Éremeső Isztambulban

Történelmet írtak a szlovákiai méhészek a törökországi Isztambulban. A legrangosabb nemzetközi méhészeti rendezvényen, az augusztus végén megrendezett 47. Apimondián, a nemzetközi szaktekintélyekből álló zsűri összesen 28 éremmel (ebből 13 arany) ismerte el a szlovákiai fajta- és vegyes mézek, mézes kollekciók, mézborok, mézsörök és egyéb méhtermékek, valamint a Dymák c. szakfolyóirat minőségét. Ezzel Szlovákia – a 46. montreáli Apimondiához hasonlóan – az éremtáblázat első helyén végzett, megelőzve olyan méhésznagyhatalmakat, mint Brazília, Németország, Ukrajna vagy Lengyelország.

Isztambulban ismét bizonyosságot nyert, hogy régiónk méztermelési adottságai kiválóak. Szlovákia mennyiségileg és minőségileg nem szorul importra, és ha év közben érkeznek is sajtóhírek hamis vagy pancsolt mézekről, azok – az esetek többségében – nem helyi eredetűek, nem a lokális termelők méhészeteiből származnak. Ezért is hangoztatom lépten-nyomon, hogy a méz, a propolisz, a virágpor, a méhkenyér stb. bizalmi termék, a helyi, általunk ismert méhésztől kell ezeket megvásárolni.

A szlovákiai méhészek szinte minden méhészeti világversenyen jelen vannak, s az utóbbi években – főleg mézbor és mézsör kategóriában – tarolnak. (A 46. montreali Apimondián összesen 20 érmet nyertek, ebből 11-et mézbor és mézsör kategóriában, a 47. isztambuli versenyen 28 éremből 16-tal díjazta a zsűri a hazai mézbor, mézsör, mézlikőr és mézpálinka készítőit, miközben A világ legjobb mézbora címet is szlovákiai termelő nyerte el.)

A méhészeti világversenyek kétségkívül egyik legsikeresebb részvevője a tőketerebesi járásbeli Garanyban méhészkedő Vargapál Tibor, aki még a nagyapjától leste el a méhészeti alapfogásokat. Hivatásos méhésszé csak évekkel később vált, miután 39 évesen elveszítette munkáját. Az első méhcsaládjait kölcsönből vette, de az állományát már másfél év után közel 200 családra fejlesztette. Ma is ennyivel vándorol Zemplénből, Gömörbe és Szepsibe, a repcétől az akácon és a hárson át erdei-, hanga- és mézharmatmézet is kínál, 2007-től már saját kassai boltjában is. Ahogy elárulta, napkeltétől napnyugtáig a méhesben dolgozik, nyári szezonban hajnali négytől talpon van, és csak éjfél előtt kerül ágyba. Beszélgetésünket is késő estére kellett halasztani, mert a gazda nap közben a méhek beteleltetésével volt elfoglalva.

A kemény munka és a folyamatos tanulás eredményeként Vargapálék 2013-ben nemzetközi porondra léptek és azóta aratják a sikereket. „Hogy mennyi díjat nyertünk az évek során a világversenyeken? Magam se tudom, talán 37-et vagy 38-at, de hogy ebből melyik milyen, ne kérdezze. Az biztos, hogy most Isztambulban hét arannyal, két ezüsttel és egy bronzzal gazdagodott a gyűjteményünk” – nyilatkozta Vargapál Tibor a Jó Gazdának, aki a ’kirakatnak’ nevezett, harminc darabból álló bemutatókompozícióra a legbüszkébb, amelyen elmondása szerint két hónapig dolgoztak. Szerinte talán a munkaigényessége miatt fél a legtöbb méhész ettől a versenykategóriától. „Nem a világhírnév vagy az érmek száma a fontos, hanem a méz és a méhtermékek minősége. Mindig a lehető legjobbat kell a kínálni a fogyasztóknak. Szlovákiának kiváló méhészeti adottságai vannak, nálunk még alacsony a légszennyezettség, a nehézfém-koncentráció, ezért mézeink is jobbak, tisztábbak, mint az iparilag fejlett országokban. Erre kell építeni, ezt az előnyt kell a lehető legjobban kihasználni” – zárta Vargapál Tibor.

Gágyor Alíz

Fotók:

Az Isztambulban arannyal díjazott, harminc darabból álló kollekció.

Reggeltől napestig a méhesben

(Vargapál Tibor archívumából)

 

About jogazda.com

Cikkajánló

Az első milla

A hazai mezőgazdaság rendszerváltás utáni „hőskorszakában”, a szabad vállalkozások beindítása valamint az ágazat vagyonának transzformációként …