A szőlő egyesfüggöny művelésmódja

(Folytatás az előző számból)

Metszés

A törzsnevelésnél különösen ügyelni kell arra, hogy a hosszú törzs egyenes és 5-7 helyen a támaszhoz rögzített legyen, különben képtelenné válik a rá nehezedő teher (vegetatív és generatív tömeg, valamint szélnyomás) tartására. A függönyművelésű tőkék karjának alakításakor arra kell törekedni, hogy a zölden lekötött hajtáson erős hónaljhajtások képződjenek. Ezt elősegíteni a hajtásvég visszacsípésével lehet. A termőalapok kialakítását a jól beérett hónaljvesszőkre alapozhatjuk, melyek ízesülésük révén jelentősen mérsékelik a termőalapok lehasadásának veszélyét. Kedvező továbbá, hogy a hónaljvesszők az elsőrendű vesszőkhöz képest hosszabb ízközökkel indulnak és az eredési hely közelében, a tövi részükön nincsenek alapi rügyek. Ilyen megoldás esetén a termőalapok karhoz közeli részén kevesebb hajtást kapunk, a hajtásválogatás egyszerűbbé válik. A tőkék kialakításával kapcsolatban fontos megjegyezni a következőket:

• a törzs és a kar alakítása időigényesebb
• a későbbi stabilitás érdekében a kart 1,5-2-szer rá kell tekerni a kartartó huzalra
• a „nyakas” termőalap indítását mindig hosszú csap (3-4 rügy) meghagyásával kezdjük, elkerülve így az alapi és más alsóbb helyzetű rügyek kifakadását, amely rügyek hajtásait később úgy is el kell távolítani

A termőalapok egymástól való távolsága nagyobb legyen (30-40 cm), mint a kordonművelésű tőkéknél. A kordonkaron a tőke erősségétől függően 3-4 metszési elemet célszerű hagyni. Az egymáshoz túl közel meghagyott vesszők nagymértékben hozzájárulnak a zsúfolt lombszerkezet kialakulásához. A metszési elemeket a lombsátor külső részén, kedvező fényviszonyok mellett képződött vesszőkből célszerű kiválasztani. Nagyfürtű fajták esetében érdemes csökkenteni a tőkénkénti rügyszámot – ezzel némileg mérsékelhető az önárnyékolás veszélye. Ugarcsapot nem, vagy csak esetenként szükséges meghagyni, ugyanis a vessző alsó, kordonkarhoz közel eső rügyeiből rendszerint megfelelő vastagságú, metszésre alkalmas vesszőket kapunk. A rövidcsapok hajtásaira egyébként is az jellemző, hogy erőteljesen felfelé törnek, majd a szélnyomás hatására egy oldalon zsúfolódnak össze. A szálvesszős metszés a tőkék túlterhelését okozhatja. Félszálvesszők, hosszúcsapok használata azért is előnyösebb, mert az ezekből eredő hajtásokat kevésbé mozgatja a szél. Lehetőség szerint olyan félszálvesszőket, hosszúcsapokat célszerű választani, melyek oldalirányban, illetve kissé lefelé állnak. Az egyenletes hajtásnövekedés szempontjából lényeges, hogy a törzs végén, a könyökrészen ne maradjanak metszési elemek. Ahol nincs szükség a karon hajtásokra, ott a felesleges vesszőt tőből célszerű eltávolítani, mert a hátrahagyott rövid csonkokból fejlődő hajtások elsűrűsítik a tőke lombszerkezetét.

4. ábra. Egyesfüggöny művelésű szőlőtőke metszés előtt (A) és után (B)

 

Zöldmunkák

Az egyesfüggöny művelés zöldmunkái kedvező esetben mindössze törzstisztításból és egyszeri csonkázásból állnak. Az esetek többségében azonban szükséges elvégezni a hajtásválogatást és a lecsüngő hajtások szétfésülését is. Nagyobb területen azonban ezek a feladatok tetemes költséget, s szinte megoldhatatlan munkacsúcsot jelentenek. A csüngő hajtások kacsaikkal egymásba kapaszkodva összekuszálódnak, majd az egymásban megkapaszkodott hajtások irányt változtatva megszűnnek csüngeni. A visszafordult, illetve a tartóhuzalon elkúszó hajtások önárnyékolást idéznek elő. A képződő hónaljhajtások tovább fokozzák az önárnyékolás mértékét. A csüngő főhajtások növekedése ugyan fékezett, de ez a hajtáshelyzet serkenti a hónaljhajtások fejlődését. A másodrendű hajtások rendszerint a lombozat felső harmadán, a fürtzónában idéznek elő zsúfoltságot. A munkaerő hiánya, illetve a kézimunka költségek csökkentésére irányuló törekvések miatt az ilyen zsúfolt, harang alakú lombszerkezet jellemzi a hazai egyesfüggöny műveléseket. Termékeny talajon, buján növekvő fajtáknál a zsúfolt lombszerkezet problémája fokozott mértékben jelentkezik. Az összezsúfolódott lombozat káros hatásait a hajtások igazításával, fésülésével küszöbölhetjük ki. A munkát akkor kezdjük, mikor a hajtások kezdenek összekapaszkodni – ez rendszerint a virágzás kezdetével esik egybe. A hajtásfésülés műveletére a tenyészidőben egy-három alkalommal lehet szükség. A csonkázást viszonylag későn, a hajtások csüngő állapotában érdemes elvégezni. A lecsüngő hajtásokat a talajszint felett kb. 20-40 cm-re csonkázzuk vissza. A túlzottan rövidre való csonkázás gyengíti a tőkét, rontja a termés minőségét. Arra érdemes törekedni, hogy a fürt felett legalább 7-8 levelet hagyjunk.

 

Egyesfüggöny művelésmód kialakítása más művelésmód átalakításával

Természetesen annak sem kell lemondania, az egyesfüggöny-művelésmódról, akinek van már más művelésmóddal kialakított szőlőtőkéje (pl. fej-, bakművelés vagy kordon). Ezeket a tőkéket különösebb gond nélkül átalakíthatjuk egyesfüggönyre:

• fej- és bakművelésű tőkéknél a tőkefejet kivágjuk, és az előtörő hajtásokból az erősebbet meghagyjuk és két rügyre metsszük, innentől az alakító metszés ugyanaz, mint az elültetett gyökeres vesszőé
• egyéb művelésmód esetén, erős visszavágással rákényszerítjük a tőkét arra, hogy földközelben lévő alvó rügyek kihajtsanak, a következő évben az erősebb hajtást két rügyre metsszük, és a maradék kordonkart eltávolítjuk

Oltvány szőlők esetén ügyelni kell arra, hogy a visszavágás az oltási csomó felett kell történnie, ellenben az alany fog kihajtani. A nem oltvány és fej- illetve bakművelésű tőkéket döntéssel is átalakíthatjuk egyesfüggönyre (5. ábra). A döntéshez mérsékelt rügyterheléssel, hajtásválogatással, magasan végzett csonkázással alkalmas vesszőket nevelünk. A döntésre előkészített tőkét a talpgyökeréig kibontjuk, és 40-50 cm gödröt vagy árkot ásunk. A döntéssel egyidejűleg szaporíthatjuk is a szőlőt, hiszen egy tőkével 2-4 tőkét is pótolhatunk. A pótlásra kivágott vesszőket megtisztítjuk, az oldalgyökereket – 2-3 cm-es csonk meghagyásával – a felesleges vesszőket és csonkokat tőből eltávolítjuk. Egy-két tartalék vesszőt hagyjunk a tőkén, amikkel az esetleges eltört vesszőket pótolhatjuk, ha ezekre nem lesz szükség, az anyatőke és a hiányt pótló vesszők elfektetése és rögzítése után a tartalék vesszőket levágjuk. A talpgyökereket legfeljebb egyik oldalon vágjuk el, ha az a tőke eldöntését akadályozza. Az elfektetett anyatőkét és a vesszőket talajjal rögzítjük, majd a vesszőket a tőkék helyénél megropogtatjuk és függőlegesen fölvezetjük (csak két rügyet hagyunk a talaj felett), földdel betakarjuk, a gödröt betemetjük, a földet taposással tömörítjük. A döntéssel egyidőben érdemes trágyát is adni a szőlőnek.

5. ábra. Döntéssel a szőlőt szaporíthatjuk, illetve más művelésmóddal újra nevelhetjük

BÉNYEI, LŐRINCZ, NAGY 1999

(Folytatás a köv. számban)

Összeállította: Baltazár Tivadar