Egzóták a környezetünkben

A mediterrán térségbe látogató turisták közt nagyon sok a növénybarát. Ők azok, akik felfigyelnek egy-egy csodaszép növényre, bokorra, esetleg fára. Közülük sokan szívesen látnák nálunk is ezeket a szépségeket. Felmerül azonban a kérdés, hogy hogyan lehet ezeket a növényeket itt, Közép-Európában megtartani, gondozni és virágzásra bírni? Ez a cikk erre a kérdésre próbál meg válaszolni. Mielőtt azonban tovább mennénk, tisztázzuk a mediterrán térség fogalmát. A mediterrán térség Dél-Európában a Földközi tenger partvidékét jelenti. Ide tartozik például Görögország, Horvátország, Olaszország, Franciaország déli része, Spanyolország és Portugália. Ebből térségből származik például a közismert leander is

 

Kínai selyemvirágfa (Lagerstroemia indica)

A selyemvirágfa természetes elterjedési területe Kína, Korea, Japán, és az India-szubkontinens egyes területei. Gyakran többtörzsű, lombhullató fa, szélesen elterülő, gömbölyű formával. Ez a faj gondozásra nem igényes, de hogy rendszeresen virágozzon, be kell tartanunk néhány alapvető szabályt. A legfontosabb a megfelelő hely kiválasztása. Csak kimondottan napos helyre ültessük, mivel teljes napfényre van szüksége a virágzáshoz. Tolerálja a városok környezetszennyezését, ezért az utcához közeli területekre is telepítjük őket.

A talajra általában nem kényes, de jobban fejlődik a semleges, vagy kissé savas talajban, mint a lúgos kémhatásúban. A talajnak jó vízáteresztőnek kell lennie, mivel az állóvizet nem kedveli. Nedves talajban érzékeny a gyökérrothadásra. Az sem jó, ha a talaja tápanyagokban gazdag, mivel ilyen talajban a lombozata a virághozam kárára fejlődik. Bár az álló vizet nem kedveli, mégis szüksége van a gyakori öntözésre, különösen száraz időszakban. Fontos, hogy az öntözővíz lejusson a gyökerekhez. Öntözéskor ügyeljünk, hogy a lombozatot ne érje az öntözővíz, ugyanis ez előidézheti a lisztharmat megjelenését.

Télállósága közepes, de a jól védett vagy mulcsozott gyökerek elég szívósak ahhoz, hogy túléljék a hidegebb teleket is. Ágai viszont a -20°C körüli hőmérsékleten már visszafagynak. Ebben az esetben tavasszal a növényt talajszintig vissza kell vágni. Ez nem jelenti azt, hogy növényünktől meg kell válni, ugyanis az a gyökekeiből újra feléled.

Mint minden növény, a selyemvirágfa is megkívánja a tápanyag-utánpótlást. Ezt végezzük körültekintően, mert – mint ahogyan már említettük – a túlzott tápanyag a lomb növekedését serkenti. Ezért évente egyszer, tavasszal gondoskodjunk a tápanyag-utánpótlásról. A legjobb, ha ezt szerves trágyával, vagy érett komposzttal végezzük.

A selyemvirágfa metszése nagy körültekintést igényel. Gyakori hiba a szakszerűtlen metszés. Az ilyen metszés a fa pusztulásához is vezethet, például, ha a korona legmagasabb ágait túl erősen vágjuk vissza. Ezzel egyrészt tönkretesszük a fa természetes, szép alakját, másrészt előidézhetjük a teljes kiszáradását. Ágait mindig kis mértékben, gyengén metsszük vissza. Általában elég megritkítani, ennél többre nincs is szükség.

Ezt a növényt szaporíthatjuk magról és félfás dugványról, augusztusban és szeptemberben.

A selyemvirágfa legfőbb vonzereje a nyár elejétől őszig tartó folyamatos virágzás. A virágok élénk színekben pompáznak a rózsaszín, a piros, a lila, a fehér, a bíbor különböző árnyalataiban, laza bugákban csoportosulnak. A kéreg szintén különlegessé teszi, sima, hámló kérge rózsaszínes, szürkésbarna vagy rézszínű foltokkal díszíti a törzset, ami télen, lombtalan állapotban is látványos. Számos fajtája és hibridje létezik, amelyek különböző méretűek, habitusúak, és a virágaik színe is sokféle lehet, minden kertbe, teraszra található megfelelő változat.

Fajtái:

Dynamite – piros, 4–6 m magas

Red Imperator – piros, 1–2 m magas

Petite Red – színe pirosas ciklámen, 1–2 m magas

Pink Watermelon – piros, 1–1,5 m magas

Rosa Nivea – rózsasínű, 4–8 m magas

Crimson Red – piros, 3–3,5 m magas

Natchez – fehér, 4–5 m magas

Berry Dazzle – rózsaszínű,  1–1,5 m magas

 

Angyaltrombita (Brugmansia arborea)

Az angyaltrombita hazája Dél-Amerika, különösen az Andokban őshonos, ahol a lejtős terepen nő, ahol melegek, párásak a nappalok, és hűvösek az éjszakák. Hosszú életű növény. Magassága kb. 1,5 m. Az egész növény mérgező! Virágai fajtáktól függően nagy változatosságot mutatnak. Többnyire 30 cm hosszúak, trombita alakúak, színük lehet fehér, sárga, aranysárga, rózsaszín. Egyes fajták egész tenyészidőszakban virágoznak, ezek a legkedveltebbek. A virágzást, a virágszínt több tényező befolyásolja, mint a fényviszonyok, a talaj pH-ja, a tápanyagellátás, a hőmérséklet és a páratartalom, vagyis ugyanaz a fajta más színű lehet különböző körülmények között. Mivel nálunk nem télálló, ezért dézsás növényként neveljük.

Termesztés szempontjából aránylag igénytelen növény. Alapvetően bármilyen virágföldben jól érzi magát, mégis a legjobb az 5,8–6,5 pH-jú, jó vízháztartású talaj. Nyáron, különösen meleg napokon sok vizet igényel.

Az angyaltrombita eléggé tolerálja a napfényt, de félárnyékban fejlődik a legjobban. Mivel levelei érzékenyek, óvnunk kell a heves esőzéstől, széltől.

Metszése fokozott figyelmet igényel. Nem szabad ezeket a növényeket mélyen metszeni, mert nem fognak virágozni. Elég eltávolítani azokat a hajtásokat, amelyek befelé nőnek, ha szükséges, a virághozó hajtásokat a felére metszhetjük. A metszéskor tanácsos kesztyűt viselni.

Ezeknek a növényeknek a tápanyagigénye eléggé nagy, ezért rendszeresen tápozni kell őket. A tápozást a vegetációs időszak elején, márciusban vagy áprilisban kell elkezdeni. Egész nyáron használhatunk komplex műtrágyát.

Szaporítható maggal és dugványozással. A termesztett fajták hibrid eredetűek, ezért a magvak különböző tulajdonságú egyedeket hoznak létre. Ezt vegyük figyelembe. A magvetést tavasszal végezzük. Vetés előtt a magvakat 24 órára tegyük vízbe, majd vessük a termőtalajba. A vetést tartsuk melegen és nedvesen. A magvak nehezen kelnek. A csírázási idő néhány héttől akár két hónapig is terjedhet.

Szaporítása dugványokkal egész nyáron lehetséges. A fa koronájából vágjunk le kb. 10 cm-es darabokat, a legalsó leveleket távolítsuk el. Az így elkészített dugványokat ültessük virágföldbe kb. 4 cm mélyen. A dugványokat tartsuk félárnyékban, kb. 20°C-on. A talajt tartsuk kissé nedvesen. Három-négy hét elteltével a dugványok elegendő gyökeret hajtanak, és a növény átültethető.

Konténernövényként a trombitavirág könnyen átteleltethető. Ősszel vigyük 10–12 °C-os világos helységbe. Télen csak annyira öntözzük, hogy a talaja ne száradjon ki.

Kép és szöveg: Farsang István