Nálunk a gyümölcsritkítást leggyakrabban az ún. júniusi természetes hullás után (az alma esetében) végezzük. A természetes hullást követően szinte minden évben ritkítani kell az almát, őszibarackot, körtét. Újabban a gyümölcsritkítás időpontjának megválasztására és a levél/gyümölcs arány kialakítására is érdemes figyelmet fordítani. Csak a kellő időben végzett gyümölcsritkítás teszi lehetővé a fennmaradt gyümölcsök folyamatos, megfelelő fejlődését. Az idejében végzett ritkítás a termőrügy-indukciót is előmozdítja. Még előnyösebb volna, ha már virágritkítást is végeznénk, de ez az utófagyok miatt rendkívül kockázatos. A megfigyelések azt mutatják, hogy pl. az alma esetében ajánlott, hogy már a sziromhullás után 2–4 levél, s a júniusi hullás előtt pedig 10–15 levél tápláljon egy-egy gyümölcsöt. Az optimális 40 levél/1 gyümölcs.
A júniusi hullás utáni ritkítás kedvező hatása valamivel kisebb ugyan, mintha a ritkítást a termés korábbi fejlődési állapotában végeznénk el (pl. a júniusi gyümölcshullás előtt), viszont az adott év termésbiztonságát növeli. Ilyenkor a végleges kötődés mértéke már tisztázódott, és így csak a fölösleges gyümölcsöket távolítjuk el. A gyümölcsritkítás segítségével megakadályozzuk a fa túlterhelését, mérsékeljük a gyümölcsök egymás közötti versengését, így biztosítva megfelelő méretük és színeződésük kialakulását. A beavatkozás növényvédelmi szempontból is hasznos, mert a ritkábban álló termések közé könnyebben behatol a permetlé, s így hatékonyabb a védekezés. Ügyeljünk arra, hogy a ritkítást részletekben, néhány napos időközökben végezzük. Általános szabály, hogy minden meghagyott gyümölcs között (elvben) elférjen egy kifejlett harmadik. (sz-mkd)