A szőlőlugas a kert dísze I.

A szőlő az ember kultúrájának része. Már az ókorból vannak erre bizonyítékok. A haszonkertek és a díszítő értékű függő kertek növénye. Már az ókori Nyugat-Ázsiában és Egyiptomban, majd később, de még az ókorban Görögországban és Itáliában is ismerték. A XIII. században élt botanikus, Albertus Magnus De vegetabilibus c. művében írja, hogy a kertekbe olyan növényeket ültessenek, amelyek virága kellemes illatú és árnyéka élvezetes, mint a szőlőé, gránátalmáé, ciprusé.

A középkorban Magyarországon is ismertté vált a szőlő lugasművelése. A magyar kertek lugasairól Lippay János jezsuita szerzetes és kertészeti szakíró a Posoni kert (1664-1667) című híres művében értekezett. Ez a mű a XVII. század legpompásabb kertjéről, a Pozsonyi érseki kertről szól. Benne a lugasokról is ír, amelyek ennek a kertnek fontos építményei, a téralakítás eszközei voltak. A lugasok támaszára kúszó esztétikai és használati értékű növények közül első helyen említi a szőlőt. A szőlőlugas megtervezését, kivitelezését, megépítését, tőkéinek kialakítását részletesen leírja. Azt is kiemeli, hogy a lugast támaszával együtt úgy kell létesíteni, hogy tartós és ékes legyen. „Ha nagy a kert, némelly útat lugasnak hagyhat; némellyeket ékességnek okáért, alacson Spalieroknak: mindkét felől legyenek ültetve, és egy korúak legyenek”.

A lugas szőlő széppé és hasznossá alakítása sok munkát igényel, vesződséggel jár. A szőlészkedő híres író Jókai Mór a Kertészgazdászati jegyzetek című művében utal erre: „A szőlő nem engedelmes jobbágy, mint a krumpli, a ki tudja már a kötelességét: – a szőlő a szolgabíró, a ki munkára hajt, s halasztást nem enged. A ki szőlőt ültet, nagyurat vesz magának.”

A szakirodalomban szőlőlugasnak nevezzük az üzemi termesztésben előforduló szokásos tőkeformáknál nagyobb terjedelmű, főképpen házikertben nevelt szőlőtőkéket. Tulajdonképpen több művelésmód gyűjtőfogalma. A kerttulajdonosok a szőlőlugas kifejezést általában még tágabb értelemben használják. Ide sorolják valamennyi házikertben használatos egysíkú tőkeművelésmódot. A házikerti lugasok célja elsősorban a család ellátása friss gyümölccsel. Másrészt szép formája következtében a díszítésre alkalmas, nagy felületű, árnyékot adó zöld lombozata a szabad levegőn való pihenést szolgálja. A lugas kialakítása egyrészt szakértelmet, másrészt szépérzéket is kíván.

Lugasokkal Magyarországon gyakran találkozhatunk, a házak és egyéb épületek, valamint építmények körül, az udvarokban és a kertekben többnyire árnyékot adó és térelválasztó elemként. A különböző lugasműveléseket csoportosíthatjuk aszerint, hogy kialakításukat és fenntartásukat szabályos vagy ,,spontán” metszés jellemzi-e. Ezek szerint beszélhetünk szabályos és szabálytalan lugasformákról. A szabályos lugasműveléseket egy – általában függőleges – törzs és rendszerint több, különböző szinteken és oldalakon kialakított karok alkotják. Ezek alapján a szabályos lugasműveléseknek különböző típusait lehet elkülöníteni, úgymint legyező-, füzér-, szárnyas lugas stb.

 

Általános tudnivalók

A szőlő eredetileg erdei fákra kúszó, vad növény volt. Csak akkor hozott termést, ha már elérte a fák koronájának tetejét. Ezért, akár a többi kúszónövény is, gyorsan növekszik. Ezt a tulajdonságát termesztett növényként is megtartotta. A szőlőtőke ezért akkor terem a legtöbbet, és akkor lesz a leghosszabb életű, ha minél szabadabban engedjük növekedni, vagyis nagy, terjedelmes tőkeformát alakítunk ki. Ilyen a házikertünk lugasa is. A leírtak alapján természetes, hogy a szőlőtőkék sokat termő és hosszú életű matuzsálemei a szőlőlugasok közül kerültek ki. A szakirodalom számos, hosszú időn keresztül termő szőlőlugasról emlékezik meg. Nagy kiterjedésű szőlőtőkék elsősorban déli szőlőterületeken növekedhetnek. Egyes esetekben a szőlőtörzs kerülete az alapi részen elérte az 1,5 – 1,7 m (szélsőséges esetben akár 2 m) vastagságot is, ebből kifolyólag az ilyen nagy kiterjedésű tőkéken gyakran ezernyi fürt is található.

Az újonnan épülő házak mellett sok szőlőlugast alakítanak ki. Nemegyszer igen szép kivitelű, a családi házhoz, illetve annak kertjéhez jól illeszkedő fémvázakat, kimondottan erre a célra kialakított fagerendákat (illetve ezek kombinációját) használják fel. Természetesen ezenkívül felhasználhatók egyéb (pl. műanyag, beton) tartószerkezetek is, amennyiben megfelelő a teherbírásuk, illetve az így elkészült támrendszer beillik a környezetébe. Ennek ellenére a lugasok magas esztétikai értékét a szőlőtőkék adják, ezért a fajtaválasztás tekintetében még igényesebbnek kell lennünk.

A különböző nevelésmódú szőlőtőkékből a ház mellett, a kertben a felhasználás célja szerint különleges rendszerekké állíthatjuk össze. Az egyes lugasformákat a felhasználási cél, illetve a szőlő művelésmódje alapján számos módon hasznosíthatjuk és csoportosíthatjuk. A leggyakoribbak a sátorlugas, a sétalugas, a bejárati lugas, a kapulugas, az ereszlugas, a tornác, terasz vagy erkély melletti lugas, a tetőlugas, a falak és kerítések eltakarására szolgáló lugas, a különböző utcai lugasok, a fali lugas, a kerti és a kombinált lugasrendszerek.

 

A szőlőlugas jellemzői és felhasználási céljai

Először is használati értékük a tetszetős és finom termésük, ami az egész család friss gyümölcsigényét kielégíti augusztustól október végéig. A szőlőlugas legfőbb dísze a szép szőlőfürt. Mint díszítőelem, évezredek óta szerepel a képzőművészetben is. Arra törekedjünk tehát, hogy a termés jól fejlett és egészséges legyen, továbbá megfelelő, egyenletes elosztásban helyezkedjen el. Ezt kívánja a szőlőtermesztés gazdasági célja is. A szőlőfürt ugyancsak gyakran használt díszítő motívum és dísze a lugasnak is. Már csak azért sem mindegy, hogy a lombozat üde, egészséges vagy beteg, és az sem közömbös, hogy milyen formában helyezkedik el. Csak az egészséges levélzet képes beérlelni a fürtöket.

A lugasok másik értéke a formáik esztétikai megjelenése, a szép alakú és ősszel színeiben pompázó levelekkel, csodaszép mosolygós fürtökkel, hamvas és színekben gazdag bogyókkal. A levelek formájukkal, az őszi lombszínükkel különleges hangulatot adnak a ház körüli kertnek, a bejáratnak, főként akkor, ha a pompás színű lugas alatt kell a házba besétálni. Csak az egészséges levél szép, csak az tud asszimilálni, cukrot és aromaanyagokat készíteni és küldeni a szőlőbogyókba. Ezért alapkövetelmény a lugasok lombjának védelme a szőlőt károsító gombáktól és rovaroktól.

Mindazonáltal a lugasnak még van egy harmadik értéke is, mégpedig lombsátrának árnyéka, ahol forró nyarakon a szabad levegőn megpihenhet a család minden tagja, idejüket kellemesen töltve, beszélgetés, finom ételeket, italokat fogyasztása vagy éppen a felettük csüngő szőlőfürtök kóstolgatása közben.

A lugas kialakítása ügyességet, szakértelmet és szépérzéket kíván. A lugasok átmenetet képeznek a rideg falak és a kert között, miközben kiegészítik az épület architektúráját. Ebből kifolyólag a kialakításánál mindig figyelni kell elhelyezésére, formázására azért, hogy harmonikusan illeszkedjen a kert és annak növényei közé. A szőlőtőke több éves, fás részeinek szabályos kialakítása a szakszerűség miatt fontos. A szőlő ugyanis november elején lehullatja a levélzetét és általában április 15-én kezd fakadni. Eleinte lassan növekszik, s csak május közepe táján kezdi beborítani a lombozat a fás részeket. Gyakorlatilag tehát megközelítően fél éven keresztül a szép szabályosan vagy a rendetlenül kialakított törzseket, karokat és a támrendszert látjuk. Ha a tőkéknek nem szép a formája, az akkor elég lehangoló. A lugas váza is nagymértékben növelheti vagy ronthatja tehát a kert szépségét. Különösen kirívó a helytelenül alakított girbegurba lugasfal egy szép ház vagy támberendezés mellett.

(folytatás a köv. számban)

 

Összeállította: Baltazár Tivadar