Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Amikor a méhekre terelődik szó, általában mindenkinek csak a méz, esetleg virágpor, méhpempő és propolisz jut az eszébe. Pedig az emberiség ennél sokkal többet köszönhet a házi és vadon élő méheknek: több mint 170 ezer fajta növény beporzását végzik a Földön, nekik köszönhetjük termesztett növényeink kétharmadát, élelmiszereink egyharmadát. Azonban az ember és életmódja nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a mézelő méheket ma már sok helyen a kihalás veszélye fenyegeti.
A mézelő méhek „értékteremtő munkája” pénzben is kifejezhető: Az ENSZ élelmezésügyi és mezőgazdasági szervezete (FAO) szerint a méhcsaládok évente legalább 20 milliárd dollár értékű mézet állítanak elő emberi fogyasztásra, miközben egyetlen kiló mézért 4 millió virágot kell meglátogatniuk. A propolisztól a méhpempőig terjedő méhészeti termékek piaci hozzájárulása minimum 300 milliárd dollárra tehető. A vadon élő méhfajokkal és más vadbeporzókkal együtt a beporzásukkal nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások értéke világszerte meghaladja az évi 200 milliárd (!) eurót. Nem véletlen tehát, hogy az ENSZ elfogadta a szlovén méhészek 2017-ben benyújtott kérelmét és május 20-át a méhek világnapjává nyilvánította. Mintegy tiszteletadásként az 1734-ben ezen a napon egy szlovén kis faluban napvilágot látott Anton Janša előtt, akit egy sikeres pályázat eredményeként 1770-ben Mária Terézia a Bécsben frissen megalapított első osztrák méhésziskola igazgatójává és első méhésztanárává nevezett ki. Bár Janša mindössze három évig (1773-ban bekövetkezett haláláig) töltötte be a posztot, mégis maradandót alkotott az intézmény élén: az elsők között írta le a méhanya szerepét a családban, valamint azt, hogy a dolgozók miként állítják elő a viaszt. Jobbára saját megfigyelései nyomán 1771-ben Bécsben kiadta a méhek rajzásáról szóló értekezést, amelyet több nyelvre is lefordítottak. Második művét, amely az Átfogó méhésztanfolyam címet kapta, s amelyet valamiféle méhésztankönyvnek szánt, már nem sikerült befejeznie. Ezt munkát diákja és a bécsi méhésziskola későbbi vezetője, Josef Münzberg tette meg, és a könyvet két évvel Janša halála után, 1775-ben adta ki.
A modern méhésztudományok megalapítója nem sejthette, hogy a XXI. század 2. évtizedére a mézelő méh egyike lesz az ember által a kihalás szélére sodort fajoknak. A méhpopulációk drámai mértékű fogyatkozása a 2000-es évek második felében kezdődött (lást cikkünket a Jó Gazda 2022 májusi számában). Szakértők a legfőbb okok közé sorolják a klímaváltozást és a az invazív fajok és a patogének elterjedését, a nagy parcellás mezőgazdasági termelést, amely kiszorítja a méhek és a beporzók változatos és sokáig kitartó élelemforrást, továbbá a világ sok országában engedélyezett GMO-növények termesztését, az intenzív mezőgazdaságban elterjedt vegyszerhasználatot, főleg a glifozátokat és neonikotinoidokat, valamint a nagymértékű környezetszennyezést. De egyes kutatások szerint zavarólag hat méheinkre az elektromos távvezetékek oszlopainak elektromágneses sugárzása (a villanyoszlopok környezetében több stressz éri a méheket), valamint a telekommunikációban használt rádiófrekvenciás elektromágneses sugárzás, az 5G is. Az utóbbival kapcsolatosan a kutatások még folynak, én mindössze azt tapasztaltam, hogy a méheim nem szeretik a mobilozást a kaptárak közvetlen közelében. Legalábbis akkor engem jobban csípnek, a telefonomat pedig kimondottan támadják.
Gágyor Alíz
