Ősszel virágzó hagymások

A tavasszal nyíló hagymás és gumós növények, például a tulipán, a nárcisz, a jácint, stb., általánosan ismert növények. Ugyanilyen ismertek a nyáron nyílók is, mint például a kardvirág, a dália, de az ősszel nyílók már kevésbé ismertek, pedig szépségükkel felveszik a versenyt a tavasszal, ill. a nyáron virágzóakkal.

 Acidantherabicolor – abesszin kardvirág

Az Acidanthera nemzetség kb. 25 fajt számlál, melynek elterjedési területe Közép- és Dél-Afrika. Termesztésben csak egy faj, mégpedig az abesszin kardvirág található. A faj Etiópiából származik. Hagymagumója barna, melyet rostos buroklevél fed. Levelei lándzsásak. Virágzata 5–8 tagú a száron egy oldalra hajlók. A szárak 60–80 cm magasak. A virágok kb. 10 cm átmérőjűek, feltűnő gesztenyebarnás pirosas folttal a levélcimpákon. A virágok erősen illatosak. Augusztus végén és szeptemberben virágoznak.

A kertekben kevert virágágyásokba, vagy csoportosan ültessük, de ültethetjük nagyobb cserepekbe, virágládákba. A hagymagumókat többször felhasználhatjuk, mivel ezek nem pusztulnak el, ugyanúgy, mint a kardvirágoké. A hagymagumók érzékenyek a hidegre (nemcsak a fagyra), ezért 15–17 °C-on teleltetjük, ha a hőmérséklet alacsonyabb, akkor a gumók nem hajtanak ki.

Az abesszin kardvirág napos és meleg fekvést igényel. Talaja legyen porhanyós, jó vízáteresztő és tápanyagokban gazdag. Gumóit május második felében a legjobb kiültetni, amikor a talaj már kellőképp felmelegedett. A gumókat 8 cm mélyen kell elültetni. Korábbi ültetésnél megtörténhet, hogy a gumó elrohad. A gumókat elő is hajtathatjuk, ebben az esetben korábbi virágzást érünk el. A gumókat április elején ültetjük cserepekbe, és meleg helyre tesszük (melegágyba, üvegházba stb.). Az így előnevelt növényeket május második felében kiültetjük állandó helyükre, földlabdával együtt. Vegetációs időben a növényeket rendszeresen gyomtalanítjuk, kapáljuk, öntözzük, komplex műtrágyával tápozzuk. Ősszel a gumókat felszedjük, tisztítjuk és 15–17 °C-on tároljuk.

Szaporíthatjuk sarjhagymákról, melyeket nagy mennyiségben nevel. A hagymácskákat április végén „vetjük” szabadföldbe, lehetőleg vályogos homoktalajba. Magról is szaporítható, de ebben az esetben csak 3–5 év múlva kapunk virágzóképes hagymákat.

 Tigridiapavonia – tigrisvirág (pávaliliom)

Hazája Mexikó szubtrópusi területe, ahol tölgy- és fenyőerdőkben fordul elő. Aránylag nagyméretű, igencsak feltűnő virágait a nyár folyamán vékony szárai végén hozza. Virágai a két körben elhelyezkedő 3-3 lepellevélből állnak. A belső lepelkör levelei kisebbek. A külső lepelkör színe élénk: a fehértől a sárgán keresztül a narancssárgáig, rózsaszínig vagy bíborvörösig változik, gyakori, hogy az egyes színek foltokban jelennek meg. Az egyes virágok csak egy napig nyílnak, de folyamatosan nyílnak a többiek, vagyis virágzásuk több hétig tart. Virágszára 25–60 cm, melyen 4–6 bimbó fejlődik. Virágzása, az ültetés idejétől függően, júliustól szeptember végéig tart.

Mivel virágaifeltűnőek, ezért kimondottan szépen mutatnak olyan vegyes ágyásokban, ahol zöld, esetleg szürkés zöld levelekkel díszítő növények találhatók. Szalagágyásokban jól kombinálható bojtocskával és lobéliával.

Megfelel számára a jó minőségű kerti talaj és a napos fekvés. Hagymáit április közepétől ültetjük csoportosan, 7 cm mélyen, egymástól pedig 10 cm-re. Kelésig aránylag sok vizet igényelnek, ezért rendszeres öntözésükről gondoskodnunk kell. Komplex műtrágyával fejtrágyázzuk. Gumóit szeptember végétől október közepéig felszedjük, a leveleket eltávolítjuk róluk, és 17 °C-on szárítjuk. Szárítás és tisztítás után a hagymákat 2 °C-on táruljuk. Tárolás alatt tőzeggel vagy homokkal takarjuk. Tavasszal újból kiültetjük őket, de minden esetben más helyre. A nagyobb méretű hagymákat elő is hajtathatjuk. Ekkor márciusban ültetjük cserepekbe és májusig, a kiültetésig, hidegházban tartjuk.

Magról szaporítjuk. A magvakat április közepén melegágyba vetjük, de védett helyen szabadban is vethetjük. Amagvakat 15cm sor- és tőtávolságra vetjük. Megfelelő körülmények között a magvak kb. 6 hét múlva kikelnek. Talajukat tartsuk gyommentesen és porhanyósan. Június első felében végezzük el a levéltrágyázást. Néha megtörténik, hogy a magoncok már szeptemberben megmutatják virágaikat. A gumókat október elején felszedjük, tisztítjuk és tároljuk.

Kisebb mennyiségben szaporíthatók még fiókhagymákról is. Ebben az esetben a hagymákat óvatosan szedjük fel, mivel a fiókhagymák könnyen leválnak az anyahagymákról.

Crocus – sáfrány (krókusz)

A krókusz nemzetség mediterrán elterjedésű. Nálunk a tavasszal nyíló fajok és fajták ismertebbek, az ősszel nyílók ezzel szemben már kevésbé. Hagymagumós növények. Hagymagumójuk átmérője 0,5–2 cm, alakjuk gömbös vagy felülről lapított, színük barnás. Tőleveleik keskenyszálasak. A virágot eleinte hártyás fellevél borítja. Gyakori, hogy a külső három levélcimpa más színű és feltűnően erezett. A belső levélcimpák gyakran kisebbek és alakjuk is más.

Ősszel virágzó fajok:

Crocus banaticus– bánsági sáfrány

Hazája Észak-Erdélytől a Balkánig terjed. Virágszíne lilás, külső levélcimpái erezettek, a belsők viszont csak feleakkorák. 10–12 cm-es virágai októberben, esetleg november elején, nyílnak. Levele csak a következő tavasszal jelenik meg.

Crocus sativus – valódi (jóféle) sáfrány

A faj októberben virít, 10 cm magas, széles cimpájú, élénk ibolyás virágának fő dísze a belőle hosszan kiálló, vékony, tölcséres csúcsú ágakra osztott, narancsvörös bibe. A megszárított bibe a közismert fűszer.

Crocus speciosus– pompás sáfrány

Nagy, 12–15 cm magas virágai élénk levendulakékek, kiálló, szeldelt bibéi pedig narancsvörösek. Szeptember végétől október közepéig virágzik.

A krókuszok jó minőségű, inkább könnyebb és jó vízáteresztő talajt igényelnek. Gumóit csoportosan ültetjük, 6–10 cm mélyen és egymástól 12–15 cm-re. Jól mutatnak sziklakertekben,vegyes ágyásokban szegélyként, bokrok és tűlevelűek előtt. Az ősszel virágzó fajok gumóit augusztus végén ültetjük. Az állományt 3–5 évenként ültessük át teljesen új helyre.

A fajokat magról szaporítjuk. A magvakat tavasszal vetjük, és 2 cm vastagságban takarjuk. A magoncokat egy évig hagyjuk a helyükön, majd felszedjük, és ültetésig tároljuk. A magoncok a harmadik évben kezdenek virítani. A sáfrányok gumóival bánjunk óvatosan, ugyanis érzékenyek a mechanikai sérülésekre. A sérülések helyén a gumók penészesednek és értéküket vesztik.

Kép és szöveg: Farsang István