Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A kínai kel a zöldségfélék között ez egyik legfinomabb és legkönnyebben emészthető káposztaféle. Kelet-Ázsiából származik. Sőt, nem csak ízletes zöldség, de rendkívül dekoratív növény is. Világoszöld levelei és kompakt formája alapján a díszkertekben is helye lehet.
Szaporítása magvetéssel vagy palánta ültetésével történhet. Mivel hidegtűrő növény a tavaszi és a nyárvégi – őszi termesztésre is alkalmas. Tavasszal ültetve gyorsan növekedik és korábban betakarítható, míg ősszel hosszabb növekedési időt igényel.
Közvetlen helyrevetése általában csak július végén, augusztus elején ajánlott, a korábbi vetés könnyen magszárba futhat. A palánták a júliusi hőségben ugyancsak nehezen erednek, így szántóföldön is a közvetlen vetés a hatékonyabb és olcsóbb megoldás. Fontos, hogy az egymást követő években ne ugyanazon a helyen termesszük, mert a többi káposztaféléhez hasonlóan a kínai kel is érzékeny a káposztaféléket támadó gyökérbetegségekre, és a meztelen csigáknak is a kedvenc csemegéje.
A laza szerkezetű, jó vízelvezetésű, szerves anyagban gazdag talajt és a napfényes termőhelyet kedveli. Vetésekor a talaj hőmérséklete legalább 10°C legyen, a magoknak körülbelül 20 oCelsius szükséges a fejlődéshez. A vetőmagokat 2 cm mélyre, 30–45 cm tő- és sortávolságra vetjük. Vetés után nagyon fontos a kelesztő öntözés. Mivel gyorsan csírázik és kel, ezért a kelés után a tőtávolságot már a 2 lombleveles korban beállíthatjuk, ami 35–40 cm, vagyis folyóméterenként 3 növényt hagyunk meg. A tőszámbeállítással egy menetben a kapálást is elvégezzük. A fejesedés megkezdéséig rendszeresen öntözünk, ügyelve arra, hogy a talaja ne száradjon ki.
Tenyészideje 60–80 nap, így attól függően, hogy magvetéssel vagy palántázással telepítettük, akár már szeptember végén is szedhető. Nagyon jól tárolható, a leszedett fejek gyökértelenítve, és a takaróleveleket lefejtve 5–8 oC közötti hőmérsékleten akár 5–6 hétig fogyaszthatók maradnak, fagypont környékén pedig hónapokig őrzi a frissességét. A kertben ősszel addig maradhat kinn a szabadban, amíg a hőmérséklet nem csökken –5 °C alá. (sz)
