Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A repce a kukoricához vagy búzához képest technológiai szempontból igényes kultúrának számít, kedvező ára miatt az utóbbi években nálunk is egyre többen foglalkoznak vele. A vetésforgóba jól beilleszthető, hiszen korán lekerül a tábláról, és nem zsarolja ki a földet.
Nem érzékeny az előveteményre, de korai vetése miatt a szemeskukorica kizárható az elővetemények közül Önmaga után három évig nem ajánlott vetni, mivel ez nagyon megnövelné a gombás megbetegedések esélyét, és túlságosan megemelné a vegyszerezés költségét. Jó szerkezetű, tápanyagokkal és mésszel jól ellátott talajokat igénye, de agyagos és humuszos homokterületeken is jó eredményeket lehet elérni vele. A rosszabb víztartó képességű, homokos, kavicsos talajokon a növényt azonban érzékenyen érinti, ha a virágzás idején nem kap esőt.
A repce termőképességét alapvetően meghatározza az, hogy az állomány milyen állapotban megy a télbe. Aprómagos, vagyis gondosan előkészített talajt igényel. A talaj és a magágy előkészítése során elsősorban a vízmegtartás szempontjait kell figyelembe venni.
A talaj megfelelő megmunkálásához illetve a szalma bedolgozásához és lebontásához több műveletre van szükség. A tarlómaradványok bomlását nitrogén kijuttatásával segíthetjük. Tarlókezeléssel az árvakelésű magokat és gyomokat is csírázásra késztetjük, ezzel lényegesen csökkenthetjük a későbbi gyomosodás okozta problémákat.
A repce alá általában 20–25 centiméter mélyen dolgozzák át a talajt, ez szántással, vagy kultivátorozással történik, majd a nedvesség minél jobb megőrzése érdekében szükség van a hengerezésre is. Ezzel 1,5–2 cm mélységig tömörítik a talajt, a teteje viszont porhanyós marad, így a talaj cserepesedése megakadályozható.
Az ajánlott vetésmélység általában 3-4 centiméter. Kötöttebb talajokon ennél 1 centiméterrel sekélyebb, lazább talajokon pedig 1 centiméterrel mélyebb vetőágy kialakítása javasolt.
A hatékony repcetermesztés technológiai elemeinek betartása, nevezetesen a megfelelő időben és a frissen eldolgozott talajba való vetés, a megfelelő vetési sűrűség, a kellő tápanyagpótlás, a gyökerek megerősítése a megfelelő terméshozam egyik fontos előfeltétele a sikeres termesztésnek. A szakemberek gyakorlati tapasztalatokra hivatkozva állítják, hogy a 40-60 ezres optimális növénysűrűség mellett az ősszel szükséges tápanyagokat nem közvetlenül a vetéskor, hanem később, október közepétől ajánlott kijuttatni a növényeknek.
A vetésidő és a fajtaválaszték tekintetében a termelők tapasztalata szerint minél később kerül a földbe a mag, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy hibridet kell vetni. A fajták kezdeti fejlődése általában lassúbb, ezért a korábbi vetésidőkre alkalmasabbak. Ezt érdemes figyelembe venni annak érdekében, hogy a tél beálltáig megfelelően fejlett legyen az állomány. A vetés ideje régiók szerint változik, de az augusztus vége és szeptember közepe közötti időpontban a legtöbb repce a földbe kerül.. A növekedésszabályozók alkalmazása is általában annak függvénye, hogy milyen időpontban került elvetésre a mag, hiszen a későbbi vetésű repcét általában már nem kell kezelni a túlnövekedés ellen. Ugyanakkor a kezelés a hormonális változások miatt nemcsak az áttelelésben segíti a növényt, hanem a tavaszi szárazság tűrésében és az oldalhajtások képződésében is kedvező hatásokat vált ki.
A repce vetésére a mechanikus vagy pneumatikus rendszerű, pontos adagolással és jó mélységtartással dolgozó, sűrűsoros kalászosgabona-vetőgépek használhatók. A tapasztalatok szerint a tárcsás csoroszlyával rendelkező vetőgépek mélységtartása és magkihelyezése általában biztonságosabb, mint a csúszócsoroszlyásoké. A repcét nedvesebb körülmények között 2-3 cm-re, szárazabb körülmények között 3-4 cm-re vetik. A vetési mélységet csoroszlyánként kell beállítani a mélységhatároló kerekek és a csoroszlyakarok rugósterhelésének szabályozásával. Az adagolás pontossága a mag méretétől és formájától is függ, ezért érdemes leforgatáspróbát végezni. (sz)
