Galambszelekció

Rendkívül nehéz a kiválogatásra tanácsot adni a tenyésztőknek, hiszen nekik kell tudniuk, hogy a kiállítások eredményei alapján melyik állatnak van a legjobb tenyészértéke. A magas minősítésű állatokat rendszerint az állományban hagyják. A tenyésztőnek kell eldöntenie, hogy vannak-e olyan kiemelkedő genetikai tulajdonságai egy hibás színű állatnak, hogy a tenyészcsoportban maradhasson.

Számos példa van arra, hogy az alacsony minősítést kapott egyedek elsőrendű tenyészgalambok voltak, és bizonyos tenyészpartnerekkel párba állítva a legjobb utódok jöttek világra. Gyakran a testméretek, bizonyos testtartások vagy egyedi bélyegek, például a szemszín, a lábujjszínezet, a csőrszín vagy -forma meghatározó lehet a tenyésztés szempontjából.

Ha új tulajdonságokat szeretnénk elérni a tenyésztés során, akkor olyan tenyészállatokat használunk, amelyek a kívánt tulajdonságoknak csak egy részét hordozzák.

A tenyésztés művészete az, hogy különböző jegyeket és tulajdonságokat, amelyek több tenyészállatban megvannak, megfelelő párosítással a legjobban megvalósíthassuk egy egyedben. Bizonyos színárnyalatok eléréséhez előnyös egy színét tekintve értéktelen állatot a tenyészetben hagyni, mert a megfelelő partnerrel párosítva csak ennek az utódai fogják hordozni a kívánt tulajdonságokat.

Például ha a vörös csoportban levő állatokat pároztatunk egymással, ezek gyakran világosabb színű egyedeket örökítenek. Ennek elkerülésére a vörös szint sötéttel vagy feketével párosítjuk, mivel ismert, hogy ez az eljárás különösen telt színeket eredményez. Két állatot párosíthatunk egymással jó tulajdonságaik miatt, hogy egy, a kiváló tulajdonságokat hordozó fiatal galambot kapjunk.

-pint-