Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Az őszi káposztarepce termesztéstechnológiai szempontból meglehetősen igényes kultúra, a hazai terménystruktúrában a meghatározó növények közé tartozik. A vetésforgóba jól beilleszthető, hiszen korán lekerül a tábláról, és nem zsarolja ki a földet. Nem érzékeny az előveteményre, de korai vetése miatt a szemeskukorica kizárható az elővetemények közül. Önmaga után legalább három évig nem ajánlott vetni, mivel ez nagyon megnövelné a gombás megbetegedések esélyét, és túlságosan megemelné a vegyszerezés költségét.
A termesztéshez megfelelő szerkezetű, tápanyagokkal és mésszel jól ellátott talajokat igényel, de az agyagos és humuszos homokterületeken is jó eredményeket lehet elérni vele.
Sikeres termesztéséhez elengedhetetlen a vetésiidő helyes megválasztása és a megfelelő talajelőkészítés.
Az optimális vetésidő általában augusztus vége és szeptember közepe közötti időszakra esik. A cél az, hogy a repce a fagyok beálltáig elérje a 8-10 leveles tőlevélrózsás állapotot, és a gyökérnyak átmérője legalább 8 mm, a gyökér hossza pedig legalább 8 cm legyen. Ez az állapot biztosítja a megfelelő télállóságot.
Az elmúlt években, a rapszodikus időjárás és a felmelegedő éghajlat miatt gyakran eltolódik a vetésidő a tartósan magas hőmérséklet és a szárazság miatt. Fontos, hogy a repcét ne vessük forró, száraz talajba, mert a magvak 20 °C feletti hőmérsékleten nyugalmi állapotba kerülhetnek. Ha lehetséges, érdemes megvárni az esőt és eltolni a vetés időpontját. Egyes repcehibridek esetében a vetésidő akár szeptember 20-25-ig is elhúzódhat.
A repce keléséhez a csapadékon kívül 90 nap°C hőösszeg is szükséges, és minden további levél kineveléséhez 70 nap°C. Egy ideális 8 leveles állapot eléréséhez összesen mintegy 650 nap°C szükséges.
Mivel a repce aprómagvú növény, ezért a minőségi magágy előkészítése szintén kulcsfontosságú. Az így előkészített talaj a felületen aprómorzsás, nyirkos, tápanyagban gazdag, alul egyenletesen ülepedett, kissé tömött. A talaj és a magágy előkészítése során elsősorban a vízmegtartás szempontjait kell figyelembe venni. A vetéshez a talajt szántással vagy lazítással kell megmunkálni, a sekély tárcsás művelés nem ajánlott. Szántás utáni vetés esetén fontos a felszín egyengetése és tömörítése. Ezt megelőzően az elővetemény lekerülése után fontos művelet a tarlóápolás/tarlóhántás elvégzése, ami a talaj nedvességtartalmának megőrzését, a gyomok gyérítését, illetve kiirtását és a növénymaradványok lebomlásának segítését szolgálja. A repce alá általában 20–25 centiméter mélyen dolgozzák át a talajt, ez szántással, vagy kultivátorozással történik, majd a nedvesség minél jobb megőrzése érdekében szükség van a hengerezésre is. Ezzel 1,5–2 cm mélységig tömörítik a talajt, a teteje viszont porhanyós marad, így a cserepesedése megakadályozható.
A hatékony repcetermesztés technológiai elemeinek betartása, a megfelelő időben és a frissen eldolgozott talajba való vetés, a megfelelő vetési sűrűség, a kellő tápanyagpótlás, a gyökerek megerősítése a megfelelő terméshozam egyik fontos előfeltétele. Gyakorlati tapasztalatok alapján a 40-60 ezres optimális növénysűrűség mellett az ősszel szükséges tápanyagokat nem közvetlenül a vetéskor, hanem később, október közepétől ajánlott kijuttatni a növényeknek.
A vetőmag mennyiségét a fajtától/hibridtől, a vetésidőtől és a talajviszonyoktól függően kell meghatározni. Hektáronként átlagosan 6-14 kg vetőmagot vetnek. Késői vetés esetén érdemes növelni a kijuttatott vetőmag mennyiségét és a négyzetméterenkénti tőszámot. Az optimális állomány 35-40 jól fejlett növény négyzetméterenként. A vetés mélységét a körülmények határozzák meg: szárazság esetén 3-4 cm, míg optimális nedvességtartalom mellett 1-2 cm vetési mélység ajánlott. Nem hagyható figyelmen kívül a csávázott vetőmag használata a korai kártevők (pl. földibolhák, repcedarázs) elleni védekezéshez.
A vetésidő és a fajta, ill. hibrid kiválasztása tekintetében a termelők tapasztalata szerint minél később kerül a földbe a mag, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy hibridet kell vetni. A fajták kezdeti fejlődése általában lassúbb, ezért a korábbi vetésidőkre alkalmasabbak. Ezt érdemes figyelembe venni annak érdekében, hogy a tél beálltáig megfelelően fejlett legyen az állomány. A növekedésszabályozók alkalmazása is általában annak függvénye, hogy milyen időpontban került elvetésre a mag, hiszen a későbbi vetésű repcét általában már nem kell kezelni a túlnövekedés ellen. Ugyanakkor a kezelés a hormonális változások miatt nemcsak az áttelelésben segíti a növényt, hanem a tavaszi szárazság tűrésében és az oldalhajtások képződésében is kedvező hatásokat vált ki. (sz-gem)
