A paradicsom kacsolása (metszése)

A paradicsom termesztése során elsősorban a termés minőségének biztosítása érdekében az ún. kacsolás (fattyazás) gyakorlatilag kihagyhatatlan művelet. A paradicsom gondozásában ez az egyik legfontosabb zöldmunka. Lényegében a levélnyelek hónaljában fejlődő oldalhajtások eltávolítását jelenti. A kacsolás alapvető célja, hogy a paradicsom ne pazarolja energiáját felesleges hajtások nevelésére, hanem azt a főszár és a termések fejlesztésére fordítsa. Egy nem kacsolt folytonnövő paradicsom például akár 20–30 oldalhajtást is képes nevelni pár hét alatt, ami a termés minőségét és mennyiségét rontja. A növény ilyenkor inkább zöldtömeget állít elő, nem pedig finom, érett paradicsomot. A kacsolás másik célja, hogy a paradicsom leveleinek és szárának megfelelő szellőzöttséget biztosítson és támogassa több fény bejutását a lombkoronába és a levegő szabad áramlását, aminek növényvédelmi szempontból is jelentősége van.

A kacsolás nem öncélú beavatkozás, hanem a paradicsom növekedési sajátosságain alapuló tudatos termesztéstechnikai elem. A paradicsom képes az oldalhajtásaik révén akár meg is újulni (például ha a főhajtás megsérül vagy letörik, ilyenkor egy oldalhajtás átveheti a szerepét. Viszont, ha a főszár ép, ezek az oldalhajtások (kacsok) csak fölösleges konkurenciát jelentenek a főhajtás számára.

A folytonnövő fajtákat jellemzően támrendszer mellett, karóra, vagy zsinegre futtatva nevelik – ebben az esetben a kacsolás elengedhetetlen. Ezeket a fajtákat általában egy vagy néhány főszárra nevelik. A háztáji termesztők körében bevett gyakorlat, hogy a növényen 2-3 erősebb hajtást hagynak meg, és ezekből alakítanak ki több fő ágat. Ugyanakkor minden további megjelenő oldalhajtást folyamatosan el kell távolítani ezekről a főágakról is.

Fontos, hogy a paradicsom legfelső, növekedési csúcsát hordozó hajtását ne távolítsuk el, mert ezzel idő előtt megállítanánk a növekedését (a szőlőhöz hasonlóan letetejeznénk a növényt) . Ugyancsak ügyelni kell arra, hogy a virágfürtök közvetlen közelében lévő hajtásokat (a virágok fölött induló kis hajtásokat) ne törjük ki, mivel ezekből fejlődnek ki a következő fürtök – ha ezeket eltávolítjuk, terméstől eshetünk el.

A másik meghatározó csoport a determinált (meghatározott növekedésű) paradicsomfajták, amelyek egy bizonyos magasság elérése után a főhajtásuk csúcsán virágot hoznak, ezzel lezárják a további növekedésüket. Ennek hatására a növény elágazó, bokros habitusúvá válik: a főszár nem nő tovább, hanem több oldalhajtás fejlődik, amelyek szintén hoznak 1-1 végálló fürtöt. A determinált paradicsom viszonylag kompakt bokrot képez, egyszerre több fürtön hoz termést, majd a termésérés befejeztével a növekedése is leáll.

Mivel a növény eredendően is korlátozza a saját növekedését, az oldalhajtások meghagyása nem eredményez kezelhetetlen burjánzást – ellenkezőleg, ezek hordozzák a termés jelentős részét. Ha a determinált (bokor) paradicsomokról ugyanolyan rendszeresen letörnénk az összes kacsot, mint a folytonnövőknél, drasztikusan lecsökkentenénk a várható termésmennyiséget, hiszen ebben a típusban minden oldalág potenciálisan virágot és paradicsomot hoz. Általában legfeljebb néhány alsó kacsot szoktak eltávolítani, de a legtöbb ilyen fajtát érdemes minden oldalhajtásával együtt meghagyni a bőséges termés érdekében.

Megjegyzendő, hogy vannak ún. féldetermináltnak nevezett típusok is, amelyek átmenetet képeznek a fenti két csoport között. Ezek főhajtása például csak 8–10 virágfürt után záródik le (szemben a determináltak kb. 6 fürtjével), ezért valamivel tovább nőnek, és többet teremnek, de végül mégis megállnak a fejlődésben. A féldeterminált fajtáknál vegyes kacsolási stratégia szükséges. A termesztők gyakran folytonnövőként kezelik ezeket: például hosszúkultúrában (elnyújtott tenyészidő, pl. fóliasátorban) meghagynak egy erős hónaljhajtást a főhajtás alatt, hogy amikor a főszár az utolsó fürttel lezár, legyen egy fiatalabb hajtás, ami átveszi a növekedést és tovább tud teremni. Ily módon a féldeterminált fajtából is egy hosszabb ideig termő, kvázi folytonnövő növényt nevelnek. (sz)

Kacsolási szabályok — keretbe

• Ne várjuk meg, míg a hónaljhajtások megnőnek, egyrészt a fejlődésük energiát von el a növénytől, másrészt, ha későn távolítjuk el őket, megsérülhet a paradicsomtő.
• A kacsolást végezzük inkább reggel, mert ilyenkor még keményebbek a hajtások, és könnyebben eltávolíthatók. Napközben a meleg hatására puhák lesznek, és eltávolításkor károsodhat a növény.
• Az eltávolítást metszőollóval vagy éles késsel végezzük, a kis hajtásokat azonban az ujjunkkal is lecsíphetjük.
• Előfordulhat, hogy a főhajtás mellett egy másik főhajtás is kihajt a földből. Ezt célszerű eltávolítani, de akár át is ültethetjük.