Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A szőlőlisztharmat a szőlő egyik legjelentősebb járványos betegsége. Minden évben kárt okoz, annak függvényében, hogy az időjárás mennyire volt a terjedéséhez kedvezően meleg és párás, de főleg hőingadozásos. A szőlőlisztharmatot az Erysiphe necator (korábbi nevén Uncinula necator) nevű kórokozó okozza, mely kazmotéciumos gomba, ivartalan alakja a kleistotécium. Főként fürtkárosításától félünk, mely fogékony fajtákon gyakran a 80–100%-ot is eléri. A szőlőlisztharmat tünetei a szőlő minden zöld részén, a leveleken, a hajtásokon, a kacsokon, valamint a fürtön (fürtkocsányon, bogyón) is megjelennek. A leveleken lisztes bevonatot képez a kórokozó (kép), ami a gomba szövedékéből (epifita micélium) és az azon található konídiumtartókon képződő konídiumokból áll. Ez a fehér, fehéresszürke szövedék selymes tapintású, könnyen ledörzsölhető a növény felületéről. A szövedék alatt a levél bőrszövete, epidermisze enyhén parásodik. A bevonat a levelek fonákján és színén is megjelenik, a tenyészidőszak kezdetén jellemzően a fonákon, a végén pedig a színen. Ebben a szövedékben jelennek meg a kezdetben sárgás, majd feketére érő ivaros alakok, a kleistotéciumok. A súlyosan károsodott fiatal levél pöndörödik, kiszárad, lehullik. A hajtások felületén is megjelenik a lisztharmatbevonat, mely később, a beérett, elfásodott vesszők felületének hálózatos elszíneződését és parásodását okozza. Ha a fürtöt, virágzatot már a virágzást megelőzően, a fürtmegnyúlás időszakában megbetegíti, akkor az egészen lisztes bevonat jelenik meg, majd a fürtkezdemény elszárad és elbarnul. A legsúlyosabb kárt a bogyók fertőzésével okozza. A károsodás annál jelentősebb, minél korábban fertőzi meg a bogyókat. A legsúlyosabb kár a virágzáskor vagy az azt követő 2 héten belül bekövetkező fertőződéskor alakul ki. A kis, fejlődő bogyók teljes felületén megjelenik a lisztharmatbevonat. A micélium alatt a bogyó epidermisze elhal, a bőrszövet növekedése megszűnik, a héj elparásodik. Ezt követően a bogyó héja nem tudja követni a bogyó méretének növekedését, ezért felreped, és úgynevezett sérves bogyók jelennek meg, melyekből kilóg a mag. A sérülések további kórokozók károsításának nyitnak kaput (pl. szürkerothadás). A sérves bogyók mustja „földízű”, amit már 3%-os fertőzöttségnél is átvesz a bor. Csökken a gyümölcsösség, nő a fenoltartalom. A zsendülő bogyókon hálózatos parásodás jelenik meg, az idősebben fertőződött bogyók héja nem reped szét. A bogyók fertőzésének fogékonysága a virágzás kezdetétől 30–35 napig tart, a fürtkocsányzat ezt követően még sokáig fertőződhet. A betegség áttelelése két módon is megvalósul: micéluimmal a rügyekben, valamint kleistotéciumokkal az idősebb fás részeken. A rügyben micéliummal való áttelelésnek kisebb a jelentősége, inkább az elhanyagolt területeken számíthatunk rá tömegesen, már virágzás előtt. A kórokozó csak a fiatal, még nem elfásodott rügyekbe hatolva, a levélkezdeményekre eljutva képes áttelelni. Általában a vesszők alsóbb elhelyezkedésű rügyeiben fordul elő. Ha viszont túléli a telet, akkor a fertőzött rügyekből szisztémikusan fertőződött, úgynevezett zászlós hajtások fejlődnek, melyek teljes felületén lisztharmatbevonat alakul ki, ahonnan konídiumokkal fertőzi a szőlő további részeit. Az elmúlt húsz évben sokkal nagyobb jelentőséggel bír a kleisztotéciumokkal való áttelelés. A következő évi járvány kialakulása nagyban függ az áttelelt termőtestek mennyiségétől. A kleisztotéciumok a vegetáció második felében, augusztus-szeptemberben képződnek tömegesen a leveleken, a kénes permetek is késztetik a kialakulásukat. Képződésükhöz a száraz, meleg időjárás a legoptimálisabb, 20°C-on 17-18 nap alatt beérnek. Ezek a szabad szemmel is látható fekete gömböcskék az őszi esőkkel mosódnak le a tőke idősebb, fás részeire, ahol pásztorbotszerű horgas függelékeikkel megkapaszkodnak, és áttelelnek.
Tavasszal, a fakadás és a virágzás közti időszakban a Kleisztotécium víz hatására felreped, amelyből általánosan 6 aszkusz lökődik ki. Minden aszkuszból átlagosan 6-6 fertőző aszkospóra jut a szabadba. Az aszkospórák szóródásához általánosságban több mint 2,5 mm csapadék, 13–15 óra levélnedvesség, 10–30°C léghőmérséklet szükséges. Az aszkospórák okozzák a primer, elsődleges fertőzést: az idős részekhez közeli fiatal, fakadó levelek fonákjára kerülnek, és apró, nehezen észlelhető lisztharmattelepeket hoznak létre. Ezeken a telepeken rohamosan megindul a nagytömegű konídiumképzés. A konídiumok 23–30°C-on igen gyorsan, akár 5-6 nap alatt képződnek, melyek csírázásához a 23–30°C léghőmérséklet és 80% relatív páratartalom optimális. Ezek a nagy tömegben és optimális körülmények közt igen gyorsan képződő konídiumok a szekunder, másodlagos fertőzés okozói a tőke többi részén. Súlyos fertőzés kialakulásához vezető körülményekkel akkor számolhatunk, ha az előző vegetációban erős lisztharmatfertőződés volt az ültetvényben. Mivel sem a konídiumok, sem az aszkospórák nem képesek széllel, vagy egyéb módokon messzire eljutni, a helyben képződött inokulum indítja a fertőzést. A betegség kialakulásának kedvez, ha a kleisztotécium fejlődéséhez optimálisak voltak az időjárási körülmények, majd ezt követően jelentős őszi (október-november) csapadék hullott, ami lemosta ezeket az áttelelő képleteket az idősebb, fás részekre. Kedvez a kórokozó áttelelésének, ha elmaradnak az őszi, korai fagyok, és a levelek sokáig a tőkén maradnak, valamint, ha télen elmaradnak a komolyabb, hosszabb ideig tartó fagyok, enyhe és nedves az időjárás. Járványos év kialakulásának további feltétele az aszkospóra tavaszi szóródásának kedvező környezeti tényezőegyüttes, illetve a szőlő korai fakadása. Minél hosszabb a fakadástól virágzásig eltelt időszak, annál tovább tart a megbetegedés szempontjából kritikus időszak. Az idei év tökéletesnek bizonyul.
Az ültetvénytelepítéskor a művelésmód megválasztása is fontos. A kisebb tőkefelületű fajtákon kevesebb kleisztotécium képes lemosódni az idősebb részekre. A sűrű, vastag lombfalú művelésmódoknál romlik az átpermetezhetőség.
A kórokozó biotróf, a szőlő fiatal szöveteit kedveli, ezért fontos a kiegyensúlyozott nitrogén-utánpótlás. A helyesen elvégzett zöldmunka (hónaljazás, csonkázás, levelezés) segíti a permetezhetőséget, a lombozaton belüli páratartalmat csökkenti, valamint mivel a közvetlen napfény kedvezőtlen a kórokozó számára, a fürtfertőzés is visszaszorul. A várható fertőzés mértéke az időjárási paraméterek nyomon követésével, a helyben képződő fertőzési anyag helyszíni vizsgálatával (vegetáció végi lombvizsgálat, kora tavaszi aszkospórás fertőződés következtében kialakult lisztharmattelepek felmérése) jól előrejelezhető. A védekezés irányulhat az áttelelő inokulum csökkentésére, valamint a vegetációban az aszkospórás és konídiumos fertőzés közvetlen megakadályozására. A kleisztotéciumok mennyiségének csökkentése nyárvégén, kora ősszel kezdődik a termőtestképzés megakadályozásával, késleltetésével, főleg nem kéntartalmú szerekkel. Ezt a lisztharmat-fertőzöttség visszaszorításával érhetjük el. Erre a szüretet megelőzően a szürkerothadással kapcsoltan a PowerOf-K-t használunk. A szüret után, lombhullás előtt sem szabad magára hagynunk az ültetvényt, hanem a még éretlen kleisztotéciumok elpusztítására október eleje, közepe előtt lemosásszerűen, bő lémennyiséggel, AQ-10 gombakészítménnyel kezeljük az ültetvényt. Tavasszal, a rügyfakadást megelőzően is módunkban áll egy kénes BorOil-os vagy PlanTonik-os lemosásszerű védekezés elvégzése, ennek hatékonysága azonban bizonytalan. Vegetációban, az aszkospórás és konídiumos fertőzés közvetlen megakadályozásának célja a fürtök védelme. Ez kizárólag a fürt-, bogyófertőzés bekövetkeztének megelőzésével érhető el. Még a virágzás előtt, az aszkospórás fertőzés következtében megjelennek a levelek fonákján az apró, nehezen észrevehető foltok. Ezek észlelésekor rögtön el kell kezdeni a védekezést annak megakadályozására, hogy a kialakult telepeken nagy mennyiségben képződhessenek konídiumok. Ebben a legkritikusabb időszakban mindig kontakt és felszívódó szerek kombinációját alkalmazzuk, a kémiai szerek ma már erős rezisztenciának vannak kitéve, a teljesebb védelem eléréséhez ma már sok biológiai növényvédőszer áll rendelkezésünkre. A kontakt szerek közül a kolloidkén-tartalmú készítmények használata javasolt, ezeknek spóraölő hatásuk is van, de vigyázni kell az esetleges perzselő hatásával (30°C felett). A kén mellett a megelőző hatású új készítmény az amazoN, mely egy Bacilus mojavensis nevű baktériumból készült. Az amazoN-t virágzás közben használjuk megelőzésként, nemcsak lisztharmat, hanem feketerothadás és botritisz ellen is. A kontakt szerek a kritikus időszak előtt (hajtásnövekedésig) és után (zsendüléstől) önállóan is alkalmazhatók. A mélyhatású szereket Folicit, PlanTonik, jó eredménnyel vethetjük be a lisztharmat megjelenése után is. Járványos években, a fertőzési szempontból legérzékenyebb időszakban 5–7 napos permetezési fordulóra is szükség lehet, fontos emellett a megfelelő lémennyiség, a lombfal átpermetezése. A lisztharmat ellen akkor védekezhetünk sikeresen, ha az előző évben az amazoN segítségével még ősszel megelőzzük, hogy nagy mennyiségben képződjenek és teleljenek át kleisztotéciumok,. Tavasztól megakadályozzuk a korai felszaporodást kén segítségével, a primer tünetek korai felfedezésével és felszámolásával BiokaURTIKA, PowerOF-K, valamint megelőzzük a bogyófertőzést a kórokozó levélen való megelőzésével amazoN-nal, még virágzás előtt, illetve virágzás közben amazoN és Chitopron5% segítségével, de az egyik legfontosabb lépés a virágzás alatti kezelés. www.biotomal.sk
