Korlát után új adó?

Alig pár hónapja, hogy a gazdák „ízlelgetik, emésztgetik” az unió elkövetkező költségvetési időszakára megszabott támogatási feltételek alapját képező bizottsági ajánlást, amely szerint 2030-ig a felére kellene csökkenteni a kémiai növényvédelmi készítmények felhasználását, úgy, hogy közben már egy ideje kénytelenek nyelni a „gombócot” – e készítmények hatóanyagainak egyre radikálisabb mértékű betiltását, illetve az azokat tartalmazó szerek forgalomból való kivonását. A szakemberek jó ideje verik félre a harangokat, hogy nem lesz ennek jó vége, hiszen az időszerű követelményeknek megfelelő új hatóanyagok kifejlesztése nem képes lépést tartani a kivonásokkal, s ennek következtében számolni kell a növényállományok minőségromlásával és a terméshozamok jelentős visszaesésével is. A bizottsági javaslatot az európai termelőket tömörítő érdekképviseletek és a gazdák többsége elutasítja, mert szerintük átgondolatlanok a növényvédők szerek használatának drasztikus korlátozására irányuló tervek, illetve nem áll rendelkezésre megfelelő alternatív védekezési módszer a kártevők ellen. Ráadásul az intézkedések következtében folyamatos versenyhátrányba kerülhetnek a harmadik országokból érkező terményekkel szemben. Egyesek szerint a mostani ukrán gabona-behozatal csak lágy szellőfuvallat egy majdani termékcunamihoz képest.

Alig száradt meg a tinta az említett 50 %-os javaslaton, a kiszivárgott hírek szerint az Európai Parlament egy dokumentumában azt javasolják, hogy a leginkább károsnak ítélt szerek felhasználását már 80 százalékkal kellene korlátozni. Ráadásul úgy, hogy az eredetileg megadott referencia-időszakot is átírnák: az eddigi 2015-2017-es időszak átlagához képest az új javaslat már a 2018-2020-as időszakot venné alapul. Ez azt jelentené, hogy – mivel az európai mezőgazdaságban évről évre csökken a vegyszerek felhasználása – a jelentősebb csökkentést még alacsonyabb bázis adatai alapján kellene végrehajtani. További újdonság, hogy a költséges integrált növényvédelmi rendszerek kialakítását az EP nem a Közös Agrárpolitika költségvetéséből finanszírozná, hanem a javaslat szerint a „fizessenek a szennyezők” elv szerint a növényvédő szerek után fizetendő új adó bevezetésével teremtene rá forrást. Nyilvánvaló, hogy az új adó miatt jelentősen emelkedne a vegyszerek beszerzési ára, ami feltételezések szerint visszavetné ugyan a keresletet, viszont ne legyen kétségünk, a különbözetet újra a gazdákkal fizettetnék meg. A kérdés csak az, hogy kinek az érdeke egy ekkora horderejű kötelezettség átültetése ilyen rövid idő alatt.

Szilvássy László