Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A tavaszi repce termesztése Európa középső és nyugati felében nem nagyon elterjedt, mivel alacsonyabb terméshozama miatt a termelők inkább az intenzívebb gondoskodást, de egyúttal magasabb terméshozamokat biztosító őszi vetésű repcét részesítik előnyben. Ennek ellenére itt is van létjogosultsága, főleg olyan időszakokban, amikor a repceterületek jelentős része rosszul telelt át, és ki kell azokat szántani, vagy ha a terménypiacon a növény értékesítési ára hirtelen megugrik, és a termesztők a jó ár miatt még alacsonyabb hozamok mellett is érdemesnek tartják a termesztését.
A tavaszi repce termőképessége ugyan elmarad az ősziétől, de jó körülmények között, magas technológiai szint mellett jövedelmező tavaszi alternatíva lehet. Gazdasági és termesztéstechnológiai szempontból tekintve nem szabad megfeledkezni arról, hogy kiváló elővetemény, illetve a talajszerkezetre is jótékony hatást gyakorol. Kétségtelen, hogy jövedelmezősége általában nem éri el az ősziét, de reális értékelésekor a lehetséges tavaszi vetésű alternatívákkal kell összevetni. A termesztés gazdaságosságát kedvezően befolyásolja, hogy az őszi repcével ellentétben hozzávetőlegesen egynegyedével alacsonyabb költségráfordítással termeszthető, kevesebb műtrágya és a kevesebb vegyszeres kezelés miatt. A talajban levő téli csapadéknak köszönhetően jóval biztonságosabb a kelése is. Ha a kiszántott őszi repce helyére vetik, akkor kevesebb talajmunkát igényel, egyúttal elkerülhetők az ősszel alkalmazott vegyszerek más növényekkel szembeni várható reziduális utóhatásai. Egyúttal azonban azt is hangsúlyozni kell, hogy a tavaszi repce nem a téli fagyok által kiritkult, megkárosodott őszi repce állományának pótlására, utánvetésére ajánlott. A teljesen kiszántott őszi repce után azonban megfelelő talaj-előkészítés után vethető.
Talajigénye alapvetően nem tér el az ősziétől. Rövidebb tenyészideje miatt azonban a tavaszi repce kompenzációs képessége gyengébb, azaz a vegetáció alatt bekövetkező stresszhelyzetek, vízhiány jelentősebben befolyásolják a termés nagyságát. A tavaszi repce is aprómorzsás, jól ülepedett magágyat igényel, amelyhez az őszi mélyszántás teremti meg a szükséges alapot. A téli csapadék jobban hasznosul, a talaj is jobban ülepedik, és tavaszra csak a magágykészítés marad. Szántás nélküli talajművelés is alkalmazható, de feltétlenül ügyelni kell a talajtömörödés elkerülésére. A talaj felső rétegének jó átszellőzöttsége biztosítja a talajhőmérséklet gyorsabb emelkedését, a jó kelést.
A hibridnemesítés már uralkodóvá vált a tavaszi repcében is, a köztermesztésben megjelentek a tavaszi hibridek, amelyek a korábbi fajtákhoz képest 8-10%-os terméstöbblet elérésére képesek. A hibridekre jellemző erőteljesebb gyökérzet, jobb aszály- és stressztűrés lehetővé teszi, hogy kritikus körülmények között is jövedelmező maradjon a termesztés. Erőteljesebb kezdeti fejlődésük, az eddigi fajtáknál jóval korábbi virágzásuk és érésük különösen gyengébb termőhelyeken, kritikusabb környezeti feltételek esetén válik előnyükre. Magasabb vetőmagköltségüket már kevesebb, mint 100 kilogramm terméstöbblettel nagy biztonsággal tudják ellensúlyozni, a nagyobb termésbiztonság és termésstabilitás előnyeiről nem is beszélve.
A vetést célszerű minél korábban elvégezni. A késői vetés és az ezzel összefüggő későbbi betakarítás kedvezőtlen körülmények között tovább növeli a termelés kockázatát. Késői vetéskor a tavaszi repce nem képes a szükséges vegetatív tömeg kifejlesztésére, ami a magas termésmennyiséget megalapozza. A korai vetés viszont erősíti a vegetatív növekedést, a mélyebb gyökerezés biztosítja a jobb víz- és tápanyagellátást, növekszik a termésbiztonság, így csökkenhet az állomány klímaérzékenysége. A vetőmag csírázása már 2-3 ºC talajhőmérsékleten elkezdődik. A tavaszi repce korai fejlődési szakaszában –4 ºC alatti hőmérsékletre érzékenyen reagál, ugyanakkor jellemző, hogy fagypont alatti hőmérséklet esetén a növényi részek megkeményednek, és ebben az állapotában a tavaszi repce akár -8 ºC-os fagyot is elvisel. A fiatal növények kisebb fagykárok után jól regenerálódnak, ezért esetleges kitárcsázása előtt érdemes néhány nap időt adni neki. A magágy kedvező vízellátottsága esetén a vetésmélység egy-két centiméter legyen, száraz körülmények között maximum három centiméter, talajtömörítéssel. Az ajánlott vetésnorma a vetésidőtől függően 80–120 csíraképes mag/m2, a fajták esetén (az ezermagtömeg függvényében ez 3,5-5,0 kg/ha vetőmagmennyiséget jelenthet).
Hibrideknél a kivetendő mag mennyisége ennél lényegesen alacsonyabb, 50–70 csíraképes mag/m2 (körülbelül 3,0-4,0 kg/ha). Későbbi vetéskor szükséges a kivetendő mag mennyiségének növelése, mivel a nappalok hosszának változása, valamint a növekvő hőmérséklet gyors szárba indulást és virágzást okoz, lerövidítve ezzel azt az időszakot, amely egy erőteljes, robusztus, nagyszámú oldalelágazást létrehozó növényszerkezet kialakulásához szükséges. Csökken az elágazódások száma, így nagyobb vetésnormával, nagyobb egyedsűrűséggel kell legalább részben ellensúlyozni a várható terméskiesést.
Tápanyagellátás tekintetében a tavaszi repce kevésbé igényes mint az őszi, de rövidebb vegetációs ideje miatt magas műtrágyaadagokra van szüksége. Nitrogénből 80-120 kg/ha az ajánlott mennyiség, amelynek kétharmadát már a vetés előtt be kell dolgozni a talajba. A fennmaradó részt a növény 20 cm-es magasságában levéltrágya formájában juttatjuk ki az állományba. (sz-archrap)
