Itt a hajtáslekötözés optimális időszaka

A legtöbb gyümölcsfaj esetében júliusban indul meg a termőrügyek képződése. Ennek a folyamatnak egyik járulékos, de nagyon fontos művelete a hajtáslekötözés, amellyel a következő évi termésképződés alapjait rakjuk le. Természetesen a termőrügyek kialakulása érdekében egyéb beavatkozásokra is szükségesek van (talajművelés, gyomtalanítás, öntözés, növényvédelem stb.), amelyek a gyümölcs fejlődését is szolgálják. A hajtások lekötözésével azok helyzetét és növekedését úgy változtatjuk meg, hogy a függőleges, vagy ahhoz közel álló helyzetből a vízszinteshez közel álló helyzetbe kerülnek. Ennek ényege és értelme, hogy a vízszintes vagy ahhoz közelítő helyzet a termőrügyek kialakulása szempontjából előnyös. A fölfelé álló hajtások növekedése ugyan erőteljesebb, de sokkal később, illetve gyérebben rakódnak be termőrügyekkel.

A tudományos és gyakorlati ismeretek alapján a hajtások lekötözése következtében a növekedést szabályozó hormonok (auxinok) elhelyezkedésében és azok hajtásfelületre vonatkozó töménységében lényeges változások történnek. A függőlegesen vagy ahhoz közel álló helyzetben levő hajtásokban az auxinok nagy mennyiségben a hajtásvégekben helyezkednek el, s ez egyértelműen a hosszanti növekedésnek kedvez. Vízszintes állapotban viszont a növekedési hormonok egyenletesen oszlanak el a hajtás teljes hosszában, így kedvezőbbé és arányosabbá válik a tápanyagvándorlás, ami elősegíti a termőrügyek kialakulását. E felismerés alapján javasolt, hogy már a fiatal fákon lekötözzük a hajtásokat annak érdekében, hogy a minél gyorsabb termőre forduljanak. Az alkalmazott koronaformák és művelési eljárások, például a termőkaros orsó és különböző rendszerű sövények kialakítása valójában ennek felismerésén, a hajtások lekötözésének elvén alapszik.

A hajtások lekötözésének elvégzésére a legalkalmasabb időpont  július eleje, mert erre az időre a hajtások hosszanti növekedése lényegében már befejeződött, és a hajtáshelyzet megváltoztatásával még elősegíthető a termőrügy-differenciálódás. A később végzett lekötözés említett hatása már kisebb, s az ősz elején elvégezve, már csak a következő évi termőrügyek kialakulásának kedvez.

A hajtások lekötözésének formája – az említett általános elvek mellett – faalakok, illetve koronaformák szerint változhat, sőt fajták szerint is eltérhet. A termőkaros orsón a gyengébb növekedési erélyű fajták vesszőit a vízszinteshez közel álló helyzetbe kötözzük le. Erősebb ágrendszerű, erőteljes növekedésű fajtákon viszont helyesebb a 15-30 fokos vázkar-szögállást kialakítani. A vízszintes alá való leívelés azonban mindenkor hátrányos.

A sövények közül a Haag és Hungária típus esetében – a fajták növekedési erélyétől függően – szintén a vízszintes, illetve a 15-20 fokos vázkar-szögállást válasszuk. A Palmetta sövény vázkarjai mindenkor meredekebben, a vízszinteshez viszonyított 30 fokos szögben állnak. A hajtásokat támberendezéshez, karókhoz, huzalokhoz kötözhetjük le. Termőkaros orsón a törzshöz is leköthetjük a hajtásokat úgy, hogy a kötözőanyag megnyúlása esetén is megmaradjon a kívánt szögállás. A támberendezés mellett nevelt sövények esetében pedig lécekhez vagy a huzalokhoz lehet rögzíteni a lekötözött hajtásokat. Különböző kötözőanyagok használatosak: a rafia, vagy műanyag fonalak.

Megjegyzendő, hogy ha az előző időszakban nem esett elegendő eső, és elmaradt az öntözés is, akkor július elején mindenképpen ajánlott egy kiadós mesterséges vízpótlás, ami igen jó hatással van a termőrügyek kialakulására és a gyümölcsök fejlődésére is. (sz)

About jogazda.com

Cikkajánló

Megjelent a Jó Gazda áprilisi száma

Az időszerű havi kerti tennivalók összefoglalója mellett a Jó Gazda április száma részleteen is foglalkozik az …