A pávagalamb tenyésztése

A pávagalambot nem ajánlatos másfajta galambbal keresztezni. A tenyésztési kísérleteknél nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy szűk, túlzsúfolt volierben könnyen előfordulhat, hogy a galambok „félrelépnek”. Ha egy tenyészpárnak a tenyésztő meglepetésére tőlük elütő fiókái lesznek, akkor tanácsos körülnézni a ketrecben. Az egyik lehetséges tenyésztési módszer a beltenyésztés, pároztatás rokonokkal, első és másodfokon. Akkor alkalmazzuk, ha egyes tulajdonságokat szeretnénk megszilárdítani az állományban. Kizárólag nagy tenyészértékű, egészséges állatoknál próbálkozzunk ezzel a módszerrel. A legjobb módszer a vonalas tenyésztés. Ezt a típusú tenyésztést kezdjük két, mondhatni tökéletes, egészséges, egymással nem rokon pávagalambbal. Az utódok közül a legszebb hímet párosítjuk az anyjával, a legszebb tojót az apjával. A második évben lehetőleg egy kiváló unokát apjával és a nagyapjával párosítunk, ugyanígy egy kiváló unokát az anyjával és a nagyanyjával. Ezáltal az öröklött anyag három részben az apáé, valamint az anyáé lesz, és az öröklődő tulajdonságaikat tekintve erősen megközelítik az eredeti törzsállatokat. Ha a következő évben szintén így párosítunk, akkor még jobb eredményt érhetünk el. A sikeres tenyésztéshez mindenképpen fontos a kiváló minőség, amely garantálja, hogy jó törzsállományokat tudjunk létrehozni. Ha például kifogásolható pávagalambot tenyésztünk, vagy olyanokat, amelyek nem egészen a fajtatípusnak megfelelőek, akkor már a harmadik generációnál szembetűnő hibák mutatkoznak, ezért a tenyésztőnek folyamatosan képeznie kell magát. Próbáljuk meg beszerezni az összes fellelhető irodalmat a pávagalamb tenyésztésről, olvassa el, és ha teheti, látogasson el az összes elérhető kiállításra. Nagyon fontos a tenyészpárok összeállítása. Meg kell próbálni az egyik partner hibáit a másik előnyével kiegyenlíteni. Szem előtt kell tartani az ideális képet a pávagalambról. Az eredményes tenyésztés nélkülözhetetlen feltétele a házi törzskönyv. Ennek felállítására több lehetőség is kínálkozik. Az a fontos, hogy évek után is meg tudnunk állapítani, honnan származnak a galambjaink, és milyen eredményeket értek el. Egy jól vezetett törzskönyvből azt is megtudhatjuk, hogy minőségileg milyen előrelépéseket tettünk. Ha elkülönített galambházunk van, és az éghajlat is kedvező, akkor már február végén pároztathatunk. Ha jó termékenységet akarunk elérni, akkor kétoldalt vágjuk le a tojó és a hím legyezőtollait, körülbelül két és fél centiméteresre. A legyezőnek csak a középen maradjon kb: 10 toll. Semmiképpen sem szabad kihúzni a legyezőtollakat! A megmaradt tollcsonkok a vedlés alatt kihullanak. Először elkülönítve helyezzük el a párokat a fészekketrecben. Ha nem felezhető el a ketrec, akkor az idomítóketrecbe kell egymástól elkülönítve elhelyezni a galambpárt. Ha a partnerek rokonszenveznek egymással, akkor össze lehet engedni őket. A pávagalambokat úgy lehet a fészekketrechez szoktatni, hogy a párokat külön-külön engedjük ki a fészekketrecből az etetőhöz és az itatóhoz. A legtöbb esetben a táplálkozás után párosodnak. A következő párra úgy 15–20 perc múlva kerülhet sor. Biztos, hogy ez időigényes munka, de csak így érhetünk el eredményt. Két nap után 2-3 pár is a fészekketrecbe engedhető, figyeljünk azonban arra, hogy az idősebb párokat az ismert, régi fészekketrecbe zárjuk. Ezután berakhatjuk a fészektányérokat. A fészektányérba finom homokot szórunk, majd erre egy marék, 10 cm hosszúra vágott árpa- vagy búzaszalmát rakunk.  A galambok ezzel bélelik ki a fészküket. Ha ezt elvégezzük, akkor a párzás után 10–14 nappal, 16–19 óra között számíthatunk az első tojásra, 45 óra múlva pedig a másodikra. Ha ennél egy kicsit tovább tart, akkor se legyünk türelmetlenek. Néhány tenyésztő elveszi az első tojást addig, amíg várja a másodikat, és helyette egy műanyag tojást tesz a galamb alá, ez azonban nem szükséges. A galamb áll az első tojás fölött, és általában a második lerakása után kezdődik a kotlás, így a fiókák egy időben kelnek ki. A tojáslerakások időpontja függ az évszaktól is. Ha megfogni vagy felemelni szeretnénk a tojót, nagyon vigyázunk, mert megsérülhet a tojás. Ha a tojásrakás késik, vagy túl lassú, akkor ajánlatos utánanézni a dolgoknak. Ha ugyanez az eset ismétlődik a következő tojásrakásnál is, akkor el kell távolítani a tojót. Ez ugyan könyörtelen dolog, de ez a legjobb megoldás. A fent említett eset megtörténhet akkor is, ha éretlen vagy koravén a tojó, esetleg vizes vagy hideg a galambház.

-pint-

Fotó: wikipédia

About jogazda.com

Cikkajánló

Megjelent a Jó Gazda decemberi száma

Noha a téli időszakban kevesebb a konkrét gyakorlati teendő a kertekben, a Jó Gazda decemberi …