Gyógynövények a méhek és a méhész szolgálatában

A régi méhészek még ismerték a gyógynövényeket, rendszeresen gyűjtögettek a természet patikája kínálta növényeket, és ha megbetegedtek, vagy akár a méheken észleltek tüneteket, akkor kúraszerűen alkalmazták a gyógynövényeket. A biodinamikus méhészek a mai napig adagolnak kamillateát és sót minden kóros esetben, vagy az éhező családnak adott szirup készítéséhez is használják. A költéskövesedés és költésmeszesedés ellen a citromolaj és a teafaolaj bizonyult a legjobbnak. Baktériumos betegségekre a szurokfű, a kakukkfű, a diólevél, a friss fűzfahajtások teáját alkalmazták őseink. (Ezek, sajnos, a nyúlós költésrothadás ellen nem hatnak.) A nozéma ellen a lósóska és a tölgyfakéreg teája bizonyult hatásosnak. Ezért Dr. Hegedűs Dénes méhész, állatorvos azt ajánlja a méhészeknek, hogy év közben gyűjtsék ezt a hasznos növényt. A lósóskát szárastul, magostul szedjük. Akkor a legjobb, amikor már barnul. Nozémás időszakban főzzünk belőle teát, 10 liter vízben 1 kiló szárított lósóskát 15 percen keresztül forraljuk, majd hűlni hagyjuk. 100 liter szörphöz 1 liter teát adagolunk. Nozémás időszakban azonnal alkalmazható. Aki nem jártas a gyógynövények terén, az adagolhat a méheknek szánt eleségbe vásárolt gyógynövénykivonatokat is. Lehetőleg olyan terméket válasszunk a piac gazdag kínálatából, amely természetes és nem szintetikus formában tartalmazza a gyógynövénykivonatokat.