Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A következő szezon kedvező termesztési feltételeinek kialakításában, a talaj fizikai és biológiai állapotának javításában, valamint az elvetett növényállomány sikeres fejlődésében fontos szerepet játszik az okszerű célzott talajművelés. A talajművelés és tápanyag-utánpótlás tervezésekor a gazdálkodónak mérlegelnie kell, hogy kizárólag a rövid távú hozambiztonságot tartja szem előtt, vagy a hosszú távú fenntarthatóság szempontjait is figyelembe veszi.
A hagyományos őszi talajművelés alapja a szántás, amely 25–35 centiméter mélységben forgatja a talajt. Ezzel előkészítjük a megfelelő magágy alapját, elpusztítjuk a gyomok jelentős részét, egyúttal a felszínen levő szerves anyagokat és a műtrágyákat is beforgatjuk. Hátránya, hogy a talaj rendszeres forgatása tömörödéshez és szerkezetének romlásához vezethet (pl. eketalp-betegség), miközben gyorsítja a szervesanyag-lebomlást is. A mélyen megművelt, de szabadon hagyott talajfelszín télen erózióra és tápanyag-kimosódásra hajlamos, ami hosszabb távon a termőképesség csökkenését eredményezheti.
A talaj regeneratív szemléletű művelése nem minden esetben eredményez azonnali többlethozamot, viszont fokozatosan építi vissza a talaj termékenységét, csökkenti a költségeket és hozzájárul a környezeti kihívások kezeléséhez. Sőt, néha nem várt „mellékhatásai” is vannak, például a talajszerkezet javulásával bekövetkező üzemanyag-megtakarítás. Ez persze nem egy év alatt történik meg, viszont következetes használat esetén, néhány szezon elteltével lehet rá számítani, természetesen a talajok kötöttségétől függő mértékben. Ehhez segítséget nyújthat egy átmeneti stratégia – például a csökkentett művelés és a takarónövények kombinációja – ami már önmagában is jelentős előrelépést hozhat a fenntarthatóbb gazdálkodás irányába.
Az erre a gyakorlatra való átállás nem egyszerű, de a fokozatosság elve szerint több választási lehetőség is rendelkezésre áll a megvalósításhoz. Többek között a talajbaktériumok használatával, a géppark változtatásával, a talajtakaró növények vetésével külön-külön is tehetünk lépéseket a hosszú távon fenntartható, egyúttal jövedelmező növénytermesztés irányába.
Hagyományos vagy regeneratív?
Amíg a hagyományos talajművelési rendszer alapja a szántást, a regeneratív módszer a minimális művelést részesíti előnyben, a fedetlenül hagyott, télen erózióra hajlamos felszín helyett takarónövényekkel és mulccsal védi a talajt. A hagyományos módszer esetében nagyobb a szervesanyag-veszteség, míg a regeneratív szemlélet humuszképzésre törekszik. A műtrágyák dominanciája helyett a regeneratív módszer szerves és biológiai alapokra épít, ezáltal csökkentve a talajok szerkezetének folyamatos romlását. A hagyományos művelés biztosabb és kiszámíthatóbb rövid távú eredményt nyújt, ugyanakkor a regeneratív módszer a jövedelmezőség mellett a talajmegőrzésre, a vízháztartás javítására és a szerves anyagok megkötésére is odafigyel.
Gyakorlati tapasztalatok is azt mutatják, hogy a regeneratív technikák alkalmazásával a talaj vízmegtartó képessége javul, csökken a műtrágya-felhasználás és mérséklődnek a szélsőséges időjárási viszonyokból eredő károk. Gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy a takarónövényekkel borított parcella kevésbé szenved a szárazságtól, illetve a hirtelen lezúduló eső sem okoz akkora kárt, mint a hagyományos módon művelt földeken.
A megművelt, de szabadon hagyott talajfelszín télen erózióra és tápanyag-kimosódásra hajlamos, ami hosszabb távon a termőképesség csökkenését eredményezheti.
Ennek következtében mára már világszerte komoly gonddá vált a talajok humusztartalmának nagymértékű csökkenése.
A regeneratív szemlélet alapelve a talajélet támogatása és a talaj ökoszisztémájának megőrzése. Ennek egyik legfontosabb elve a minimális bolygatás: a szántás elhagyása, forgatás nélküli művelés, vagy a sekély talajlazítás. A szármaradványokat mulcsként a talajfelszínen hagyják, így csökkentve az eróziót és elősegítve a humuszképződést. A takarónövények vetése a regeneratív művelés során ősszel kulcsfontosságú gyakorlat. Olyan fajok – például rozs, herefélék, facélia vagy olajretek – kerülnek a talajba, amelyek élő gyökérzetükkel táplálják a mikroorganizmusokat, nitrogént kötnek meg, elnyomják a gyomokat és védik a talajt az időjárás viszontagságaitól.
A tápanyag-utánpótlás is eltér a hagyományos rendszertől: elsődlegesen szerves trágyát, komposztot, fermentált kivonatokat és biológiai készítményeket juttatnak ki. Ezek erősítik a talaj mikrobiológiai közösségeit, ami hosszabb távon fenntartható tápanyag-szolgáltató képességet eredményez. A foszfor és a kálium pótlása sem marad el, de inkább lassan feltáródó, környezetkímélő formákban.
A biológiai készítmények közül kiemelt jelentőségűek a különböző törzseket tartalmazó baktériumtrágyák. Nagy segítségünkre lehetnek például a növényi maradványok elbontásában, a talajoltásban, de vannak olyanok is, amelyek a talajban lévő foszfor hasznosulását javítják. Ennek különösen akkor van jelentősége, amikor a kémiai elem olyan formában van jelen, amit a növények nem, vagy csak korlátozottan képesek hasznosítani.
Egyes mikrobiológiai készítmények használatával akár harminc százalékkal is csökkenthető a foszfortartalmú műtrágyák használata. A mai gazdasági környezetben, ilyen műtrágyaárak és termelési költségek mellett, egyáltalán nem mindegy, hogy mennyire tudjuk kihasználni a természetes segítségeket.
Fontos szerephez jutnak a talajoltók is; hasznos talajlakó baktériumokat tartalmaznak, melyek segítik a növények gyökérzetének fejlődését, a tápanyagfelvételt, javítják a talajok szerkezetét és a káros gombák elleni védekezésben is hatékony segítséget nyújthatnak az úgynevezett sziderofór-hatás eredményeként. Ezek a baktériumok olyan kis molekulájú anyagokat termelnek, amelyek kelátokat képezve megkötik a vasionokat, így a vas a növények számára felvehetővé válik, míg a talajban élő más organizmusok, például a kórokozó gombák nem tudnak hozzájutni, ami miatt megáll a szaporodásuk.
Fontos azonban, hogy a mikroorganizmusokat tartalmazó készítmények kijuttatásához lehetőség szerint ne használjunk vezetékes vizet, mert az abban lévő klór lecsökkenti az élő baktériumok számát, rontva ezzel a hatásfokot. A készítményeket a kijuttatás után a lehető leghamarabb be kell dolgozni a talajba, mert a nap UV-B sugárzása szintén elpusztítja őket. (forrás: mmg – sz)
