelően levéltrágyát is adagolni.

Szaporíthatjuk fejdugványról és törzsdugványról. A fejdugványokon a leveleket lazán tekerjük és kössük össze, majd egyenként ültessük cserepekbe, homok és tőzeg keverékébe. Gyökeresedésig tartsuk kb. 25 C°-fokos melegen, páraszakrényben. A levél nélküli törzsből készítsünk törzsdugványokat. A törzset vágjuk darabokra, mindig két-két szem között, középen. A törzsdarabokat hagyjuk 1-2 napig beszáradni. Ezután alacsony szélű szaporítóládába, mosott folyami homokba, vízszintesen, egymáshoz közel, szemmel felfelé rakjuk be, és 1 cm vastagságban szórjuk be folyami homokkal. Az egész szaporítást csak 2-3 nap múlva öntözzük meg, ezután a homokot már tartsuk folyamatosan mérsékelten nedvesen. A hajtások megjelenése után az egészet tegyük párás környezetbe. Később a már jól begyökeresedett növényeket ültessük cserepekbe.

Vigyázat, a növény minden része  mérgező!

 

Cyperus alternifolius – szobapalka

Madagaszkár szigetén honos mocsári növény. A csak 4–8 mm széles és 10–20 cm hosszú levelei a tőből fejlődő vékony, 40–80 cm magas szárán fejlődnek. Virágzata összetett ernyő. A szobában helyezzük minél világosabb helyre, mert csak ott fejlődik szépen. Talajának állandóan nedvesnek kell lennie, ezért legjobb, ha cserepe állandóan vízben van. Talajának kiszáradása maga után vonja leveleinek száradását, majd pusztulását. Télen a legmegfelelőbb számára a 18 C° körüli hőmérséklet. A gyengén fűtött, hűvös vagy ingadozó hőmérsékletű lakásban a növény talaját öntözéssel tartsuk nedvesen, ne legyen víz az alátéttányérban, mert a hideg víz a gyökérzet pusztulásához vezet. Átültetéshez használjunk tápdús, érett komposztföldet, melyhez negyedrésznyi tőzeget és negyedrésznyi folyami homokot keverünk.

Szaporíthatjuk magról, tőosztással és dugványozással, az utóbbi a legegyszerűbb. A szárat a levelek alatt 1-2 cm-es réssel levágjuk, a leveleket 2/3-nyira visszavágjuk és mosott, nedves folyami homokba tűzdeljük úgy, hogy a levelek tőrésze is a homokban legyen. A dugványokat tartsuk 20–22 C° hőmérsékleten, párásan, nedvesen, és árnyékban. A hajtások 2-3 hét múlva megjelennek. Még egyszerűbb szaporítási módja, ha az elkészített dugványokat szobahőmérsékletű vízbe helyezzük, úgy, hogy a száras részük legyen felfelé.

 

Epipremnum aureum (Scindapsus aureus) – aranyos szobalián

A Salamon-szigetekről származó, kúszó liánnövény. Levelei szív alakúak, zöldek, sárga foltosak. Hálás és jól fejlődő szobanövény. Szobában nagyon jól beváltak, mint ámpolnanövények rácsra, támasztékra vezetve. Kevésbé fényigényesek. Rendszeresen és bőségesen kell öntözni. Télen mérsékelten meleg szobát igényelnek, ilyenkor az öntözésüket mérsékeljük. A közvetlen napfényt nem kedvelik. Átültetéséhez használjunk tápdús földet, megfelel a lombföld, érett trágyaföld, jó minőségű komposztföld egyenlő arányú keveréke, melyhez még adhatunk 10%-ban folyami homokot. Fejlődési időben meghálálja a rendszeres tápanyag-utánpótlást. Könnyen szaporítható hajtásról és szárdugványokkal, melyek akár a szobahőmérsékletű vízben is biztonságosan gyökereket eresztenek.

 

Hedera helix – erdei borostyán

Árnyékkedvelő örökzöld növény. Hazája Európa és a Kaukázus. Kúszó hajtásai csillagszőrösek. Levelei tenyeresen karéjosak, sötétzöldek, fehéres erezetűek. Kúszó hajtásai napos helyre érve termőhajtássá alakulnak. Virágai aprók, illatosak szeptemberben nyílnak. Termései a következő év tavaszán érnek be. Kertekben fák alatt, gyeppótlónak használhatók. Ugyanúgy használhatjuk beltéri, mint kültéri növénynek. Cserepes növényként nagyon sok fajtája ismert. A dísznövény borostyánok fajtái sokkal igényesebbek az alapfajnál. A tarka levelű változatoknál fontos a fény, ugyanis erős árnyékban kevésbé színeződnek. A téli időszakban főként a mérsékelten fűtött helyiségeket díszíthetjük velük. Nyáron árnyékban, a szabadban is tarthatjuk növényeinket. Hajtásaikat ilyenkor kötözzük fel, ugyanis a földön heverő hajtások legyökeresednek. Öntözésük rendszeres legyen, talajukat ne hagyjuk nagyon kiszáradni, különben az alsó levelei sárgulni, száradni kezdenek. Átültetésükhöz használjunk komposztföldet. Egyike a dugványról legkönnyebben szaporítható növényeknek.

 

Chlorophytum comosum – csüngő csokrosinda (zöldike)

Ennek a sásszerű, keskeny és hosszú, ívesen hajló tőlevelű évelő növénynek a hazája Dél-Afrika. Az eredeti faj zöld levelű. Fajtáik azonban már tarka levelűek, hosszú fehér vagy sárga sávosak. Virágaik kicsik, lecsüngő szárakon nyílnak laza fürtökben. Ezeken a szárakon a virágokon kívül sok gyökeres növény is fejlődik. Lényegében a legelterjedtebb szobanövényeink közé tartoznak, mivel igénytelenek és nagyon könnyen szaporíthatók. A nyári időszakban fontos a bőséges öntözés. A jó fejlődéséhez szükséges a megfelelő fénymennyiség, de a közvetlen tűző napot nem tűri. Telelésükhöz mérsékelten meleg helyiség szükséges. Kevés fényben és túl meleg szobában megnyúlnak, leveleik pusztulnak. Talajuk legyen tápdús, melyet lombföld és érett komposztföld keverékéből állítunk össze, melyhez teszünk még 10-10% tőzeget és folyami homokot. Az idősebb növények talajába keverhetünk még agyagot is. A tarka levelű fajtákat ültessük kevésbé tápdús talajba, ellenkező esetben a sok nitrogéntől leveleik megzöldülnek. A levelek zöldülését a kevés fény is okozhatja. Szaporításuk roppant egyszerű. Elég, ha a szárakról leválasztunk megfelelő mennyiségű gyökeres növényt, és elültetjük. Így gyakorlatilag egész nyáron szaporíthatjuk. Két fajtája igen elterjedt:

Aureo marginatum – sárgaszélű zöldike, leveleinek szélét néhány milliméteres sárga sáv díszíti, ha a szárain rajta hagyjuk a kis növényeket, ámpolnanövénynek is csodálatos;

Variegatum – világoszöld leveleit széles, hosszanti, hófehér vagy sárgás sávok tarkítják.

Kép és szöveg: Farsang István