Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A koronavírus járvány okozta gondok és problémák ellenére a hazai mezőgazdaság és élelmiszeripar egyelőre jól viselte a megkötésekkel járó korlátozásokat, a téli időszakban egyelőre nem került sor kényszerű munkabeszüntetésekre, az ismert nehézségek ellenére a gazdaságok működnek, az állatok ellátása és az élelmiszertermelés is folyamatos.
Ezt az év eleji viszonylagos nyugalmat azonban alaposan felkavarta az agrártámogatások hazai rendszerében tervezett változtatás híre, nevezetesen az ún. redisztribúciós kifizetések fnyilvánosságra kerülése, amelyeket az agrárérdekvédelmi szervezetek, kamarák erős bírálatnak vetettek alá. Sőt, mi több, nemcsak ezzel összefüggésben, de az agrártárca kaotikus, koncepciótlan irányításával, illetve a hozzáértés hiányával is megvádolták a minisztert. A lényeg, hogy a tárca az 1-28 hektár termőterületen gazdálkodó földtulajdonosoknak a területalapú támogatás eredeti összegének (117 euró/ha) több mint a dupláját juttatná kiemelt támogatásként (257 euró/ha), egyelőre nem tudni milyen követelmények ellenében.
A kamarának alapjában véve nincs ellenére az említett újraelosztási rendszer, amelynek lényege, hogy a területalapú kifizetésekre szánt forrásokból, az uniós jogrenddel összhangban, átirányítsanak az adott tagország agrárpolitikai céljainak támogatására. Az uniós jogszabály elsősorban a környezetvédelmi célok és a fiatal gazdák támogatására javasolja ezeknek a forrásoknak a folyósítását. A kifogásaikat azért hangsúlyozzák, mert a feltételek kidolgozásában nem kérték ki a véleményüket, s gyakorlatilag kész helyzet elé állították őket, ugyanakkor véleményük szerint ez a megoldás megfelelő háttérszámítások nélkül azzal fenyeget, hogy az ágazat hosszú távú fejlesztési céljai helyett újra a pillanatnyi érdekek kielégítése érvényesül, s az a veszély is fennáll, hogy a kifizetéseket olyan egyének kapják majd, akik továbbra is csak mulcsozásra költik a megemelt támogatást.
A másik oldal úgy véli, a „földbárók” uralma után végre nekik is jár valami plussz, amit a ténylegesen gazdálkodók alapjában véve meg is érdemelnek. De ha a pénzhez nem társítanak egyértelmű és teljesíthető feltételeket, amelyek az agrárágazat fejlesztésének és versenyképességének javítását célozzák, addig nagy eséllyel jósolhatjuk, hogy újra a bennünket ért megkülönböztetéseket emlegető siralmak mantrázása visszhangzik majd széles e határban.
Szilvássy László
