Júniusban már szedhető az articsóka

Az articsóka a fészkesek családjába tartozó évelő növény, amelynek ezüstös-kékes, szőrözött levelei és a bogáncshoz hasonló virága van. A zöld és bordó levelű bimbójáért termesztik, aminek a közepén a „szívében” lévő húsos leveleit fogyasztják. Az első évben gyökeret és levélrozettát, a második évben virágzati szárat fejleszt. A talajban nem válogat, de a mély termőrétegű, jó vízelvezetésű, szerves anyagban gazdag, jól trágyázott termőhelyet szereti. Legjobban a hűvös klímájú területeken fejlődik, hidegtűrő, de a kemény fagyokra érzékeny.

Magvetéssel és rügydugványozással is szaporítható. Szabadban helyrevetéssel áprilisban 80–100 cm-es sor- és tőtávolságra vetik. A vetés mélysége 4–6 cm. A kelés 10–12 nap múlva várható. Palántaneveléshez  februárban vetik a magot, a növényeket védett helyen kell tartani egészen a májusi kiültetésig. A tápközeggel együtt kiültetett palántákat bőségesen be kell öntözni.

Zölddugványozáshoz márciusban szedik a szaporítóanyagot. A kibontott tövekről éles késsel vágják le a hajtásokat úgy, hogy növényenként két, jól fejlett hajtást meghagynak. A szaporításra szánt hajtásokat cserépbe, vagy egyéb szaporító edénybe ültetik. A szaporítóanyagot 10–12 cm mélyre ültetik és földdel takarják. A kiültetett dugványokat rendszeresen öntözni kell mindaddig, amíg ki nem hajtanak. A tőrészeket 60-75 cm távolságra ültessük egymástól.

A szedés már júniusban elkezdhető, és általában szeptemberig tart. Egy tőről egy szezonban 4–5 db virágkezdemény szedhető. A legtöbb termés a telepítés utáni 2–3. évben szedhető. A négyéves ültetvényt már célszerű felszámolni és újra telepíteni. (sz)

About jogazda.com

Cikkajánló

Madáreledel vagy seprű

Amikor pár évvel ezelőtt a globális klímaváltozás negatív következményeinek egyértelmű jeleire hivatkozva több cikkben is …