Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Mi a mikotoxin, milyen problémákat okozhat, és hogyan védekezhetünk ellene? Létezik hatékony megoldás a megelőzésre vagy a kezelésre? Az alábbiakban elsősorban ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat.
A nedvesebb időjárás utáni betakarítások kapcsán sokakat érintő és foglalkoztató problémákra kifejezetten megelőző kezelést érdemes alkalmazni. A termelők tudják, hogy a kukoricában és a gabonákban főleg csapadékos időben termelődnek a mikotoxinok, ezeket köznapi szóhasználattal élve ezeket toxinnak is nevezzük. Érdemes tudni, hogy egy gomba egyidejűleg több típusú toxint is termelhet. A mikotoxinok nem a növényre toxikusak, amit a kórokozó megfertőz, hanem arra a magasabb rendű szervezetre, ami a növényt takarmány vagy élelmiszer formájában elfogyasztja.
A Fusarium, az Aspergillus és az Alternaria növényi gombabetegség, amely kiváltja a toxintermelést még az aratás előtt. A kukorica akkor lesz toxinos, ha azt valamelyik gomba megfertőzi, és utána valamilyen stresszhelyzet (pl. szárazság utáni vizes környezet) következtében mikotoxint is termel benne. Nem maga a gomba jelenléte toxikus, hanem a gomba által termelt másodlagos anyagcseretermék, a mikotoxin. Sok mikotoxint termelő gombafaj ismert, hazánkban a kukoricában leggyakrabban a Fusarium, az Aspergillus és az Alternaria nemzetség tagjai vannak jelen. Ezek a mikotoxint termelő gombák mindig ott vannak a szántóföldön, a kérdés az, hogy a különböző környezeti körülmények, amelyek közt a növénytermesztés folyik, mennyire hozzák helyzetbe ezeket a kórokozókat. A fuzárium fajokkal már régóta találkoznak a termesztők a kukoricában vagy a sűrűn vetett kalászosokban, ugyanakkor viszonylag új keletű probléma az Aszpergillusz, ami nagyobb problémát kb. 10 évvel ezelőtt okozott a kukoricában, de legutóbb 2024-ben volt katasztrofális a helyzet az aflatoxinokkal.
A mikotoxint termelő gombafajok fejlődése és fertőzése a betakarítással nem ér véget. Akár a tárolóban, akár a szántóföldön, a növényi maradványokon jelen vannak a fertőző képletek.
Az ellenük való védekezés már a tarló beforgatásának pillanatában szükséges és fontos. Ha ez elmarad, legalább a fiatal 4–6 leveles korban levő növényeket oltsuk be ellenük Trifenderrel, esetleg amazoN-nal.
A fent említett három nemzetségbe tartozó gomba mindegyikéről tudjuk, hogy úgynevezett gyengültségi kórokozók, azaz akkor tudják a legnagyobb kárt okozni a növényben, amikor az már valami miatt amúgy is gyengült, rossz kondícióban van, például szárazság, hőhullám stb. után. Ezek az úgynevezett diszpozíciós betegségek. Ennek fényében talán jobban érthető, hogy miért akkor kell a legnagyobb mértékű károsításra számítani, amikor kevés a csapadék, extrém magas hőmérséklet, és UV-sugárzás gyengíti a növényeket. Az Aszpergilluszok trópusi, szubtrópusi eredetű növénykórokozók, egyértelműen a felmelegedésnek tudható be nagyobb mértékű jelenlétük az állományokban. E gombáknak a szemes terményekben okozott károsítása során egyértelműen az jelenti a veszélyt, hogy a mikotoxint termelik. Természetesen a gombakárosítás mennyiségi terméscsökkenéssel is járhat, de sokkal jelentősebb a termés minőségének károsodása.
A gombafajok által termelt mikotoxinok többféle hatással lehetnek azoknak az élőlényeknek – az embernek és a haszonállatnak – a szervezetére, amelyek a táplálékkal (takarmány vagy élelmiszer formájában) elfogyasztják őket. A mikotoxinok okozhatnak például vese- és májkárosodást, immunszupresszív vagy karcinogén hatást, a hormonháztartás zavarait (álivarzás a haszonállatokban, meddőségi problémák) stb. Az utóbbiakat tartják a legveszélyesebbnek humán- és állategészségügyi szempontból is, és a lista még nem teljes.
A mikotoxintermelő gombafajok károsítása ellen a megelőzés nagyon fontos. Ha növényünk jó egészségi állapotban van már a kezdetektől, akkor jóval kisebb károsításra lehet számítani. Alapvető fontosságú, hogy megadjunk a növénynek minden olyan tápanyagot és mikroelemet, amire szüksége van. Nagyon fontos továbbá az okszerű növényvédelem. A szűkös vetésváltás, a monokultúra kedvez ezeknek a kórokozóknak. Nem jó a gabonaféléket sem egymás után termeszteni a növényi vetésforgóban. A szármaradványok ne maradjanak a talaj felületén, vagy ha mégis, akkor gondoskodjunk azok elbontásáról, mert a kórokozó ivaros képletei (aminek minden élőlény, köztük a gombák genetikai változatossága is köszönhető, és ami megnehezíti ellenük a védekezést) ott alakulnak ki, és ha nem fedi őket talaj, akkor gond nélkül fertőznek az ivaros spórák.
Fontos a talajélettel is foglalkozni, hiszen, ha a talajban nincsenek ezeknek a kórokozóknak antagonistái (ellenlábasai), akkor gond nélkül át tudnak telelni, majd újra fertőzni, ha a gazdanövényük odakerül. Ellenük sok biológiailag aktív mikroorganizmus áll a gazdálkodók rendelkezésére, de elsősorban a Trichoderma az, amire számíthatnak. A Trichoderma Trifender készítmény általi használata azért fontos, mert az aktív talajélet támogatásával kordában tudjuk tartani a károsítókat.
Az utóbbi években elterjedt a szántás nélküli termesztéstechnológia. Az ismeretek és a gyakorlati tapasztalatok szerint ezzel összefüggésben a kukoricánál nagy problémát okoz a csőpenész, amire rezisztens fajta még nincs, csak a szárkorhadásnak ellenálló rezisztens kukorica genotípusok vannak a köztermesztésben. A csőpenész kialakulása azonban a csövet károsító rovarok (kukoricamoly, gyapottok-bagolylapke) jelenlétén is múlik. Ha azonban védekezünk a gyapottok-bagolylepke és a kukoricamoly ellen pl. Delfin baktériumkészítménnyel, akkor megakadályozzuk, hogy a kártevők utat nyissanak a kórokozó fertőző képleteinek a kukorica csövébe.
Fontos tudni azt is, hogy a mikotoxint termelő gombafajok fejlődése és fertőzése a betakarítással nem ér véget. Akár a tárolóban, akár a szántóföldön, a növényi maradványokon továbbra is jelen vannak a fertőzőképletek. A szántóföldön a kórokozó a fertőzött növényi maradványokon él. Ha ezeket a maradványokat a talaj felszínén hagyjuk, akkor a kórokozót helyzetbe hozzuk. Védekezésre két út áll előttünk: szárbontó BiogeN alkalmazása, vagy a szántás. A forgatásos talajművelés kórtani szempontból hasznos, bár kétségtelen, hogy más szempontok miatt kérdéses lehet. A legjobb, ha már az aratás után lekezeljük a tarlót Trifenderrel, hogy minél gyorsabban kezdje el a Fusarium, Aspergillus és Alternaria nemzetség gombáit eltakarítani. Keverni lehet BiogeN baktériumkészítménnyel, amely folytatja a szármaradványok bontását és a nitrogén lekötését biogén formában. Ezután már a szántás nélküli technológiák is biztonságban vannak. Mire eljön a tavasz, tiszta lesz a termőtalajunk, amibe vethetünk.
A tárolóba betárolt szemeken is fennmaradhatnak a kórokozók, és akár nem fertőzött szemekre is át tudnak terjedni. Hogy ezt megelőzzük, tanácsos a tisztított és szárított tételeket olyan tárolókban tárolni, ahol a hőmérsékletet és a páratartalmat szabályozni lehet. Ennek hiányában számolni kell azzal, hogy a gombák szaporodni fognak, és mikotoxint termelhetnek a tárolás során is.
www.biotomal.sk
