Gyümölcs- és hajtásritkítás termésszabályozás céljából

Miközben a gyümölcs megfelelő méretének kialakulásában a kedvező termőhelynek (például meleg fekvésnek), a harmonikus tápanyag- és vízellátásnak is fontos szerepe van, az ésszerű határok között végzett nyári zöldmunkák keretében a gyümölcs- és hajtásritkítás is meghatározó jelentőséggel bír a gyümölcs végleges méretének kialakulásában. A virágzás utáni, 60-70 napig tartó sejtosztódási szakaszban a kedvező ökológiai és technológiai tényezők biztosítása döntő a gyümölcs minőségére. A ritkítás indokoltságának és mértékének meghatározásánál ezeket mind figyelembe kell vennünk. Almánál az egy gyümölcsre jutó levélszám értéke a megvilágítástól függően optimálisan 20-30 levél / gyümölcs. Ennél kisebb értéknél pl. 10 levél/gyümölcs inkább csökken a gyümölcs mérete. Túl sűrű, rosszul megvilágított koronában szintén nem érvényesülnek az optimális értékek, ami a zöldmetszés ill. a hajtásritkítás fontosságára is utal.

A ritkítás céljai és hatásai:

– a gyümölcsminőség javítása (kiegyenlített nagyság és méret, szabályos gyümölcsalak, jobb színeződés és kedvezőbb beltartalmi értékek,

– a gyümölcsminőség közvetett javítása a fejletlen, beteg és sérült gyümölcsök eltávolításával, a gyümölcsök összeverődésének megakadályozásával, és a gyümölcsről gyümölcsre terjedő kórokozók és kártevők kártételének mérséklésével,

– a harmonikus hajtásnövekedés és a virágképzés elősegítése, ezáltal a termésingadozás elkerülése, a rendszeres terméshozam elérése, a fák alakjának megtartásában is szerepe van,

– a fák erőnléti és egészségi állapotának megőrzése a tápelemellátottság egyensúlyának megőrzésével, a fák télre való felkészülésének elősegítésével és a téltűrés fokozásával.

A végleges gyümölcsterhelést mindig a kézi ritkítással állítjuk be. Legnagyobb előnye a válogatással végzett ritkítás lehetősége. Ilyenkor nemcsak a fán hagyható gyümölcsök számát és minőségét vesszük figyelembe, hanem a gyümölcsök fán belüli megoszlását, illetve a termővesszőkön való egyenletes és arányos elhelyezkedését. A ritkítás mértékének meghatározásához figyelembe kell venni a gyümölcsök számát és elhelyezkedését, a fák kondícióját, a ritkítás és a szüret közötti időszak hosszát, a fajták szüret előtti terméshullási hajlamát, az időjárási körülményeket. Optimális ideje közvetlenül a júniusi gyümölcshullás után van, ez a csonthéjasoknál a csonthéjszilárduláskor történik. A ritkítás elvégzésére korlátozott idő áll rendelkezésre. A megkésett ritkítás ugyan a fát tehermentesíti, de a gyümölcsméretet már nem fokozza.

A vegyszeres gyümölcsritkítást elsősorban nagyüzemekben alkalmazzák, ezen belül megkülönböztetjük a virágritkító, valamint a gyümölcsfejlődés kezdeti ideje alatt végzett kezeléseket. A vegyszeres ritkítás leginkább a csonthéjasokat érinti érzékenyen, ugyanis némelyik kezelésre mézgásodással válaszolhatnak a fák. Más gyümölcsfajoknál a túlritkításra érzékeny fajták kiszámíthatatlanul reagálhatnak. A bioregulátorokat elsősorban virágzáskor alkalmazzák, illetve közvetlenül a terméskötődéskor. (Forrás: A gyümölcstermesztés fitotechnikai műveletei, Debreceni Egyetem)

About jogazda.com

Cikkajánló

Megjelent a Jó Gazda októberi száma

Az őszi kerti teendők összefoglalója mellett a Jó Gazda októberi száma részletesen ismerteti a rebarbara őszi szaporításának …