Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Valaha a kecskét a szegény ember tehenének tartották. Mivel mindenevő, a gazdasági haszonállatok között kiemelkedő az a képessége, hogy gyakorlatilag mindent növényi táplálékot képes hasznosítani. A juhhoz hasonlóan az egyik legrégebben háziasított állatunk. Legeléskor nagy területet bejár, mozgásigénye jelentős.Ráadásul tejet és húst is ad. Mivel a kecske a tejjel biztosan nem terjeszti a TBC kórokozóját – úgy mint a tehén -, így a tej hőkezelése előtti korban a kecsketej fogyasztás volt a betegség elkerülésének legbiztosabb módja. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy teje rendkívül értékes. Könnyen emészthető, vitaminokban (A-, E-, K-, és C-vitamin) és ásványi sókban gazdag, létfontosságú aminosavakkal bőven ellátott nagy értékű tápanyagforrás, amelynek óriási jelentősége van a modern, egészséges táplálkozásban. Ennek köszönhetően a világ kecskeállománya az utóbbi 15 évben 150 millióval nőtt.adagolása elegendő.
A tartási követelményekkel szemben igénytelen, akár mostoha körülmények között is jól tartható. Rendkívül élénk, érdeklődő, a környezetéhez kiválóan alkalmazkodik. Hozzá kell tenni, hogy a kecske az egyik legjátékosabb haszonállatunk, a gyermekeket kifejezetten szereti. Gödölyének hívják a nőivarú, gidának pedig a hímivarú fiatal kecskét.
Ha nincs mód a legeltetésre, takarmányozása is megoldható. Napi 2-3 kg szárazanyagot igényel. A közhiedelemmel ellentétben a kecske meglehetősen válogatós, az egyféle takarmányt hamar megunja. Ezért tegyük változatossá az étrendjét különféle kerti gyomokkal, gyümölccsel, konyhai maradékokkal. Téli időszakban létfenntartásra1-1,5 kg réti széna, 0,5-1 kg takarmányszalma és 2 kg takarmányrépa szükséges. (sz)
