Fecseg a felszín, hallgat a mély

E havi lapzártánk időpontjában, április közepén a médiákban is megemlékeztek a 110 évvel ezelőtti Titanic  tragédiáról, amely az akkori világ legnagyobb, legfényűzőbb és legbiztonságosabb, szinte elsüllyeszthetetlennek hitt tengerjáró hajójának balesete nyomán beírta nevét a történelembe. A megrázó történetet elsősorban az eseményről készített film alapján ismerte meg a nagyközönség, amelyben a jólét villogtatása, a felhőtlen szórakozás és a felsőbbrendűség tudatával perceit múlató úri társaságok mellett a hajótest mélyebb szintjein elszállásolt, a megcélzott új világ korlátlan lehetőségeibe vetett hit reményeivel álmodó hétköznapi emberek utolsó útjának tragikus végét mutatta be. Megrázó, s egyben a társadalmi viszonyokat jól tükröző kép maradt meg a nézőkben, hogy miközben az úszó jéghegynek ütközött, szerencsétlenül megsérült hajótestet egyre gyorsabban tölti meg a beömlő víz, s az alsó szinteken már emberek halnak meg, a fényes fenti szalonokban még mindig mulatnak az urak.

Nem szeretnék erőltetett párhuzamot vonni a szerencsétlenül elsüllyedt hajó és a világban uralkodó mostani helyzet között, de bizonyos tünetek hasonlósága kétségbevonhatatlan. A jólétben és eddig biztonságban élő európai népek a szabadpiac tengerén egy közös hajóban evezve eddig gond nélkül élvezhették a rendszer nyújtotta előnyöket, de a világjárvány, a szomszédban zajló háború kapcsán bevezetett szankciók, és ennek nyomán az egyre növekvő infláció egyértelműen jelzi, hogy nagy valószínűséggel nekik is léket kapott a hajójuk.  Lehet, hogy még kicsi a rés, és egyesek szerint jól irányított pénzes zsákokkal be lehet majd tömni (a Titanicon is abban reménykedtek), de a beömlő víz megállíthatatlannak tűnő áremelkedések formájában jelzi, hogy valószínűleg nagyobb a baj, mint azt a fedélzeten még mindig mulató urak láttatni engedik.  S miközben az illetékesek folyamatosan arról szónokolnak, hogy már csak pár nap, és biztosan megoldják a rések tömítését, csak el kell dönteni, hogy apró-, vagy papírpénzzel tegyék-e, az emberek már naponta kerülnek kész tények elé az eddig gond nélkül beszerezhető mindennapi szükségleteik árcédulái között.  A víz pedig, mint a költő közös folyónk ihlette versében megállíthatatlanul folyik, s fecseg a felszín, s hallgat a mély…

 

About jogazda.com

Cikkajánló

Fohász helyett

Az ötven felettiek korosztálya még bizonyára emlékszik Kovács Kati, Add már, uram az esőtcímű slágerére, …