A rügyeket is védeni kell

A térségünkben ter­mesztett gyümölcsfajokra jellemző, hogy vi­rágrügyeiket gyümölcsfajtól és fajtától függően nem közvetlenül tavasszal, a virágzás előtt, hanem az előző év bizonyos szakaszában alakítják ki. Ezek a virágrügyek a termések kialakításának alapvető feltételei.

A virágrügyek kialakulása az intenzív (el­ső) hajtásnövekedési periódus befejezése után kezdődik. A rügyekben általában még az adott évben kialakulnak az egyes virágszervek is. A különböző fejlettségű virágkez­demények az időjárástól függően októ­ber-novemberben mély nyugalmi szakasz­ba vonulnak. A mély nyugalmi időszakban megváltoznak, lecsökkennek az anyagcse­re-folyamatok. Lényeges, hogy minél mélyebb ez a nyugalom, ezek a virágrügyek annál jobban át tudják vészelni a téli ala­csony hőmérsékletet.

A virágrügyek a téli meleg, napsütéses napokon, ha a hőmérséklet hosszabb ideig plusz 6-7 °C kö­rül van, kilépnek a mély nyugalmi szakasz­ból, és a fejlődésük folytatódik. Elsősorban a sziromlevelek és a porzók növekednek. Sajnos, ez­után már kisebb lehűlés hatására is káro­sodások léphetnek fel.

Az alacsony hőmérséklet okozta károk a virágszerveknél a következők lehetnek: a magház fala megbámul; a bibeszálak és a sziromlevelek megbámulnák; a magházon belül egyes szövetek elhalnak; a barna el­színeződés a bibeszálaktól kiindulva a mag léceken át halad a mag kezdemények felé; a rügyalap megbámul; a rövid termő­részek (dárda, termőkalács) szállítónyaláb­jai károsodnak, elhalnak.

Terméskötődés viszont csak ép, vagy kevésbé károsodott rügyekből várható. Ezért az almatermésűek – az alma, a körte, a birs, a naspolya – ritkító, illetve termőrész- ifjító metszése előtt ajánlatos rügyvizsgála­tot végezni, hogy a metszés mértékét meg­állapíthassuk. A rügyvizsgálathoz a nyugalmi időszak­ban egy-egy alkalommal 40-40 db rövid ter­mőrészt (dárda, sima termőnyárs, termőka­lács) gyűjtsünk be. A be­gyűjtött rügyeket vágjuk hosszában  ketté és nagyítóval vizsgáljuk meg. Az éves vesszők­ről is 40-40 db rügyet, valamint csúcsrü­gyeket vágjuk ketté hosszában és vizsgáljuk meg: a rügyek hány százalékban tartal­maznak virágokat és a termőrészek milyen mértékben károsodtak.

Ha sok ép virágrügy alakult ki (55-60%), erősebben metszhetünk. Ha sok a károsodott termőrész és virágrügy (30% körüli), a metszés mérsékeltebb legyen, vagyis kevesebb részt távolítsunk el a koronából, mert minden termőrészre szükség van. (sz)