Talajkímélő technológiák alkalmazása

A korábban minimálisnak vagy szántás nélküli termesztéstechnológiának is nevezett modern talajkímélő módszerek és technológiák az amerikai kontinensről terjedtek el a világban. Az ottani termelők főleg a talaj eróziós problémáinak kezelése és az energiaárak nyomása miatt arra kényszerültek, hogy az előző termény betakarítása után a talajt ne szántsák fel, hanem a következő vetést közvetlenül a meghagyott tarlóba végezzék. A módszer és annak változatai fokozatosan terjedtek el, előbb Dél-Amerikában, majd Ausztráliában, és Európában is alkalmazni kezdték.

Térségünkben ezen a területen a kilencvenes évek elején történt számottevő változás. A kereskedelmi kapcsolatok és a megnyíló piacok lehetővé tették megfelelő gépek és berendezések beszerzését, aminek révén ezek a technológiai eljárások itt is elterjedtek, és egyre nagyobb területeket hódítottak meg. Az ún. talajkímélő művelési eljárásokat, amelyeket sokan leegyszerűsítve szántás nélküli technológiának neveznek, a termelésben elsősorban energiatakarékossági okokból alkalmazzák. A növénytermesztésben ugyanis az egyik legköltségesebb munkafolyamat a talajművelés. Ugyanakkor amíg napjainkban a tápanyag-utánpótlás és a növényvédelem területén további költségmegtakarítások már nem, vagy csak a termesztés minőségének és mennyiségének csökkenésével érhetők el, addig a talajművelés racionalizálásában még mindig komoly lehetőségek vannak a megtakarításokra, hiszen a talaj megmozgatására igénybe vett jelentős mennyiségű energia és vonóerő kiváltásával a termelés gazdaságossága javítható. Nem beszélve az energiaárak folyamatosan emelkedő szintjéről, így a megtakarítások még hatványozottabban jelentkeznek.

A talajkímélő termesztéstechnológiák alapja az ún. szántás nélküli vetés, amelynek lényege, hogy egyrészt az előző termés betakarítása után a szármaradványokat a talajon szétterítve hagyják, ami a humuszképződést és a nedvességtartalom megőrzését segíti, a vetőmagot pedig az erre alkalmas vetőgéppel közvetlenül a felszántatlan talajba vetik. A termesztéstechnológia leginkább a kukoricatermesztésben vált be és terjedt el csaknem az egész világon.

E módszer alkalmazásának kedvező és kedvezőtlen hatásai is vannak.

A talajkímélő eljárások pozitív hatásai a következők:

– A felszántatlan talajba való közvetlen vetés a hagyományos szántásos technológiához képest javítja a talaj vízháztartását, csökkenti a párolgás okozta nedvességvesztést, a talajon hagyott szármaradványok szintén javítják a vízgazdálkodást, megőrzik a nedvességet, lehetővé teszik a sekélyebb vetést, és az egységesebb kelést.

– A szántás nélküli technológia alapja, a meghagyott tarló jelentős mértékben csökkenti a talajerózió káros hatásainak érvényesülését. Ez elsősorban azokon a termőterületeken lényeges, ahol a talaj lejtésszöge miatt nagyobb az erózió veszélye.

– A szántás nélküli módszer alkalmazása nyomán megélénkül a talajélet, növekszik a talaj mikrobiológiai aktivitása, a giliszták száma stb.

– A talajkímélő technológiák kedvezően befolyásolják a talajszerkezet stabilitását és annak javítását szolgálják.

– A talajkímélő technológiák alkalmazásával csökken az alapvető talaj-előkészítésre és a vetés előtti előkészítésre fordított munkaidő, az összevont műveletek következtében jelentős mértékű üzemanyagfogyasztás- csökkenés érhető el. A szakirodalom alapján 38-80 százalékos megtakarítást eredményez. A gépi felhasználásban 50-75 százalékos, a munkaidő-felhasználásban 60-80 százalékkal, a termelési költségekben 20 százalék körüli megtakarítás érhető.

– Ma már a szántás nélküli technológia alkalmazásával a technológia fejlesztésének eredményeként a hagyományos eljárással termesztett termények hozamaival összevethető hozamot biztosít, sőt a csapadékhiányos években meg is haladja azt, így a költségmegtakarításokkal komoly gazdasági előnyt biztosít.

A technológiának azonban vannak hátrányai is:

– Az eljárások bevezetését és alkalmazását korlátozza a megfontolt és rendszeres gyomirtás szükségessége, a technológiát ugyanis kifejezetten a vegyszeres gyomirtásra alapozták, ennek elhanyagolása vagy az elkövetett hibák megnövelik a felhasználandó gyomirtó szerek mennyiségét, illetve lehetőséget adnak főleg az évelő gyomok elterjedésére. A gyomirtás szervezése alapjában véve nem különbözik a hagyományos termesztéstechnológiában alkalmazott módszertől, nem is követel nagyobb vegyszerfelhasználást, viszont fontos eleme az egyes gyomok pontos feltérképezése, az irtásukra engedélyezett készítmények kiválasztása és megfelelő időben történő alkalmazása.

– A termesztéstechnológia fontos eleme, hogy a növényi szármaradványok a talajon maradnak, kedvező életfeltételeket biztosít az egyes károsító élőlények és károkozó betegségek számára is. A talajon levő mulcs jó fedezéket nyújt a csigáknak, az egereknek, a drótférgeknek, kedvező körülményeket teremthet a gombás fertőzések kialakulásának.

– A talajon hagyott szármaradványok némely vetőgép esetében akadályozzák a folyamatos vetést.

– A talajon levő mulcs tavasszal lassítja a termőréteg felmelegedését, s ez által a termesztett növények kelését is.

– Az előző növényfaj szármaradványainak mulcsozott anyagai némely esetben gátolhatják az egyes kultúrnövények csírázását és kelését, ennek megállapítására további vizsgálatokat kell végezni. A talajkímélő termesztéstechnológiában elkövetett hibák a hagyományos módszerekkel összehasonlítva főleg a terméshozamokban járhatnak komolyabb kiesésekkel. (sz)

 

About jogazda.com

Cikkajánló

Megjelent a Jó Gazda februári száma

Februárban már nemcsak az üzemi szinten termelő zöldségtermesztők, hanem a háztájiban saját szükségletre termelő hobbi …